“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Na és mi van a bábeli UNIOs nyelvekkel? Bábel is azért omlott össze, mert összekeverte a jóisten a nyelveket! Az ilyen ezernyelvű UNIO bukásra van ítélve, mint a történelmi Bábel!
Na és mit szólsz a NoGo zónákhoz? Budapesten hány van? Ja és Ukrajnában is útban van még 1500000 magyar! Téged nem zavarnak, hogy mindenütt "kisebbségek" uralkodnak, kivéve Magyarországot?
Oszt miért ne? Mert Te mondod? Na ne röhögtess... :) Ma ugye nemzetállam vagyunk a jelenlegi határainkon belül. Te pedig egy uniót akarsz. Ez azért is érdekes, mert jelenleg is egy unió tagja vagyunk, amit ellenzel...
Felhívnám a figyelmedet, hogy Trianon már lejárt lemez. A II. Világháború alatt már eldőntötték a "nagyok", hogy mi legyen. Azaz, neked Teheránt, és Jaltát kellene támadni. :)
Már a Trianon előtti időkben is a magyar kisebbségi nemzet volt a történelmi Magyarország területén. Ha esetleg megtörténne amit akarsz, akkor még kisebb lenne az arány. Azaz, rabszolgák lennénk a Te fogalmaid szerint. Pont, mint az EU-ban.
Szovjetunió, Jugoszlávia,NSZK-NDK, Koszovó csak egy pár esemény a közelmúltból a térségünkből. . Nem szabad hagyni, folyamatosan napi renden kell tartani. Lényegtelen, hogy az érintett területen az országok már megváltoztatták az etnikai arányokat, az ELCSATOLT TERÜLETET kérjük vissza!
Mondjuk az 1. Vh utan nem igazan volt kerdeses melyik oldalon fogunk allni a 2. ban. Szoval eleve rossz palyara alltunk ra. Az elsonel is lehetne vitatni volt-e mas ut de a masodiknal mar szerintem sok alternativa nem volt az akkori helyzetet elnezve.
Magyarország fizette a legnagyobb árat a békéért Habár a kimondott cél a nemzeti önrendelkezés és önálló nemzetállamok létrehozása volt, a trianoni békekonferencián valójában az vezérelte a feleket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg. Napra pontosan kilencvenkilenc éve kezdődtek a trianoni béketárgyalások. Magyarország elveszítette területének és lakosságának mintegy kétharmadát, így a 320 ezer négyzetkilométer területű középhatalomból 90 ezer négyzetkilométeres – a nem sokkal több mint 18 millió lakost számláló ország – mintegy hétmilliós kisállammá vált. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt, a volt Jugoszlávia a Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját.A béke emellett több szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabtak ki Magyarországra, hadseregét 35 000 főben maximalizálták, megszüntették az általános hadkötelezettséget, és számos egyéb gazdasági és katonai kérdés kapcsán sértették az ország szuverenitását. Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4 százaléka, a faállomány 88 százaléka, a vasúthálózat 62,2 százaléka, a kiépített utak 64,5 százaléka, a nyersvas 83,1 százaléka, az ipartelepek 55,7 százaléka, a hitel- és bankintézetek 67 százaléka került a szomszédos országok birtokába. Többek között a fentebbi veszteségeket szenvedte el az ország a trianoni kényszerszerződés megkötése miatt. „Annak ellenére, hogy a területüket gyarapító országok célja hivatalosan a nemzeti önrendelkezés megvalósítása, önálló nemzetállamok létrehozása volt, a békekonferencián valójában az a cél vezérelte őket, hogy Magyarország területéből minél nagyobb részt szerezhessenek meg” – fogalmazott Tarján M. Tamás a Rubicon című történelmi magazinnak írott cikkében. A párizsi békekonferencia megnyitására 1919. január 18-án került sor, napra pontosan 99 éve. A tárgyalásokat különböző Párizs környéki kastélyokban tartották, és többnyire Clemenceau francia, Lloyd George brit, Orlando olasz miniszterelnökök és Wilson amerikai elnök szava dominált. Habár a világháborúban vesztes hatalmak küldöttjei is részt vettek a béketárgyalásokon, az eseményekbe nem sok beleszólásuk volt. A magyarországi eseményeket tekintve – 1919 márciusáig a Károlyi-kormány volt hatalmon – optimistán tekintettek a tárgyalások elébe, azonban a vezető győztes hatalmak a demarkációs vonalak kijelölésével egyre nagyobb területek átadását követelték. A Vix-jegyzékben újabb keleti országrészek kiürítését követelték Károlyi Mihály köztársasági elnöktől, az akkor hatalmon levő Berinkey-kormány pedig nem vállalta a jegyzékben összefoglalt követelések teljesítését és elutasítását sem, ezért lemondtak a hatalomról, és a döntést átadták a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak, akik 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, amely végül elutasította a Vix-jegyzéket. A románok még ebben az évben támadást indítottak az ország ellen, nagy részét meg is szállták. Közben Clemenceau francia miniszterelnök jegyzéket küldött a kormányhoz, amelyben követelte, hogy a Vörös Hadsereget északon vonják vissza a határok mögé. Augusztus 18-án Horthy Miklós vállalta, hogy fegyveres erőkkel rendet tesz az országban. Ekkor, és a hadsereg visszavonása után kapott Magyarország meghívót a béketárgyalásokra. A magyar delegáció 1920. január 5-én érkezett meg Párizsba, vezetője Apponyi Albert volt, főmegbízottjai Teleki Pál, Bethlen István, Somssich István, Zoltán Béla, Lers Vilmos és Popovics Sándor. Innen lehet ismerős sokaknak a vörös térkép kifejezés, amelyet Teleki Pál készített el, és vörös színnel jelöli a Kárpát-medencében élő magyarságot.Mielőtt azonban megkezdődhetett volna az egyezkedés, a delegációt egy szállodába szállították, és házi őrizetben tartották, így nem vehettek részt a tanácskozásokon, csak később, január 16-án a béketervezet véglegesítése után adtak lehetőséget felszólalásra Apponyi Albert vezérszónoknak. Ekkor azonban Magyarországnak már nem volt lehetősége érveket felhozni a csehszlovák, román és délszláv területi követelések, a hamisított etnikai adatok és kérdőívek ellenében. A győztes hatalmaknak tulajdonképpen csak két megbízottra volt szüksége, akikkel aláíratták a szerződést. Habár a magyar delegáció kérte a népszavazás lehetőségét az önrendelkezési és nemzetiségi elvekre hivatkozva, azt azonban február 6-án megtámadta Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, illetve május 6-án a békekonferencia elnöke visszautasította a magyar küldöttség érveit. Végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon-palotában Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel pedig szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását."
sokáig csak értetlenkedtem, amikor láttam ennek a topicnak a címét. . ma már tudom, hogy ez a cím: hazugság. magyar az, akinek fáj mindaz, ami trianonhoz vezetett. . akinek csak trianon fáj, az nem magyar.
Egy sohasem begyógyuló sebet ütött Európa közepén. Emlékszel még amikor azt magyarázták,hogy az érintett területek EU csatlakozása után már nem lesz tényező ? Semmit sem oldott meg! pl. a szlovákok még azt is megtették, hogy a magyar Köztársasági Elnököt nem engedték be !
Én régóta mondom, hogy amit ezek magyarnak neveznek, az csak azonos alakú szó, mert ők politikai irányvonalat értenek rajta, nem pedig népet vagy nemzetet. Nekik nem magyar az, aki nem ért egyet velük a politikában. A bajom ezzel, hogy használhatnának más szót, mert a magyar már foglalt.
Liberális beállítottságú ellenzék bármikor,bárhol képes mozgósítani 50-100 szimpatizánst akik a média előtt prezentálják, hogy a többség másképpen gondolkodik. Kár erről vitázni. A trianoni döntés egy semmivel sem indokolható tett a magyarság ellen! A jelenlegi határ mellett fekvő,tisztán magyarok által lakott területeket is elcsatoltak! Ettől kevesebbért bűnhődtek már nemzetek,országok ! Magyarország mikor kapja meg a neki járó igazságtételt akár csak politikai nyilatkozat formájában is?
Az orbán egy sakkjátszmát játszik, egy nagyon jól megírt forgatókönyv szerint. Időzít, mintahogy a sportolók teszik, hogy pont akkor legyen csúcsformában, mikor kell. A pénz nem számít, hiszen a lila ködben úszó piacról annyi pénzt von be az kincstárjegyeken keresztül, amennyit nem szégyel. Abbó fizeti a gazdaság felemelkedését és ezt nagyon jól teszi. Csak az a bökkenő, hogy a nagy részét magánzsebbe csúsztatják sé a nyereség ugyanott landol. Visszafizetni viszont az államnak kell, tehát nekünk! Szidjuk a 90-es években elkezdett privatizációt ami tényleg az egyik legnagyobb gazemberség volt, de azért lássuk be, voltak olyan cégek is, amelyek csak a szovjet piacnak feletek meg . Most magánszemélyek részére állami hitelből megépítettünk egy gyárat, és adományként még vissza nem térítendő támogatást is kaptak, csak úgy kedvességből, zsebpénznek. Gondolom az építkezés is túlárazott volt, így onnan is jutott zsebbe, bőven. A buta magyar meg tapsol, mert legalább magyar kézben van......pedig az semmivel sem jobb, sőt szerintem még rosszabb is, mivel a csókosoktól még az adót sem hajtják be, nem izgat senkit, hogy adóparadicsomokba viszik a pénzt, ami aztán nagyon fog hiányozni, mikor vissza kell fizetni az akkor már államadósságnak elkönyvelt hitelt.
A felvidéki magyarok természetes, hogy "ott" jobban érzik magukat, hiszen a szülőföldjük. Aki nem így érzett, az megtalálta az utat, hogy magyarországi magyar lehessen, de abban semmi büszkeség nincs. A büszke magyar az a szülőföldjén magyar. Volt mát egy szavazás, ahol az anyanemzet kinyilvánította akaratát, méghozzá azt, hogy elég nyomorultak vagyunk itthon, nem kell nekünk a külhoni. Ezért nyomorultak is maradunk. A magyar nagyon irigy, felfuvalkodott nemzet, én vagyok a valaki gondolkodással. Van jópár Nóbel díjasunk és ezért elhisszük magunkról, hogy génjeinkben van a felsőbbrendűség. Azt nem tudom, hogy ez valójában mikor alakult ki, de nagyon sok külhoni ismerősömtől hallottam, hogy a "magyarországiak" lenéző és pökhendi magatartása teszi nem igazi magyrrá őket. Ezért akarta, akarja mindenki megszüntetni a magyart. Csak egy érdekesség a népszokásból. A magyar nótát úgy adják elő, hogy egy ember szólózik. A körülöttünk élő nemzetek összeülve, több hangban énekelve egészítik ki egymást, teljesen más hangzást elérve. Már ez is a magyar mentalitást mutatja egy kicsit a majd én megmutatom érzéssel.
"Ezért mondom, hogy az egész csak média! Uszítàs!" . Ez igaz. Lásd elmúlt 7 év. De ebben a konkrét ügyben pont nem ez történt, az "egész média" (=Fidesz média) ugyanis pont kussolt róla...
Te miről beszélsz? Azt akarod bekamuzni, hogy a 95%-ban Fidesz tulajdon, vagy se..nyaló média direkt nyomatta ezt? Viccelsz ugye? . Ott a csapból is Soros és a hazug magyar sikerek mennek a komcsi filmhíradó szintjén és mintájára.
Tökéletes média! Elég is ahhoz, hogy egymásnak ugrasszanak minket!!! Valaki látott mostanában olyan híradót,ami nem a rosszról szólt? Régebben 5 perc parlamenti közvetítés volt ma már a csapbol is ez folyik és a polgárpukkasztás! Bocs ha valaki nem így látja.
Ez az egy ügy tökéletesen kifejezi a melldöngetős jobbosok teljes tévúton járását. Egyrészt egészen elképesztő, hogy kinti magyarokat képesek kirekeszteni a magyarságból, miközben elvileg hangzatosan az ő érdekeik miatt teszik/mondják, amit... Másrészt nagyon tanulságos, hogy a kintiek köszönik szépen, de nem kérnek az effajta gyűlölködő álgondoskodásból. És úgy tűnik, a szlovákiai magyarok ott jobban érzik magukat (inkább Európában vannak), mint az Orbán féle szétmérgezett, feltüzelt, megosztott társadalomban, ami futólépésben távolodik Európától.
És ha a többnemzetiségű megyéket is elosztják, akkor még igazságosabb lehetett volna, jó példa erre az előbb említett 4 nemzetiségű Torontál, ahol a magyar-német nemzetiség északon, a szerb délnyugaton, a román pedig délkeleten volt többségben, tehát elég jól el lehetett volna osztani.
Ha összeadjátok, akkor nem jön ki a 283 ezer négyzetkilométer, ez azért van, mert nincs benne a fiumei rész és az önálló városok területe.
Törölt felhasználó2017. 10. 31. 06:44
#946
Az 1910-es magyar népszámlálás alapján kb. ez lett volna igazságos: Az abszolút vagy relatív (nincs abszolút többség, de a magyar lakosság a legnagyobb arányú) magyar többségű megyék területe és lakossága: 152.585 négyzetkilométer és 10.620.000 lakos. A magyar és német többségű megyék összesen: 185.614 ezer négyzetkilométer és 12.905.614 lakos. Hozzáadva a relatív ruszin többségű Máramarost (ez volt az egyetlen megye, ahol a ruszinoknak többsége volt, de a magyar-német itt is 31 % volt) 195.330 négyzetkilométer és 13.076.000 lakos. Persze ha igazságos békét akartak volna, akkor egyes megyéket is el kell volna osztani, de az arányokat jól mutatják a fenti adatok. A románoknak a többségi elv alapján járt volna 54.539 négyzetkilométer és 2.661.000 ezer lakos. A szlovákoknak 28.059 négyzetkilométer és 1.183.000 lakos. Szerbeknek semmi, mivel még relatív többségük sem volt sehol. Torontálban volt 32 %-uk, 20 % magyar, 26 % német és 14 % román mellett.
"7.
A trianoni béke kihirdetését követő években a történelem ékes
bizonyítékot szolgáltatott arra, mennyire hamis volt a háborús
készülődést szító antant országokbeli propaganda, mely szerint
Magyarország a népek és a nemzetiségek börtöne lett volna. Az
Ausztriához csatolt területek falvainak lakosai nem nyugodtak
bele az elcsatolás tényébe, és az önrendelkezési joguk megtagadását
követően fegyveres küzdelmet folytattak annak érdekében, hogy
visszacsatolják őket Magyarországhoz. Tíz falunak sikerült ezt 1923-ban
elérnie. Magyarország befogadó, az idegeneket államalapító királyunk óta
tisztelő magatartásának ékes bizonyítéka abban állt, hogy e falvak
népessége döntő mértékben nem magyar, hanem német és horvát nemzetiségű
volt! Tehát a német többségű falvak el akartak szakadni a német ajkú
Ausztriától, és visszatértek hazájukhoz, a Szent Korona országához,
Magyarországhoz.
A
tisztelet jeleként álljon itt a tíz visszatérő falu neve: Alsócsatár,
Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Nagynarda, Magyarkeresztes,
Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa.
Az utódállamok
szinte semmiben nem váltották be szerződéses kötelezettségeiket,
amelyek szerint azt vállalták, hogy az uralmuk alá kerülő magyaroknak
biztosítják emberi és nemzeti jogaikat.A
trianoni béke igazságtalanságát 1991-ben elismerte François Mitterrand,
Franciaország államelnöke is. Máig tisztázatlan, hogy a magyar nemzet
mivel érdemelte ki a példátlan büntetést.Összességében
megállapítható, hogy az utódállamok területén a magyar nemzetrész
egészében és arányaiban több mint 50%-kal csökkent, így fennmaradási
esélyei rohamosan romlanak, ezért Trianon fölülvizsgálata nem tűr
további halasztást."
különben kifejezetten szórakoztatók ezek az "internacionalista hazafias" mozgalmak, pl a jugoszláv bizottság is egy párizsi hotelban gyütt létre majd a londoni székhelyére vonult:) https://en.wikipedia.org/wiki/Yugoslav_Committee
nemhogy a népek önrendelkezésével nem foglalkoztak, de még a saját "szövetségeseikkel" se, pl. Montenegrót de facto egyszerűen odaajándékozták a szerbeknek https://en.wikipedia.org/wiki/Podgorica_Assembly#Prelude a szerb hadsereg ott is rendezett egy un. "nemzetgyűlést", amivel kb. ott kezdődtek a problémák, hogy a háború előtti parlamenti képviselők 40%-a a királlyal együtt éppen külföldi emigrációban volt... hát ezért kinevezték a saját embereiket un. "nemzetgyűlésnek" és a montenegrói király, illetve a montenegrói emigráns kormány hiába tiltakozott ez ellen a párizsi béketárgyaláson... persze ez semmi sem volt az orosz szövetségeseik elárulásához képest...
Persze, mindezek azt mutatják, hogy a népek önrendelkezésének hangoztatása csak polkorrekt frázis volt azokhoz az időkhöz mérten, de a világháború felfordulása, a válságos idők, a megismétlődés elkerülésének szándéka mind azt magyarázza, hogy ellensúlyként minél nagyobb fenntartható és hálás szövetséges államokat akart létrehozni az antant a háború motorjának tartott német-osztrák-magyar megmaradt területek köré. Ha a két kaiser győzött volna, bizony ők sem lettek volna kicsinyesek a területek elcsatolásában, a népek önrendelkezését pedig még frázis szintjén is kerülték volna. Halkan jegyzem meg, hogy könnyen lehet, hogy még így jártunk jobban; ahogy az olaszok megfogalmazták a II. VH során "ha a németek veszítenek, akkor mi is veszítünk, de ha a németek nyernek, akkor elvesztünk."Kárpátaljáról szólva: próbálta volna csak meg a Benes nem átengedni a Szojetuniónak, jogalappal vagy anélkül :)
a legédesebb az, hogy a Párizsban összeeszkábált "csehszlovák" "emigráns" (kackac) kormányt már a béketárgyalások megkezdése előtt elismerték a nagyhatalmak... még a formára se adtak... és persze az se érdekelt senkit, hogy mi a véleménye erről az érintetteknek mint később kiderült a szlovákok vhogy legalább annyira nem szerették a cseh fennhatóságot mint a magyart... mondjuk a horvát függetlenségi törekvésekkel se foglalkoztak, amikor nagyvonalúan a szerb királyságnak ajándékozták őket és persze azzal se törődtek, hogy a szerb fennhatóság alá kerülő bosnyákokat évszázadok óta gyűlölték a szerbek...
"3.
Magyarország feldarabolását – bizonyítható módon – jóval az I.
világháború kitörését megelőzően eltervezték. E szándék és annak
megvalósítása nem a háború kimenetelének függvénye volt, ezért nem
kellett volna a háborút lezáró béke tárgyát képeznie.
4.
A versailles-i békében a Magyarországra vonatkozó határozatokat durva
hazugságokkal félrevezetett döntéshozók hozták. Lloyd George brit
miniszterelnök később elismerte, téves adatok alapján döntöttek: „Voltak egyes szövetségeseink, akiknek minden bizonyítéka hazug és meghamisított volt. Hamis alapokon döntöttünk.” (Lloyd George, Queen’s Hall-i beszédek, Attachment 62) 5.
A trianoni béke igazságtalanságát legkeményebben bizonyító tétel az,
hogy Magyarország területéből még annak az Ausztriának is juttat 4026
négyzetkilométert, amelyet sokkal inkább terhelt a felelősség a háború
indításáért, mint Magyarországot. Tehát az az Ausztria is kapott
területeket Magyarországtól, amellyel Magyarország a háború ideje alatt
mindvégig egyazon államot alkotott! 6.
A Kárpátaljával történtek megközelítik az ausztriai eset
méltánytalanságát. Trianonban még Csehszlovákiának ítélték, hogy az ott
többségben élő ruszinokkal gyarapítsák az új állam szláv népességének
arányát. Ám Beneš elnök minden jogalap nélkül egyszerűen átengedte a
területet a Szovjetuniónak. Ekképp lett Kárpátalja a Szovjetunió
szétesését követően annak az államnak, Ukrajnának a része, amelyhez
történelme során soha nem tartozott. A területén ezer év óta élő
ruszinoknak és magyaroknak még a népszavazás, azaz az önrendelkezés
jogát sem biztosították."
a szlovákok kb. annyira szerették a cseheket, hogy 1939-ben a csehek kirúgásával kezdték a függetlenséget:) és arról se vagyok meggyőződve, hogy a románok és a szerbek körében is olyan népszerű gondolat lett volna vmi zavaros balkáni államhoz csatlakozni népszavazás sohasem volt erről talán nem véletlenül...
Törölt felhasználó2017. 10. 30. 20:10
Előzmény:
törölt hozzászólás
#935
Horvátország nélkül 283 ezer négyzetkilométer volt (horvátokkal 325 ezer), tehát a kétharmadát vették el. A magyar és német lakosság nagyjából kétharmadot tett ki, tehát ha egyharmadot vesznek el, az elvileg igazságosnak lett volna tekinthető (bár a ruszinoknak sem volt sok közük a szlovákokhoz). Tehát kb. 40 ezer a csehekhez, Erdély és a Bánát déli része a románokhoz (50 ezer), Délvidék fele a szerbekhez (10 ezer), maradt volna 183 ezer.
Hát jócskán hibásabb a Wilhelm-kaiser és a Ferenc József is, kétségtelenül, és nem lehet szőnyeg alá seperni, hogy nemcsak osztrák császár volt ő, de egyszemélyben magyar király is. A birodalmának szétdarabolása tehát első helyen a Habsburgok ellen irányult. A megvezetett magyar nemzet jóval kevésbé hibás még Tiszánál is, mi honvédelemből háborúztunk, de ettől még a szétdarabolt Kárpát-medencei királyságot reálpolitikai képtelenség lenne visszaállítani. Viszont a légiesített határokat jelentő EU-n belül, a modern technikai eszközökkel, nemzetileg komoly mozgásterünk van, többet jelentünk, mint a mai Magyarország, sokat tud ez számítani politikailag és gazdaságilag is. Persze függ ez attól, hogy a hazai vezetők mennyire tudják cselekvőleg megszólítani a külhoni magyarságot, de mostanában ezzel sincs probléma. Emberileg is elviselhetőbb a helyzet, mint volt a kommunista lágerországokban. Meglátásom szerint tehát az óvatos derűlátás inkább indokolt, mint a folytonos elégületlenség, jobbat is tesz az ember lelkületének és egészségének is :)
"1867
óta a bécsi hadügyminisztérium döntött Magyarország katonapolitikai
ügyeiről, ahogyan a birodalom kül- és pénzügyeit is Bécsből
irányították." Ha Tisza bűnös mert csak egyszer próbált vétózni a háború ellen -akkor is egyedüliként- és ezért meg is gyilkolták, akkor vajon mennyivel bűnösebbek azok, akik kigondolták, előkészítettek, eldöntötték, kiváltották, megindították a háborút és lefogták még Tisza vétózó kezét is??
Az lett volna a legjobb, ha nem csak próbálta volna megakadályozni a háborút a Tisza, de ez sikerült is volna neki. Vagy később, amikor már jól látszottak mindenki számára a két kaiser szándékai, akkor kilépni mellőlük. Az első lett volna a könnyebb, mert tényleg vétójoga volt. A második csak illúzió, mert a háború zajában már sokkal kisebb szava lehetett. Így aztán 1914 nyarán a megvezetett magyar országgyűlés is nagy többséggel megszavazta a háborút, és beigazolódott Nostradamus jóslata a Magyarország területéről kiinduló nagy háborúról, mert Zimonyról kezdték el ágyúzni Belgrádot. Ilyesmire sajnos simán lehetett koncepciózus háborús vádakat építeni, tették is opportunista politikusok, mert a magyarságot több téren is konfrontálták már korábban a többi hazai etnikummal, ebből a Habsburgok is rendesen kivették a szerepüket 1848 előtt és után is.
"2. Az 1920. június 4-én ránk rótt büntetés elfogadhatatlanul igazságtalan volt. Tényként kell kezelni, hogy Magyarország nem tehető felelőssé az I. világháború kirobbantásáért. Az
I. világháború kitörésekor Magyarország nem önálló államként, hanem az
Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként kényszerült hadba lépni, hiszen 1867
óta a bécsi hadügyminisztérium döntött Magyarország katonapolitikai
ügyeiről, ahogyan a birodalom kül- és pénzügyeit is Bécsből
irányították. 1914. július 7-én gróf Tisza István magyar miniszterelnök a
Koronatanácsban egyedül szavazott a háború ellen, sőt másnap levélben
is kérte Ferenc József császárt, hogy a Monarchia ne indítson háborút.
Még a vétója következtében meghiúsult háború-indítás újratárgyalásakor,
1914. július 14-én is csak azzal a feltétellel engedett a rá nehezedő
nyomásnak, ha jegyzék születik a nagyhatalmak és az érintett országok
felé arról, hogy Magyarországnak egy győztes háború esetén sem lesznek
területi igényei a megtámadni tervezett Szerb Királysággal szemben.
E
tényállással szemben a szövetséges hatalmak sajtója telekürtölte a
világot azzal a gyalázatos hazugsággal, hogy gróf Tisza István szervezte
volna meg az I. világháború kirobbantásának ürügyéül használt
szarajevói gyilkosságot, amelynek áldozatául esett Ferenc Ferdinánd
trónörökös.
Ezzel
szemben a politikum akkor is tudta, és később cáfolhatatlanul igazolást
nyert, hogy a szerb titkosszolgálat által kitervelt és levezényelt
akcióról volt szó.
Amikor
a Magyarország ellen koncepciózusan felépített háborúindítási vádat
cáfolni lehetett volna, 1918. október 31-én otthonában, szerettei szeme
láttára, gyalázatos módon meggyilkolják a háborút vétójogával is
megakadályozni próbáló magyar miniszterelnököt, gróf Tisza Istvánt."
Mester a múltat nem szépítheted. Azt meg kell őrizni! Nem tudom te mit őrizgetsz, szépítgetsz "múltad" helyett, ha a jövőt 0,0-nak látod! Mert a te jövődet sem lehet akkor kizárni, amiről talán jobb nem is beszélni? Nem vagy jövőbe látó, ajánlom őrizd meg a múltadat, mert a jóslatod rajtad is beteljesedhet.
"Miért tarthatatlan a trianoni béke? 1.Az I. világháborút
lezáró versailles-i béke során a nemzeti elvre való hivatkozással,
Magyarország területe kétharmadának elcsatolásával korábban soha nem
volt államokat hoztak létre, például Csehszlovákiát és Jugoszláviát,
vagy bővítettek soha nem volt méretűvé, mint Romániát. Csehszlovákiát
még a történelmi elv alkalmazásával is megjutalmazták, ekként lehetővé
téve számára 3 millió német lakosának bekebelezését. Valamennyi új állam
létrejöttét az önrendelkezési elvvel indokolták meg.
Ugyanakkor
Magyarországgal szemben a nemzetközi jog valamennyi elvét semmibe véve
jártak el, megtagadva tőle mind a történelmi, mind a nemzeti, mind az
önrendelkezési elvet. Ekképp jutottak színmagyar területek és közösségek
a fent nevezett utódállamok uralma alá. Nyilvánvalóan
a nemzetközi jog elveivel ellentétes kettős mérce fenntartásáról van
szó, amely hátrányosan különbözteti meg a magyar anyanyelvű embereket. A
hátrányos megkülönböztetés a rasszizmus egyik tipikus és elítélendő
módszere.
Több
mint 90 évvel a háború befejezése után a Kárpát-medencében élő magyarok
ma sem kapnak választ életük sorsformáló kérdéseire. Ha például legitim
egy államból azon a jogcímen kiszakadnia egy nyelvi közösségnek, hogy
szlovák nyelven beszél, akkor ugyanezen elv alapján miért nem legitim a
ma is magyar többségű területek kiválása a mesterségesen létrehozott
államokból, és a magyar nyelvet beszélők Magyarországhoz való
visszatérése?"
Így látom én is, sajnos túlságosan exponáltuk magunkat a német imperialista szándék mellett, amelyik katonai-politikai hegemóniára törekedett Európán belül, ideértve Oroszországot is. Az viszont vitathatatlan, hogy tőlünk a széles néptömegek a haza védelméért vonultak akkora lelkesedéssel háborúba. Csakhogy közben a németek nekikezdtek hódítani keleten és nyugaton egyaránt. Mi lett volna, ha pusztán csak arra összpontosítottak volna ők is, hogy visszaverjék az oroszok támadását? És deklarálják, hogy nem akarnak területeket foglalni ők sem az oroszoktól és szerbektől, hanem csak igazságot akarnak tenni a szarajevói merénylet ügyében. A franciák nem támadták volna hátba őket, mert azt ők is sikeresen csak Belgiumon keresztül tehették volna, amelynek a semlegességét az összes környező nagyhatalom garantálta, a britek közbelépését is közvetlenül az váltotta ki, hogy a németek elfoglalták Belgiumot, hogy onnan támadhassák a franciákat. A két Kaiser imperialista szándéka teljesen nyilvánvalóvá vált 1917 végére Szerbia és hatalmas orosz területek elfoglalásával. Ahogy a németek bevették a falcsot az imperialista vezetőik miatt a két VH-ban, sajnos ugyanúgy mi is, de nemzetileg sokat tehetünk önmagunkért az EU keretein belül, mert a népek önrendelkezésének joga bizony minket is megillet. A háborús bűnökért a kaiserek a hibások, mert ők rendelkeztek egészen szűk körben az I VH. elindításáról, a saját országaik népeinek megtévesztésével.
Ezt a tanulmányaidból következtetted ki, vagy teszel is azért, hogy ne változzon semmi? Gondolom így vagy az orbáni rendszerrel is! Azt szeretnéd, hogy ne változzon semmi?! Stuccpolitika!
folyamatosan változik minden pl. a 3 utódállamból kettő (Csehszlovákia, Jugoszlávia) már az atomjaira robbant, Romániában pedig akkora a kiábrándultság, hogy egy nagyszebeni szászt választottak elnöknek nem is beszélve arról, hogy szép lassan az egész társaság begyalogol az egybesült európába
"Igazságot Európának! Kivonat az Európai Parlamenthez 2015-ben benyújtott petícióbólKözel
egy évszázada annak, hogy véget ért az I. világháború, amely után a
győztes hatalmak a Versailles-ban megtartott tárgyalásokon
érvényesítették háború előtti szándékaikat. Az 1920. június 4-én
Magyarországra kényszerített „béke” méltánytalansága és a nemzetközi
jogi elvekbe ütköző volta már az aláírás napján is nyilvánvaló volt, de
felülvizsgálatára és igazságszolgáltatásra mindmáig nem került sor."
"Nemzeti konzultáció Trianonról: Miért kell a Nemzeti konzultáció Trianonról? - Az MVSZ válasza Amint
közeledik a Trianonról indított nemzeti konzultáció rajtja (2017.
október 15.), egyre többen kérdezik Magyarországon: mi szükség van erre?
Alább és csatoltan közzétesszük a Magyarok Világszövetségének hétpontos
hivatalos válaszát, amely egyébként rá van nyomtatva minden egyes
aláíróív hátlapjára. A közzétett szöveg egy kivonat az Igazságot Európának! című petícióból, amely teljes egészében itt olvasható."
Rövidtávon szerintem biztosan nem lett volna ilyen függésröl szó (mert biztosan nem fogadják el), ilyet felesleges lett volna ajánlani is. Viszont annyi, hogy biztosítsák az átvonulást, az ellátásba besegítve, egyáltalán nem lett volna példa nélküli. Hogy közeli példát hozzak, a magyar Nagy Lajos nápolyi hadjárata során egész Itálián végigvonult seregével, még a vele hadban álló (!) Velence is átvonulást, szállást, ellátmányt biztosított!Egy ilyen rövidtávú együttmüködésnek óriási stratégiai elönye lehetett volna.
Ha akkor a Száva túlsó partján ott lett volna a mohácsi sereg a 70 ágyújával meg Mátyás 50 ágyús naszádjával, akkor a törökök nem tudják körülzárni a várat, folyamatosan lehetett volna utánpótlást és friss csapatokat bevinni.
A török kiegyezéssel illetve békével kapcsolatban. Elvileg talán lehetséges lett volna, de csak úgy, mint a román fejedelemségek vagy a későbbi Erdélyi fejedelemég esetében. Hűbéri függés, adófizetés és a határ menti várak átadása, hogy szükség esetén a török sereg gond nélkül be tudjon vonulni a renitens hűbéres megregulázására, valamint segédcsapatok küldése a török sereg nyugati támadásaihoz. Tehát teljesen kiszolgáltatott helyzet, amit nem lehetett bevállalni. Helyette maradt a fegyveres összeütközés, amit sajnos sikeresen elbaltáztak (nem készültek fel normálisan). Mellesleg Mohács már csak következmény, a fő hiba Nándorfehérvár elvesztése volt. Azért azt jó tudni, hogy 1521-ben 700 katona és a városi lakosság gyakorlatilag ágyúk nélkül két hónapig tartotta a várat (az egriek és Zrínyi Szigetváron fele ennyi ideig tartott ki).
Rosszul tudod, kiváló védekezési forma volt, történeti leírások szerint még könnyűlovas seregek is (pl. besenyők alkalmazták), de rendszeresen használták az oroszok is a kunok ellen és sikerrel. A magyar seregben voltak íjászok is és ráadásul számszeríjászok is, tehát tudták volna fedezni a tábort. A hídon is csak akkor tudott Batu áttörni, amikor ostromgépekkel elűzte a túlsó partról a magyar számszeríjászokat. A helyszínválasztás is tökéletes volt, mivel ahhoz, hogy a tatárok támadjanak, előbb át kellett kelniük a folyón ami minden hadseregnél az egyik legveszélyesebb manőver. A probléma tábor szűkösségével, a harci szellemmel (egykorú feljegyzés szerint a főurak a király vereségét kívánták) és legfőképpen azzal volt, hogy Kálmán herceg, Ugrin érsek és a templomosok kivételével a többi csapat nem volt harckészültségben illetve, hogy nem fedezték a gázlókat.
Igen, teljesen igazad van, bár a svédeket kevésbé érintette (25% terméskiesés, szemben az ír és skót 80%-kal). A svédeknél húsz évvel késöbb volt hasonló éhínség és nagy elvándorlás, ott a terméskiesést a folyamatos rossz idöjárás okozta.
Köszönöm a munkásságod, de továbbra is azt gondolom ezek a számítások inkább a becslés kategóriába tartoznak mint a mai értelemben vett statisztikához.
Egyébként a XIX sz-i észak-európai elvándorláshoz nem lehetetlen hogy szintén van köze a krumplinak. Az íreknél valamikor a század közepe táján volt a burgonyavész aminek következtében valami 30% körüli népességvesztést szenvedtek (éhhalál+ kivándorlás) . Amennyire tudom ez más európai országokat is érintett.
az országot csak akkor hagyhatták el ha megváltották a szabadságukat
Oroszországba relatíve könnyű volt bemenni kijönni azonban már nem
a privilégiumaik is a kolóniáik területéhez kötődtek
Kicsit humorizálsz már, a nem röghöz kötött németek mehettek a röghöz kötött oroszba mondom én, de szerinted nem lettek ott szabadok? hát ja. A röghöz kötöttség az nem etnikai sajátosság :)
a link mindössze arról szól, hogy olyan komolytalan helyek mint a svéd jegybank (ők adták ki a könyvet) felttébb komolytanal tanulmányokat folytattak a témában
de ha már az efféle összebuherált adatoknál tartunk, ajánlok neked még egy honlapot a Bank of England jóvoltából
Three centuries of macroeconomic data - Bank of Englandlink
van még egy pár manapság nagy dolog az adatösszebuherálás:)
földért mentek de nem lettek szabadok kb. pénzért kellett megváltani a szabadságukat ha el akarták hagyni Oroszországot
szóval ott is röghöz voltak kötve
az orosz állam nem passzióból finanszírozta a bevándorlásukat
"Magyar az, akinek fáj Trianon”.
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes:
Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára