“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Ha ennyire ismered a történelmünket (Magyarországét) visszamehetünk Mezopotámiába is az arámiak és a szemiták harcáig is! Biztos vannak történelemhamisítási ismereteid is abból az időből! - Az emberiség bölcsőjéből, abból az időből, amikor még nem volt történelemhamisítás!
Jók a gondolataid a történelmi helyzetről! Ha nem mi lettünk volna a Kárpát medencében, hanem a törökök, hiába lett volna tényleg Atatürkünk! Törökország akkor messze volt! Ezt ismerte fel Atatürk! - Arra viszont nincs megoldás, mi lett volna, ha a történelmi Magyarországot képesek lettek volna kiárusítani! Vajon miért nem tették ?
Az én kurmányom a te kurmányod is! De a te kurmányod nem az én kurmányom! Vésd a fejedbe! Neked migráns kurmányod van! - Ez meg itt az az ország, ahol a szólásszabadságodat gyakorolhatod az, MAGYARORSZÁG!
Teljesen logikus amit mondtál! Nem is írták alá, akiknek alá kellet volna írni! Mégis találtak a Békét eldöntők, akkor is olyanokat Magyarországon, akiket a nagy politikai sakkjátszmában senki által meg nem választott "bírák" KINEVEZHETTEK Magyarország! képviselőjének! -- Most is a parlamentben ügyködnek az akkori hazaárulók elvbarátai, akik újra eladnák az országot, akár az "ördögnek" is, mert még azt is képesek lennének hazugsággal előállva, megmagyarázni a "birkáiknak"! -- Miközben a Monarchia területéből Ausztriától senkinek nem kellett elvenni, inkább őket is részesítették Magyarország korona területéből! - Csehország, Galicia, Dél-Tirol Trieszttel és a később alakult Szlovéniával csak a Habsburg dinasztikus házassági területszerzés idejétmúlt gyakorlatát szüntették meg Trianonban! Úgy beállítva, mintha ezt a Monarchia megszüntetésével igazolnák! Miközben Magyarországnak a Korona alá tartozó évezredes területének a jogtalan feldarabolását végezték! - Semmilyen "népek"önrendelkezésre nem került sor! Ezt veled együtt csak pitcairn vetette fel a hozzászólásában! Csehország és Horvátország Monarchiás szerepe mindig is önállósággal párosult! - -Raffai is arra hivatkozik, hogy egyszer már felülbírálták a Trianont! Van precedens, amire lehet hivatkozni! -- Ja hogy erre megint csak az uralkodó nemzetközi (UNIOs?) BÉKEFENNTARTÓK nemet mondanak! Mindeközben egy másik soknemzetiségű állam megvalósításán ügyködnek, új ideológia elővezetésének a leple alatt!!
Kb a '48-as forradalommal kellett volna megvárni a porosz-osztrák háborút, és a bécsi polgársággal karöltve elzavarni a búsba a Habsburgokat. Persze jó kérdés, hogy gazdaságilag mi a következő lépés? Mert a birodalom önmagában egy hatékony gazdasági egység volt, csak a feudális rendszert kellett volna száműzni. Persze Trianon elkerüléséhez magát az I.Vh-t pontosabban a Brit-Német konfliktust kellett volna elkerülni, ami ennél jóval nagyobb falat.
Az első világháború végén Nagy-Magyarország területén egyetlen idegen katona sem tartózkodott. De Károlyi, valószinűleg naívitásból leépítette a teljes magyar hadsereget, ezért a kis-antant benyomult az ország területére. Majd jött 1919-es proletárdiktatúra (az egyetlen pozítiv tevékenységük, hogy visszaszereztek területeket időlegesen), ennek bukása utána a románok Budapestig jutottak, gyakorlatilag megszállták, itt állomásoztak. Nekünk 1920. június 4-én nem volt olyan opciónk, hogy nem írjuk alá a békeszerződést. Ez volt a feltétele az ország megmaradásának, a konszolídációnak. A törökök teljesen más helyzetben voltak a szintén rájuk erőltetni kívánt, rendkívül kedvezőtlen békeszerződés ellenére , mert egy Károlyi helyett volt egy Atatürk nevű karizmatikus figurájuk.
Így van, erre utaltam a hazudozásból építkező politikai elittel kapcsolatban. A történelmi ok-okozat sor persze rendben van, elég szomorú, hogy ebből egyes elemeket kiragadva még mindíg lehet politikai karriert csinálni.
1848 után egy újabb forradalom kirobbantására esélyünk se volt (tágabb körben kevésbé ismert, hogy volt több ilyen próbálkozás is). Az osztrákok felismerték a poroszoktól elszenvedett vereség után, hogy ki kell egyezniük velünk, így jöhetett létre 1867. Jó lenne hinni, hogy nem feltétlenül kellett volna kiegyeznünk az osztrákokkal akkor, de nem volt más út számunkra. (Úgy, mint most az EU.). Ha nem lett volna a kiegyezés, akkor elmaradott agrárország maradtunk volna, ehelyett jött a magyar történelemben eddig páratlan mértékű ipari-polgári fejlődés 1867-1914 között. A 18-19. században felébredő nemzettudat, nacionalizmus miatt a nem magyar lakta területeket mindenképpen buktuk volna előbb-utóbb kiegyezés nélkül is. Az egyetlen amiben talán jobb lehetőségeink lettek volna az a Csallóköz és Délvidék. És talán Erdély magyarlakta területei. Pesze ez sem elhanyagolható különbség lett volna. De ki tudja, hogy így történt volna-e?
A távolba révedek, de akkor se látok olyan politikai erőt, mely ezt a feladatot meg akarná és meg is tudná oldani jelenleg itthon. Bár szerettem volna, hogy felbukkanjon ilyen erő és elvakultságomban talán hittem is benne. De el kell ismernem a választások előtti 1 hónap és az utána következő időszak ismeretében, hogy a lehetséges verziók között a messze legjobb forgatókönyv valósult meg április 8-án. Valami működik legalább és nem az őskáosz valósult meg. Ami Trianont illeti: igenis ismerni kell a történelmet, tudni kell, hogy mi, hogyan és legfőképpen miért valósult meg a múltban. De mellette tudni kell a jelenben élni, felismerni lehetőségeinket és a lehető legjobbat kihozni belőle. A síránkozás sehová se vezet.
Aki a trianoni békeszerződést (szerinte diktátumot) forszírozza, az valójában a II. Világháborút lezáró békeszerződést (szerintem diktátumot) kritizálja. Ugyan is az van érvényben, nem a trianoni...
Jöhetünk még közelebb a II vh-tól. 1990 után sorra kötöttük a szomszédainkkal a szerződéseket a határok sérthetetlenségéről, területi integritás elismeréséről, területi követelésről való lemondásról. Államközi szerződéseket pedig többnyire fegyveresen szoktak módosítani. Tényleg gondolkodni kellene itt néhány embernek, a nagy magyar nacionalizmus helyett!
A múltba révedés és a folyamatos siránkozás helyett hasznos lenne a hazugságokra, félelemkeltésre alapozó, országot kizsebelő politikusok lecserélése egy szakértő bandára és nekiállni a jövő építésének. Egy olyan jövőének, ahonnan a 10év és többtízmillió Ft költséggel kiképzett szakorvosnak nem kell a szomszéd ausztriába-németországba menekülnie, hogy enni tudjon adni a gyerekének.
Van itt jogász? . Amennyiben egy szerződésben az szerepel, hogy a benne foglaltakat soha, senki sem módosíthatja , de egy idő elteltével az egyik fél mégis módosít rajta akkor az szerződés érvényes?
Akkor ez rád is értelmezhető! Mit művelhetsz az országgal, ha a gondolataidat másra vetíted? Mennyire vagy akkor az az ember, akinek Nem fáj a Trianon?
így legalább nyilvánvalóvá vált, hogy a geopolitikai sakkjátszmában semmilyen szerepet sem játszanak a helyi érdekek... a kisantant elit végül ugyanazt kapta "jutalmul" amit mi büntetésül azaz mindent elbuktak...
a monarchia még valóban független állam volt, az 1918 után - a divide et impera geopolitikai játszma keretében - létrejött utódállamokról ez már nem mondható el...
a tanulság a következő: a kisantant elittel ugyanúgy elbántak akárcsak a magyarral... a helyi önrendelkezés elvének az érvényesítése pedig szóba se került ebben a geopolitikai játszmában...
Törökök nem hivatkoztak semmire: egyszerűen lekakilták. Mi lett belőle? Semmi.De a mi küldötteink szépen aláírták. Igaz,nem is tehettek volna mást,hiszen ezért lettek odaküldve! Ennyi... Siránkozni lehet,de nincs sok értelme... Mellesleg:a 2018-as választási után volt olyan face bejegyzés,hogy :nem Trianonnál,hanem most veszett oda Erdély! (hoppácska...)
Továbblépni? . Az ukránok visszakövetelik a Krím területét, de Kárpátalját is meg akarják tartani. - AZ EGYIKET HOZZÁJUK CSATOLTÁK,A MÁSIKAT TŐLÜK CSATOLTÁK EL! . Nem szabad sohasem lemondani az elcsatolt területekről!
Ez nem kívánság műsor. A "mi lett volna ha" kezdetű gondolatok meg ugye értelmetlenek, mert nem az lett. Ez van, le kell szűrni a tanulságokat, és tovább kell lépni.
Nem szabadott volna aláírni a Trianoni szerződést.... Ha akkor erős kormánya és vezetője lett volna az országnak egyszerűen figyelmen kívül hagyta volna a szerződést... lehet hogy erőszakkal akkor is elvették volna amit el akartak volna venni...de mivel aláírva nem lett volna korábban semmi sem...a 2. világháború után visszavehettük volna minden területünket. Én arra hivatkoztam volna hogy nem volt érvényes népszavás sem volt...akkor erre kellett volna hivatkoznia a miniszterelnöknek hogy emiatt nem ír alá semmiféle - országunkat megcsonkító - szerződést.
az általad felhánytorgatott magyarosítás különben csak az 1900-as évek elején lendült be úgy istenigazából és még ezzel együtt is felettébb türelmes volt a magyar gyakorlat a "bezzeg" nyugati államokkal összevetve... ami pedig a magyar nyelv államnyelvvé tételét illeti: belegondoltál már abba, hogy - az addigra már tényleg avíttá vált latin helyett - csak a német és a magyar között lehetett választani? ha a németet választják államnyelvnek akkor valószínűleg a Magyar Királyság sírját ásták volna meg... (már a XIX. század közepén...) kb. ezért lett államnyelv - összekötő nyelv - kis hazánkban a magyar (1844-ben) és ez jelentős részben nem magyar anyanyelvű emberek érdeme pl. az aradi vértanúk cirka fele nem magyar anyanyelvű volt... Széchényi is inkább németül beszélt a nemzeti ébredése előtt mint magyarul... (fiatal korában jóformán teljesen elfelejtett magyarul...) Kossuth anyja is felvidéki szász volt, maga a család meg szlovák származású, szép nagy szlovák nacionalista rokonsággal (volt mit kompenzálni...) Petőfi szlovák származása se titok... Görgey is német anyanyelvű volt... és nagyon hosszan lehet ezt még folytatni szóval az itteni "magyarkodás" kezdetei jelentős részben nem magyar anyanyelvűekhez, illetve első generációs magyarokhoz kötődnek:) ami pedig a magyar államnyelvvé tételét illeti ez jelentős szerepet játszott az osztrák "germanizáló" törekvések ellehetetlenítésében, ha 1844-ben nálunk a magyar helyett a németet tették volna államnyelvvé akkor a XX. századra egy több mint 100 milliós germán, illetve germanofil tömb nézett volna szembe az antanttal:) túlzás nélkül lehet állítani azt, hogy az 1844-es magyar nyelvtörvény világtörténelmi jelentőségű következményekkel rendelkezett...
Ha megfigyeled, akkor átvett írás a hacsaknem elnevezésű blogról, ahol az állandó h.a. szerzőt Andrásozzák. Úgyhogy nem ismeretlen, csak mi nem ismerjük. Másrészt pedig ha az írás tartalmát nézzük, az megszívlelendő. Elmebeteg királyunk és mákonyos sleppje nem megy a szomszédba egy kis felelőtlenségért.
a független román államot megalapító német herceg még a palotáját is német neoreneszánsz stílusban álmodta meg vhogy nem csípte a helyi motívumokat:) Peles Castle https://www.youtube.com/watch?v=QV_xPOC2mV8
és persze Csehszlovákia és Jugoszlávia sem volt nemzetállam szét is esett mindkettő bő 20 éven belül Jugoszláviában a horvát usztasák olyannyira fel voltak tüzelve a szerbek ellen, hogy több százezer szerbet mészároltak le a II világháború alatt... https://en.wikipedia.org/wiki/World_War_II_persecution_of_Serbs
a Hohenzollern-Sigmaringen család által összegründolt Nagy-Románia is multietnikus olvasztótégely volt olyan hely ahol az uralkodócsaládban speciel egy darab román sem volt:) még mutatóba se... https://en.wikipedia.org/wiki/Romanian_royal_family
Kedves ismeretlen! Gratulálok az "uszító" linkedhez! Mi köze van ennek Trianonhoz és Magyarországhoz? Meg lehet halni hülyén is csak nem fontos tudni róla! Mellesleg a cikket kitalált hamis kolozsvári szalonnás elmeállapotán is nyomot hagyott a történelemhamisítás!
Ezek a gondolatok a kárpótlásról Izraelben öltenek testet! Magyarország tudja, hogy honnan jött és tudja azt is hova tartozik! Nem kell külső hatalmaknak egyengetni az önállóságát! Sem szankciókkal, sem milliárdosok elvetélt gondolataival!
megjegyzem, hogy a nosztalgiája az 1920-as évekre datálódik, a szerb uralmat ugyanis nagyságrendekkel rosszabbnak érezte a magyarnál... a trianoni rendezést árulásnak tekintette... ebben a kontextusban már érthető, hogy 1941-ben a horvátok valóságos népirtást indítanak a szerbek ellen.., https://en.wikipedia.org/wiki/World_War_II_persecution_of_Serbs#Massacres
a szlovákok kb. annyira voltak "boldogok" a kialakult helyzettel, hogy 38-ban kirúgták a cseheket, a horvátok 41-ben jutottak el ide, majd csináltak egy "csinos" szerb népirtást koncentrációs táborokkal... a rutének, kb. egy cseh gyarmatnak érezték magukat, a svábok és a szászok se voltak túlzottan boldogok, a 20-as, 30-as években nem véletlenül terjedt náluk futótűzként a német nacionalizmus és speciel az erdélyi románokat se merték megszavaztatni arról, hogy valójában mit is akarnak... Trianon a helyi lakosság önrendelkezésének az elárulása volt...
Ezeket a népeket az ideológusaid éppen most akarják megszüntetni! Pedig nem értenek egyet ezzel a gondolattal az idézett népeid! Csak azok értenek egyet, akik ezeknek a népeknek a nevében szeretnék véghezvinni azt, amivel annak idején a Trianonnal már megszüntettek! Kell neked egy soknemzetiségű Európa, vagy egy homogén a "birkák" néven azonosítható embertömeg?
Trianon kapcsán a fő geopolitikai cél a number 1 német stratégiai szövetséges - az Osztrák Magyar Monarchia felszámolása volt az Osztrák Császárságot ugyanúgy felszámolták mint a történelmi Magyar Királyságot... légy nyugodt Londonban széles ívben sz..rtak a román/horvát/szlovák/szlován nemzeti érdekekre is... ott mindössze egy divide et impera játéknak tekintették ezt...
Hát akkor legyen egy olyan Teherán is amely azt mondatja ki, hogy nagy tévedés volt! Magyarország egy soknemzetiségű állam lehetett volna, ( mint ahogy az UNIO is az lett a XXI században), ha nem erőszakos úton valósult volna meg Trianon!
Az UNIOnak is csak egy Trianon kell és hipp-hopp, holnapra megszűnik létezni.
Mo. kommunista pilot ország volt, azt nem csipázták külföldön. Nyilván nem tűnt hátrányosnak beszántani. A nemzetiségeink ebben lelkesen segítettek, mert hála az azt megelőző minimum évszázad nemzetiségi politikája miatt az összes faszuk kivolt velünk. Gondolom, most villantasz valami ameroszovjet cuccot, de nem kell annyira túlgondolni.
pl. az a cirka 3 millió román aki az utóbbi 30 évben lelépett nyugatra tökéletesen egyetért ezzel... ez kb. a totális kudarc lenne Trianon ide vezetett...
"Trianon nem magyar hanem közép-európai katasztrófa... " . Ezzel a környező országok/népek nem nagyok értenek egyet... De, lehet tovább próbálkozni a meggyőzésükkel...
érdemes lenne megérteni a lényeget ami a következő lenne Trianon geopolitikai lépés volt, ahol a helyi népek valódi érdekei semmilyen szerepet sem játszottak... Trianon nem magyar hanem közép-európai katasztrófa...
Na lám, ezek az olyan érvek, amelyeknek soha nem volt hivatkozási valóságalapja! A római birodalom a mai napig nem bukott meg! Féltően vigyáz rá egy gazdasági és pénzügyi hatalmasság, ami létezik, de nem lehet beszélni róla!
Pal! Kettőnk között egyetlen szemész nem tudja megállapítani, hogy ki nem látja a liberális diktatúra valóságát! Attól, hogy nem veszel tudomást róla még létezik!
inkább közép európai katasztrófa... totális kisiklás... nem véletlen, hogy pl. a románok millió számra menekülnek nyugatra ebből a "nirvánából"'... a szerbek meg végül egészen "trianoni" élményeket éltek át...
"Magyar az, akinek fáj Trianon”.
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes:
Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára