szivacs szivacs
4
5
1
2015. június 03. | 00:43
#1

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés
Hozzászólások oldalanként
2015. június 03. | 12:53
előzmény: #97  _pampa
#100
"Nem attól lesz valaki magyar,hogy ide született hanem attól hogy büszke arra,hogy ehhez a SOKSZÍNŰ ETNIKAI,VALLÁSI és KULTURÁLIS közösséghez tartozik..."

O.V. ezek szerint nem magyar? :)
2015. június 03. | 12:50
előzmény: #97  _pampa
#99
"Nem attól lesz valaki magyar,hogy ide született hanem attól hogy büszke arra,hogy ehhez a sokszínű etnikai,vallási és kulturális közösséghez tartozik amit ez a különlegesen szép nyelv köt össze!"

Nos, akkor nem értem a Trianon szindrómát! Ha nem a terület a lényeg (hogy hogy hívjuk), hanem az érzet, a nyelv, a kultúrális összetartozás, akkor ez most is megvan.
2015. június 03. | 12:49
előzmény: #97  _pampa
#98
nem is a nyelv miatt szégyenkezem hanem pl. miattad
2015. június 03. | 12:45
előzmény: #91  coach
#97
"És magyar vagyok,amit néha nagyon szégyellek,"

Akkor nem vagy MAGYAR!

Nem attól lesz valaki magyar,hogy ide született hanem attól hogy büszke arra,hogy ehhez a sokszínű etnikai,vallási és kulturális közösséghez tartozik amit ez a különlegesen szép nyelv köt össze!

szvsz
2015. június 03. | 12:45
előzmény: törölt hozzászólás
#96
Akkor miért nem fegyverkezünk? :) Hős vezírünk elég harcias... Lenyomjuk a szlovákokat! Ja nem, nekik vannak tankjaik, meg légierejük... Lenyomjuk a románokat! Ja nem, ők legalább kétszer annyian vannak, mint mi... Lenyomjuk a szerbeket/horvátokat! Ja nem, ők tudnak harcolni... :)
2015. június 03. | 12:42
Törölt hozzászólás!
#95
2015. június 03. | 12:39
előzmény: #93  _pampa
#94
Mi mennyi haladékot kaptunk? 10 évet? Nehogy már mi reklamáljunk!
2015. június 03. | 12:38
előzmény: #88  coach
#93
"akkor harcoljanak az egyén szabadságáért és egyenlőségéért."

Egyenlőségért? Viccelsz?

Franciaország Euró övezetbe tartozik. Évek óta nem tudja teljesíteni a hiányszámot.
Mentességet kap.....
Angolok nem fizettek határidőre...
Haladék....

Ahogyan a ciprusi eset is "egyszeri megismételhetetlen kivétel volt"

Benes-dekrétum hatályban tartása?

Értelmetlen erről beszélni.

Ameddig lesznek "egyenlőbbek" az egyenlők között....
2015. június 03. | 12:35
előzmény: #89  Bekre_Pal
#92
A Föld nevű bolygót az ember, mint faj foglalta/foglalja el a többi élőlény kiírtása közepette.
2015. június 03. | 12:34
előzmény: #90  coach
#91
ja,és az utolsó beírásom ide.Nekem nem fáj Trianon,pedig felvidékiek voltunk.És magyar vagyok,amit néha nagyon szégyellek,főleg,ha normális országokba járok.
2015. június 03. | 12:31
előzmény: törölt hozzászólás
#90
azt kellene felfognod Neked is,meg szivacsnak és társainak,hogy van a Föld nevű bolygó,és rajta az emberi faj.És ennyi.És hülye mindenhol él.
2015. június 03. | 12:30
előzmény: törölt hozzászólás
#89
akkor a föld azé, aki saját erőből foglalja el?

tehát ha idejönnek mondjuk az iszlám fanatikusok és lenyomnak minket, nyilván külső segítség nélkül, akkor megnyerték ezt a területet?
2015. június 03. | 12:27
előzmény: #84  _pampa
#88
és még régebben csak kicsi törzsközöséggek voltak.a kisorrúak,a nagyfülüek,stb.És azelőtt csak családi közösségek voltak,és ezek egyénekből álltak.És elérkeztünk azonnal napjainkig.Mert az egyenlőség az egyének egyenlőségét jelenti.Minden egyént egyenlő jog illetne meg.És ezért kellene kiállnia mindenkinek,s akkor idejétmúlt vita lehetne az összes nacionalista marhaságból.Ha valakik nem akarnak soha többé Trianont,akkor harcoljanak az egyén szabadságáért és egyenlőségéért.
2015. június 03. | 12:27
Törölt hozzászólás!
#87
2015. június 03. | 12:26
előzmény: #81  szivacs
#86
"Nemzeti összetartozás" link
Törölt felhasználó
2015. június 03. | 12:22
előzmény: #81  szivacs
#85
Butaság !!! ma már teljesen mást jelent a haza mint 100, vagy akárhány éve... ma már "csak" országok, régiók vannak, globalizálódik a Föld... keresztül-kasul szövődnek-fonódnak kapcsolatok, internet van, a közlekedéssel lerövidült távolságok... minél jobban tudsz vmilyen világnyelvet annál mobilabb lehetsz, annál otthonosabban mozoghatsz a világban, természetesen vmiféle j szakmával vagy diplomával... kitágul a "horizont"... abszolút lényegtelen a fizikai határokat feszegetni, mert már régóta nincsenek "határok". Bárhova mehetsz, bárhol jól érezheted magad, de a szíve mélyén mindenki tudja hol született és remélem mindenki szereti a szülőföldjét...
2015. június 03. | 12:17
előzmény: #80  bigyula
#84
Akkor ismerjék el a baszkok,katalánok,vallonok,flamandok,észak-írek,székelyek... stb. jogát is az önálló államhoz.

És itt jön a képbe napjaink politikája.
Amennyiben lehet önálló Koszovó miért nem lehet önálló Vajdaság,Kárpátalja,Székelyföld,Erdély,Felvidék?
2015. június 03. | 12:05
#83
Milyen is a magyar,akinek fáj Trianon? Egy nagyon egyszerű példával szemléltetném,bár lehet,hogy sokaknak ez is meghaladja a képességeit.A Portfolio fórumain lehetőség van a beírások plusz és mínusz jelekkel való ellátására,nyilván attól függően,hogy az adott beírás tetszik,avagy egyetértünk vele,vagy sem.Viszont minden normális ember számára egyértelmű,hogy csak a plusz-t használja,hiszen ha nem értek valamivel egyet,akkor beírom annak a miértjét.Ezek a fórumok amúgy is arctalanok,csak kitalált nevekkel.De sokan még így sem merik vállalni,sem a vitát,sem a véleményüket,csak nyomják a mínuszt.Nos ilyen a tipikus magyar.
2015. június 03. | 12:03
#82
Most látom, hogy a portfolio üdvöskéjének, az érdemes művész spongyának sikerült egy olyan faszsággal előállni 2015 derekán ami égetően fontos gazdasági problémát boncolgat.
Magyarságát mindenki a szívében hordozza. Ez jócskán érzelmi kérdés, de nekem még egy büdös, kifacsarásra, de inkább kidobásra érett mosogatószivacs se mondja meg, hogy magyar vagyok-e vagy tót vagy esetleg rác.
Karinthy írása gyönyörű, de nem ide való.
Terelés, az emberek összeugrasztásának szándéka, felesleges szájtépés meg nagy szavak felesleges használata (K. F. nem tette) van emögött, tiltakozom a topik létrejötte ellen!
2015. június 03. | 12:00
#81
"Haza, a magasban

Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni —
bátrabb új hont a mult időkben
fürkészni, mint a jövendőben — ?

Mi gondom! — áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat,
ha útaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak.

Dühöngő folyók kezesedtek,
konok bércek — ezt ne felejtsed,
ha megyünk büszke szájjal vissza,
mint várainkba, titkainkba.
Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,
nem ölhet, mi csak ölne minket,
mormolj magadra varázsinget,
kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezőkön jártál,
szedd össze, pajtás, amit láttál,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,
hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévig
némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
szavaid annál meglepőbbet
dörögnek majd a kérdezőknek.

Figyelj hát és tanuld a példát,
a messzehangzóan is némát.
Karolva könyvem kebelemre,
nevetve nézek ellenemre.

Mert ha sehol is: otthon állok
mert az a való, mit én látok,
akkor is, ha mint délibábot,
fordítva látom a világot.

Így maradok meg hírvivőnek
őrzeni kincses temetőket.
Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
mi ott fészkel, égbemenekszik."
Illyés Gyula

Topik gazda

szivacs
szivacs
4 5 1

aktív fórumozók

friss hírek

AZ OLDAL TETEJÉRE