“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Az EU egyik tagállama BÜNTETI ha másik tagállamának ZÁSZLÓJÁT vagy HIMNUSZÁT kitűzik vagy lejátsszák egy rendezvényen! . Annak a közösségnek NINCSEN jövője!
Egy nagyhatalom - legyen Kína, Oroszország, Amerika - nagy ívben leszarja, hogy besértődtek rá a románok/magyarok/szlovákok, ha valamelyiknek kedvezőtlen döntést hoz. Viszont, Magyarország egyelőre az EU-n és a NATO-n belül van, ugyanilyen tagságú szomszédokkal. Tehát ha nekiáll pl az oroszokkal lepaktálni, hogy ugyan, segítsenek már pár hektár romániai terület megszerzésében, az borítja a bilit a NATO-ban.
az időben visszalépegetéssel azért óvatosan mert aztán mehetünk vissza Etelközbe vagy mégtovább… de még eddig se kell visszamenni az időben.... 1000nél a manapság fenemód hangoztatott kereszténység ügyében is óriási ellentmondás lesz hirtelen a ki vágyik vissza tovább az időben, ki a nagyobb magyar versenyzők között....
ritka egy elb...szott akciónak tűnik ez... Gerdály, az erdélyi szász kísértetfalu - és amit sorsából tanulhatunk https://www.youtube.com/watch?v=S3yBq8iw_J8 vmi "Darwin díjat" kéne alapítani a német migrációs-politikai "szakértőknek"...
Szerintem meg nem, adott volt ugye egy elvesztett és borzalmas háború után hazatérő demoralizált hadsereg, ha megpróbálja megtagadni tőlük a családhoz való hazamenést, akkor itt kő kövön nem maradt volna és lehet, hogy már akkor elkezdődik a kommunizmus (Tiszát is rögtön levadászták). A hiba inkább ott volt, hogy rögtön el kellett volna kezdeni egy önkéntes alapú sereg kiépítését, aztán ha az megvan, akkor rájuk támaszkodva már lehetett volna újra mozgósítani.
Már bocsi, de miért lenne bármelyiknek is érdeke egy húsz, harminc vagy negyven százalékkal nagyobb Magyarország megvalósítása úgy, hogy ezzel magára haragít kb. 4-5 szomszédos országot.
Na Igen...Károlyi....totál naív volt......ma azért már nem igy működnek a dolgok..hogy naívitásból bármilyen szívességet megteszünk bármelyik országnak...
"Okos magyar diplomácia kell, amit erős hadsereg és összetartó nemzet támogat." - ezt a három feltételt írta Raffay a területi revíziónak (Vazsmegyei még vastagon alá is húzta), hát ez a 3 feltétel soha az életben nem fog nálunk egyszerre fennállni - úgy hogy nincs félnivalójuk a szomszédainknak. :)
Ismétlem: A történelem többszörösen helybenhagyta Trianont (II. vh. békeszerződés, államközi szerződéseink, Unió). Avagy lehet itt búsmagyarkodni, hergelni a szomszédainkat, a 100. évfordulóra hadat üzenni mindenkinek. Jól jönne figyelemelterelésnek, mert kb akkorra válik nyilvánvalóvá a fidesz gazdaságpolitika csődje. Nem a fórumról beszélek, mert nem mi alakítjuk itt a történelmet (szerencsére), hanem a kormány és az ő szellemi holdudvarának a felelőtlenségéről.
Á nem, csak Eszék környéke, Muraköz és említsük meg a Szerémség nyugati részét is, ami 1918-ban nem volt a történelmi Magyarország része, de Nagy Lajos alatt még színmagyar volt.
Nem súlytalanok, hanem kicsi a súlyuk, viszont ezt tökéletesen értették és értik azóta is és ügyesen próbálnak nagy hatalmú szövetségeseket keresni az ügyük mellé (mint ahogy Horthy is próbálkozott a németekkel és olaszokkal). Per pillanat egyik nagyhatalomnak sem érdeke, hogy felborítsa a közép-európai status quo-t.
Nem, én azt állítottam, hogy nekik nem volt "fájó seb". Persze, hogy a horvátok önálló államot akartak, de ettől függetlenül örülnek a tőlünk elvett területeknek és egyetértenek a trianoni döntéssel.
az eredeti állításod az volt, hogy mindenki elégedett a trianoni rendezéssel ez egyszerűen nem igaz ha valóban elégedettek lettek volna vele, akkor pl. nem álltak volna neki a horvátok szerbet irtani 1941-ben... https://en.wikipedia.org/wiki/World_War_II_persecution_of_Serbs a trianoni rendezés már kb. 1940 tájékán csúfosan megbukott...
Miért-miért?? Nagyhatalom vagyunk? Nem! Valamelyik nagyhatalomnak fűződik érdeke ahhoz, hogy visszaadják? Nem! Vagyunk olyan erősek, hogy megnyerjünk egy Kis-Antant elleni háborút? Nem! Viszont már nincs fizikai határ Szlovákia, Románia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria felé, így sokat javult a helyzet.
Világos, nem elégedettek vele és vissza szeretnék adni. Ne keverjük már a szezont a fazonnal, az hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesett még nem jelenti azt, hogy az adott népek nem örültek-örülnek a tőlünk elvett területeknek.
kb. annyira voltak "elégedettek" vele, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia már a történelem szemétdombjára került, Románia meg Szíria mellett a legnagyobb migránskibocsátó ország lett a világon...
Mit változtatna az a határ nyomvonalán? . Nem az "elcsatolt" lakosokat hanem az elcsatolt "magyar területet" kell visszaadniuk! . Amikor a Cseh és Szlovák kijelentette, hogy nem akarnak közösen tovább élni....miért nem adták meg ezt a döntési lehetőséget a magyaroknak is? . A trianoni döntéssel nem Szlovákiához csatolták a Felvidéket! . Ahogyan az Ukránok sem kapták meg Kárpátalját!
Tévedsz, csak mi érezzük soha be nem gyógyuló sebnek, a többiek elégedettek vele. A megoldás egyébként roppant egyszerű lett volna, az elcsatolt részeken minden magyar családban három-négy gyerek kellett volna és ma már többségben lennének a magyarok.
Amennyiben az "elcsatolást" mint büntetést alkalmazzák akkor amit írsz , az lett volna a jó megoldás! Mert a mostani helyzet egy sohasem begyógyuló sebet ütött Európa közepén! Az idő nem "oldotta" meg hiszen már eltelt 98 év! . Ezzel egyszer még foglalkozniuk kell a politikusoknak a "fehér" asztalnál!
Mondjuk inkább úgy, hogy félig rossz döntést. Az igazságos határ kb. a bécsi döntések szerinti lett volna (Felvidék déli része, Észak-Erdély és Partium, Bácska) és még a Bánát északi fele kellett volna, és akkor kb. igazságosnak lehetett volna nevezni, Kárpátalja meg vagy önálló vagy azt is visszacsatolni.
az alább belinkelt doku szerint 1-3 milliárd márkát nyomott a 80-as években az NSZK - éj feketén, illegálisan, elszámolhatatlanul, nyomon követhetetlenül - a német adófizetők pénzéből a Securitatéba, a távozó németek önerőből még legalább ugyanennyit tejeltek a Securitaténak + hátrahagyták a teljes vagyonukat azt kell, hogy mondjam, hogy ez a hihetetlenül debil akció valószínűleg komoly szerepet játszott abban, hogy 89-ig kihúzta a kommunista rezsim Romániában... egyáltalában már az is döbbenetes, hogy ilyen formában lehetett költeni az adófizetők pénzét az NSZK-ban...
Esélyünk sehogyan sem lett volna. Eldöntötték a fejünk felett és ennyi!. Ami ellenben azóta sem tisztázódott, hogy miért? Mert ha a háború kirobbantásáért....akkor azért nem mi lennénk a felelősek.... Amennyiben büntetésért egy vesztes háború után.... akkor az osztrákok miért kaptak egy darabka Magyarországot? Rosszul bántunk a kisebbségekkel......akkor miért hoztak létre egy a miénknél is rosszabb etnikai arányú új országot? Csehszlovákiát. . Sorolhatnák napestig azokat a kérdéseket amire azóta sem érkezett válasz..... És nem is fog sohasem! . Nem kell itt mérlegelni, rossz döntést hozta állítsák vissza az eredeti határokat. Úgy sincs már jelentősége hiszen az EU-ban vagyunk!
Fogalmad sincs a történelmi háttérről. Trianonban már semmit nem tehettünk, bemásolom még egyszer amit ítam neked egyszer már: kedd, 12:37 előzmény: #1157 BudFox #1189 "Az első világháború végén Nagy-Magyarország területén egyetlen idegen katona sem tartózkodott. De Károlyi, valószinűleg naívitásból leépítette a teljes magyar hadsereget, ezért a kis-antant benyomult az ország területére. Majd jött 1919-es proletárdiktatúra (az egyetlen pozítiv tevékenységük, hogy visszaszereztek területeket időlegesen), ennek bukása utána a románok Budapestig jutottak, gyakorlatilag megszállták, itt állomásoztak. Nekünk 1920. június 4-én nem volt olyan opciónk, hogy nem írjuk alá a békeszerződést. Ez volt a feltétele az ország megmaradásának, a konszolídációnak. A törökök teljesen más helyzetben voltak a szintén rájuk erőltetni kívánt, rendkívül kedvezőtlen békeszerződés ellenére , mert egy Károlyi helyett volt egy Atatürk nevű karizmatikus figurájuk. " Akkor lett volna esélyünk, ha a hadsereget nem hagytuk volna szétesni 1918-ban a háború végén.
Nem tudod azt elképzelni, hogy a németek egyszerűen felelősséget éreztek a romániai szászokkal szemben? Ebben bizonyára szerepe volt a náci időkből eredeztethető kollektív lelkiismeretfurdalásuknak is. Az, hogy az akciót a Securitate bonyolította semmit nem változtat, csak a román kommunista rezsim aljasságát bizonyítja. Nem éltem abban a rendszerben, de beszéltem néhány emberrel és megértettem miért menekültek el onnan. Az pedig, hogy Romániában nincs német kisebbség, hát őszintén szólva mindenkinek jó, elsősorban azoknak akik most romániai szászok leszármazottjainak mondják magukat.
a lényeg tömören összefoglalva a következő lenne: 1. a romániai német Németországban automatikusan állampolgárságot kapott és egy rakás szociális segélyt, ingyen lakást, átképzési támogatást, állami nyugdíjat, ingyen oktatást, stb. 2. a német állam illegálisan egy valag pénzt fizetett a Securitatenak 3. a Securitate még emellett is jól megfejte a távozókat a program eredménye hihetetlen ütemű kivándorlás volt mindössze 10 évvel a Ceaușescu féle rezsim bukása előtt... és minél többen mentek el, annál inkább nem volt érdemes maradni, mivel a hátramaradt német közösségek lényegében életképtelenné váltak... ide már nem lehet visszatérni... 9. perc - Menni vagy maradni - Az erdélyi szász kultúra nyomában https://youtu.be/_9_3SsfrCfE?t=510 nincs hová visszatérni ennek annyi... köszönhetően a "zseniális" német migrációs politikai stratégáknak...
a romániai német kisebbség demográfiai összeomlása vitathatatlan tény... https://en.wikipedia.org/wiki/Germans_of_Romania#Demographics és azt se lehet vitatni, hogy menet közben az NSZK kormány hihetetlen összegeket nyomott az adófizetők tudta nélkül - éj feketén, számla nélkül, bemondásra!!! - a Securitatéba, akik ezzel párhuzamosan még a helyi németekről is leszedték a sápot... 32. perc - Trading Germans a secret Cold War trade in human beings https://youtu.be/lCb3GxniDfw?t=1912 nem én "lőttem itt öngólt" hanem a segghülye német bevándorláspolitika a jelek szerint a német "migrációspolitikai" idiotizmus meglehetősen hosszú múlttal rendelkezik... kb. Adolf Hitler nyomdokain járnak még most is, ő gyűjtötte be így a "nemzettársakat" pl. a Baltikumból és Besszarábiából anno 1940 táján...
a történelem furcsa fintora, de Burgenland járt a legjobban végül pl. még ma is a magyar arisztokrácia van arrafelé pozícióban... https://youtu.be/2rlUGZbpsFo?t=2870 a number 1 osztrák földbirtokos az Esterhazy család
mindez igaz amit leírtál... De az volt a legnagyobb disznóság még hogy Ausztriának is adtak területet Magyarországból.... tehát az egyik vesztes egyenlőbb volt mint a másik vesztes ? Na neeee... Ha én lettem volna akkor a miniszterelnök akkor, nem írtam volna alá a Trianoni szerződést.
áhhh, egyáltalán nem baj, hogy a Securitatét és az elnyomó román rendszert jórészt az NSZK finanszírozta... ez a sztori egyszerűen hihetetlen... akárcsak a végeredmény... Am Ende ihrer Zeit - Die Siebenbürger Sachsen in Rumänien https://www.youtube.com/watch?v=hs37j5oYQac ilyenkor látszik legjobban, hogy milyen mélyen korrupt a német politikai rendszer is...
Törölt felhasználó2018. 06. 05. 20:35
#1301
link link pitrém2 ))) istenem ezt a fazont pfffffffffffff
ugyan már a totális győzelem igénye az antant politika része volt, pl. a háború Wall Street-i finanszírozói csak így juthattak a pénzükhöz https://en.wikipedia.org/wiki/J._P._Morgan_Jr.#World_War_I a britek, a franciák és az oroszok jórészt USA hitelekből háborúztak... a béke igénnye először a központi hatalamk részéről merült fel, majd az orosz vezetés akart kiszállni a háborúból, ezért kellett megbuktatni a Romanovokat is... Who Killed Rasputin ? The British plot. BBC 2004 FULL Documentary https://www.youtube.com/watch?v=bZObqTuk_Hs a totális, megsemmisítő győzelem igénye az Antant oldaláról merült fel...
És ez miért baj. Vajon visszamennének a megvásárolt szászok (ill. utódaik) a mai Romániába. Azt hiszem inkább áldják a történelmet, hogy így "elbánt" velük. Az egyházi vezetők pedig miért nem követték a nyájukat?
az egy dolog, hogy biztosítod a nemzettársaknak a letelepedés lehetőségét, az meg egy egészen más történet, hogy minden eszközzel arra ösztönzöd őket, hogy hagyják ott a szülőföldjüket...
a helyi német egyház is felismerte azt, hogy a sztori végén a 850 éves szász közösség eltűnése, nemzethalála áll és ez sajnos be is jött... a helyi német egyházi vezetők folyamatosan ellenezték ezt a tervet... az azóta eltelt idő őket igazolta...
az alábbi sztori különben döbbenetes, a német adófizetők pénzéből - lényegében éj feketén, 100%-ban illegálisan!!! - kitömték a Securitate nagykutyák (de facto maffiózók...) zsebét sok száz millió márkával... és sikeresen szétverték a legutolsó életképes közép-európai német kisebbséget... a pusztítás egyszerűen döbbenetes... Menni vagy maradni - Az erdélyi szász kultúra nyomában https://www.youtube.com/watch?v=_9_3SsfrCfE még a helyi német - leginkább egyházi - vezetők ellenállása se izgatta őket... illegális emberkereskedelmet futtattak az adófizetők pénzéből, illegális finanszírozással , melynek keretében egy olyan államból "mentették ki" a nemzettársakat ami bár nem volt túlzottan élhető, de soha nem telepítette ki a németeket (még 1945 után sem!!!) és mindig is biztosította a nemzetiségi oktatás lehetőségét... az erdélyi németek ezért beszéltek ilyen szépen németül, sokkal több nemzetiségi jugok volt, mint pl. a magyar sváboknak
"Ebben az időben ismerte fel a nyugatnémet kormány, hogy romániai
testvéreik humanitárius katasztrófa áldozatai. A német állampolgársági
törvény szerint a kelet-európai német etnikumú személyek németnek
tekintendők, és jogosultak az állampolgárságra (ezt a törvényt 1990 óta
megszigorították). A német kormány tehát felvette a kapcsolatot a román
hatóságokkal – akik meglátták a helyzetben rejlő üzleti lehetőséget." - Nem kellene mindenben összeesküvést keresned.
Azért azt jó ha tudod, hogy még 1917-ben is elkerülhettük volna Trianont, ha az akkori viszonylag jó harci helyzetet kihasználva fegyverszünetet és békét kötünk. Ez kizárólag csak azért nem sikerült, mivel a Monarchia még ekkor is ragaszkodott ahhoz, hogy az elfoglalt területeknek legalább egyrészét megtarthassa. Ezen pedig az Antant annyira felháborodott, hogy attól kezdve már csak a teljes és feltétel nélküli megadásról volt hajlandó tárgyalni a Monarchiával. Mert jó ha tudod, hogy a Szerbia ellen indított háború egy területszerző háború volt, amire a Monarchia már a megalakulásától kezdve készült, és csak a megfelelő alkalomra várt. A balkáni területszerző háború kizárólag a magyar főrendek érdekeit szolgálta, akik a délszláv területek bekebelezésével remélték megakadályozni a délszlávok önálló nemzeti államban való egyesülését. A magyar főrendek ettől remélték a magyarországi nemzeti kisebbségek elnyomásának tartósítását. Tehát valóban igaz, hogy a háborúért és az amiatt a magyarságra büntetésként kirótt trianoni határokért egyértelműen a magyar főrendek voltak felelősek. És ezek után az is érthető, hogy az ország sorsát megvitató plénumokon senki sem volt kíváncsi a magyar küldöttek véleményére. De a franciák és az angolok igazából még nagyvonalúak is voltak a magyar nemzettel szemben, mivel a Kis Antant országai Magyarország teljes felosztását és felszámolását követelték. A franciák és az angolok azonban a magyar nép iránti tiszteletükből ezt megakadályozták.
? Kit és hogyan mosott le az EU-Parlamentben? Lemaradtam valamiről? Japersze, a szurkoló kormánysajtó (origo, 888) szerint igen. Esetleg valami hiteles forrás?
Kossuth csak egy nagypofájú politikus volt (mint a maiak), ahogy szorult a kapca az elsők között húzta fel a nyúlcipőt. Nem ő volt az első és az utolsó se (pl. Rákóczi, Horthy).
Na most az volt a helyzet, hogy elvesztettük a háborút, tehát Orbán (Gyurcsány, stb.) akárhogy ugrált volna le se szarják, mivel a győztesek diktáltak (a németeknek is kuss volt).
De igen. Az eredeti szerb-cseh-román tervek szerint a román határ a Tiszánál lett volna, Baranya megye a délszláv államhoz került volna és lett volna egy cseh-délszláv korridor a nyugati határ mentén.
Na ne, azert masszunk mar ki Orban seggebol jo. Egykezzel szetcsapott volna a roman hadak kozott igaz? Ertem en hogy szerelmes vagy Orbanba de ilyeneket meg Bayer Zsolt se ir le. Trianonon kb semmi se valtoztatott volna es igen jarhattunk volna szarabbul is. Ahogy Gorgeit is kopkodtek mert letette a fegyvert pedig o az utolso percig itt volt es alta a sarat. Kossuth meg az isten volt aki mar reg kimenekult az orszagbol addigra es onnan buzditott harcra.
"Magyar az, akinek fáj Trianon”.
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes:
Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára