Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
ujonc 2015. 06. 03. 22:29
Előzmény: #119  Törölt felhasználó
#120
Miért nekem és mit szeretnél az adott idézettel mondani?
Törölt felhasználó 2015. 06. 03. 21:35
Előzmény: #118  ujonc
#119
Idézek egy másik topic jobbos hozzászólójától:

"Erdély azért Románia része, mert a többség románul beszél.
A Krim meg azért Oroszország része, mert a többség ukránul beszél.
Svedacel"

ujonc 2015. 06. 03. 21:07
Előzmény: #115  bigyula
#118
Miért a szlovákok százával repdestek ide tucatszor?
Bekre_Pal
Bekre_Pal 2015. 06. 03. 21:02
Előzmény: #116  Sony123
#117
Bocs hogy beledumálok, de szerintem Babitsnak semmi köze a mínuszokhoz. Sokan vannak, akik nem becsülik meg eléggé szegény spongyát. Most pl. majd sunyin le fog mínuszolni engem. Szarul is fogok aludni.
Sony123 2015. 06. 03. 20:51
Előzmény: #112  szivacs
#116
Azért egy Babits verset mínuszolni, elgondolkodtató számomra!:-( Főleg úgy, hogy két három évente garantáltan ott van magyar írásbelikben!:-( De az is lehet, hogy az összes magyar tanár/nő hülye, ez persze nézőpont kérdése!:-(
bigyula 2015. 06. 03. 19:55
Előzmény: #109  ujonc
#115
"A "németek" meg elrepültek a Vörös térig (és le is "szálltak"). Akkor most az oroszok bakfitty?"

Nem a "németek", hanem 1 fiatal német, egyetlen egy alkalommal, egy sportgépen. Az egész útját végigkövette az orosz légvédelem, de nagyobb, és gyorsabb gépekre volt beállítva a riasztási szint. Ettől perszer még röhelyes volt a dolog.
Sony123 2015. 06. 03. 19:36
Előzmény: #113  Andreas61
#114
Rengeteg ilyen téma van itt, miért is maradna ki ez, hisz holnap lesz 95 éves a szerződés, amelyet egy orvos és egy író írt alá! Törökök egyszerűen kiröhögték őket, 100e brit katona életébe került. USA egyszerűen kifarolt az egészből, és Churchill csak annyit írt emlékiratában, Trianon a legnagyobb hibája az volt, hogy szétszabdalták a Monarchiát! Évszázadokon keresztül egyensúlyt tudott tartani Európában, és talán a II. vh el sem kezdődött volna! Azonban volna!:-((
Andreas61 2015. 06. 03. 18:47
Előzmény: #112  szivacs
#113
Teljesen érthetetlen,hogy egy gazdasági honlapon minek téma Trianon?
Teljesen értelmetlen erről irkálni!Hála az EU-nak átjárhatók a határok és szinte mindegy ki ,melyik országban él!
szivacs
szivacs 2015. 06. 03. 18:33
#112
"Áldás a magyarra

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani!

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb..."

Babits Mihály
Phylaxa 2015. 06. 03. 18:21
Előzmény: #108  embertelen
#111
Jobban járt, mintha elindítottak volna egy rakétát... :)
Bekre_Pal
Bekre_Pal 2015. 06. 03. 17:42
Előzmény: #109  ujonc
#110
kb. 4 perc

hangsebesség felett be se lehet kanyarodni Mo. felett
ujonc 2015. 06. 03. 17:34
Előzmény: #108  embertelen
#109
És ezzel mit szerettél volna mondani?
Időben mennyi a Szlovák határtól a Balatonig repülni? Vagy a hazai hadvezetésnek már akkor tudnia kellett volna, a szándékról, amikor felszállt a repülő?
A "németek" meg elrepültek a Vörös térig (és le is "szálltak"). Akkor most az oroszok bakfitty?
embertelen 2015. 06. 03. 17:00
Előzmény: törölt hozzászólás
#108
A szlovákok berepültek a balatonig, mire parancsot kapott az elfogó vadász,hogy szálljon fel,addig 2 kört tett a déli part felett :)
embertelen 2015. 06. 03. 16:56
Előzmény: törölt hozzászólás
#107
Látszik h nem voltál katona vzzg. Halvány fngd nincs az akkori állapotokrol.
puffer 2015. 06. 03. 16:45
Előzmény: #91  coach
#106
Nagyapád büszke lenne rád!
szerinted.
exmnbs1 2015. 06. 03. 13:23
Előzmény: törölt hozzászólás
#105
én meg ismerek egy csomó olyant aki nem akart háborúzni és áttelepült ide és itt van mert befogadták
viera 2015. 06. 03. 13:20
Törölt hozzászólás
#104
bigyula 2015. 06. 03. 13:01
Előzmény: törölt hozzászólás
#103
Ha jól emlékszem, akkor külön megkértek minket, hogy NE vegyünk részt a vajdasági harcokban...

Egyébként meg hogy a faxomba vettünk volna benne részt, amikor se hadseregünk, se haditechnikánk nem volt már akkor se...
viera 2015. 06. 03. 12:56
Törölt hozzászólás
#102
szivacs
szivacs 2015. 06. 03. 12:55
#101
"Magyarnak lenni

Magyarnak lenni, tudod mit jelent,
Magasba vágyva tengni egyre lent,
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj.
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami
Sok százados bú, amelyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-föl sírdogálnak.
S szálaiból a fájó képzeletnek
Feketefény? fátylat szövögetnek...
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre...
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodozva róla: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!..

Csalódni mindig, soha célt nem érve.
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait....
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek.
De dönt? harcra nem elég erősnek:
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába,
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés...
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a színfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag...
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Vagy bánatunknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! -
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Miért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkásszabadság édes gyönyörében.-

Hogy miért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!....
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -
S amikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat...
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem.
Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni nagy szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva örök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön - örökre!..."
Sajó Sándor

Topik gazda

szivacs
szivacs
4 5 1

aktív fórumozók


  • BÉT
  • Indexek
  • Deviza
      • Forgalom
      • Nyertesek
      • Vesztesek