Sziasztok
Ezt a topicot azért hoztam létre, hogy aki szivesen mesélne külföldi élettapasztalatairól, az itt (is) meg tudja tenni. Több topicban is az ilyen téren tapasztaltabbak megosztották tapasztalataikat, de talán jobb lenne itt egybe gyüjteni ezeket, mert ekkor a topicok homogénebbek maradnak.
Illetve aki mondjuk az elmult 80 évben született Nizzában, az nem hiszem, hogy megtanulta volna az olasz nyelvet, hacsak a szülei nem voltak azok, de akkor is inkább az angolt tanulhatta. Minek tanulta volna meg, ha Franciaország gazdagabb ? Innen szerintem nem nagyon mennek Olaszországba dolgozni az emberek, inkább forditva. Olasz bevándorlás lehet, de nem sok olaszt ismerek, Minimum 3-at a cégnél. És hát aki pl. Kelet Európából jön ide, az meg pláne nem tanulja meg az olasz nyelvet. Az érkezö észak afrikai munkaerö se tanulja meg az olaszt. Kétségtelen, hogy Nizzának van olasz multja, de szerintem a 80-90 % olasz nyelvismeret tulzott. Szerintem maximum 15 % az, a turistákat beleszámitva is kevesebb mint 20 %. Hisz pl. Magyarországon hány százallékban beszélne oroszul ? Nem volt az olyan régen... 80-90 %. Nem hiszem. Vagy törökül ?
Bocsi gyerekek, de nekem ebből a fórumból is elegem lett... Úgy gondolom, hogy sok hasznos információt tártam elétek, erre csak negatívumokat kaptam... Tibinek..... németül, angolul, olaszul anyanyelvi szinten beszélek.... Nice-ben volt szerencsém dolgozni több mint 2 évet... úgyhogy ne gyere kérlek azzal, hogy az olaszt kevesen beszélik..... Nice-ben az emberek legalább 80-90%-a beszéli az olasz nyelvet.... én olasz nyelven boldogultam Nice.ben is az angollal szinte semmire nem mentem...... De megjegyzem, hogy az olasz nyelvel, Párizsban és Brüsszelben is többre jutottam mint az angollal vagy a némettel.... A lényeg az srácok, nekem ez jön le, hogy rajtam kívül itt senkinek nincs külföldi állása... Az az, rajtam kívül mindenki csak okoskodik és senki nem dolgozik külföldön...... Egyébként jelenleg egy Ulm melletti kisvárosban dolgozom..... és nem áll szándékunkban vissza térni Magyarországra........ Úgyhogy további jó eszmecserét ebben a fórumban.....
Jól látod, nincs anyagi kényszer, simán beleférnének hosszabb minimalbéres időszakok és kihagyások is. Viszont érdekel, amit csinálok, szeretem a vele járó szellemi kihívást - annyira viszont nem, hogy gengsztereknek megadjam azt az illúziót, hogy üzletemberek. Kérdés, hogy ezt még hány évig tehetem meg itthon. Kezd zárulni a kör. Németből valaha középfokúztam, ha fel is hoznám aktívra, szerintem kint nem sok mindenre lenne elég - DACH-ban ugyan még lakosságarányosan is több álláshirdetés van, amire a nyelvet felhozva papíron megfelelnék, mint itthon, viszont az enyém nem hiányszakma, így helyi anyanyelvi konkurencia is bőven van. Távolról, tankönyvszagú némettel pályázva nyilván a sor vége felé lennék.
Látok én is olyat, aki nem találja a helyét. Meg olyat is, aki lubickol és imádja, hogy teljesen a maga ura lett, nincsenek kötöttségei és azokkal foglalkozhat, amit szeret/élvez. Ezek között van olyan is, ami a közjót szolgálja. Személy szerint vállalnám azt a kockázatot, hogy nem tudok magammal mit kezdeni.
Ez amilyen jól hangzik, olyan nehéz megvalósítani. Túl sok nyugdíj után pár évvel neghalt embert ismerek akik nem tudtak mit kezdeni magukkal. Nőknek valahogy könnyebb, ők mindig tudnak valakiről gondoskodni. Na meg ismerek sok, még 80 felett is dolgozó boldog, kiegyensúlyozott embert.
ismerek olyat, aki huszon éves kora óta, örökség révén gazdag lett. Ingatlanokat vásárolt az örökségböl, és azt adja ki. Néha dolgozik 1-2 évet, majd 5 évet nem dolgozik. Utána megint pár év munka, majd 5 év pihenés. Egészséges a srác, jóképü, látszólag minden oké, de mégse, mert eltávolodott a szocializációtól, kiesett a társadalomból. Nehéz vissza kapaszkodnia a munka világába, mert nem szokta meg a fegyelmet, a reggeli kelést, határidöket, stb. És a társadalom se akarja befogadni, mert más, mint az átlag. Ezzel az életvitellel le lehet élni egy életet, de igazáb nagy eredményeket nem lehet elérni. Pl .soha nem fog tudni kimenni Amerikába dolgozni...mert nem tud angolul, nem tartotta fontosnak megtanulni. Magyarországon esetleg Ausztriában, Németországban el tud lavirozni a magyar tudással, de Amerikába nem tud eljutni. Én is megtehetném anyagilag, hogy 1 évre leállok a munkával és éldegélek a Rivierán, de nem akarom. Azért kell a munka, hogy a társadalomhoz tartozzak
Nem mondtam, hogy ne csinálj semmit. Lehet sportolni, lehet valami hobbinak-szenvedélynek élni, miért kéne hogy a k**va munka töltse ki valakinek a mindennapját? Sőt, annak általában vége van 65 körül és jön a nyugdíj, szóval ha nincs célod-terved, akkor bizony leépülsz - ezzel egyetértek.
Ha légüres térbe kerülsz, megfulladsz. Ha nincs miért csinálni vagy nem hajt semmi, meghalsz. Mehetnék én is horgászni minden nap, de tudom abbahagyni, egyelőre. Lehet ez valami Stockholm szindróma.
Úgy gondolom, hogy ha a mai nap befejeznéd a munkát, akkor is jó eséllyel megélnél életed végéig. A legszigorúbb feltétele ennek talán az, hogy ne is legyen gyerek, mert onnantól nagyon más a matek. Ha elkezded lassan felélni a vagyont, az sem para, mert nem _kell_ senkinek semmit továbbadnod. Tulajdonképpen te már kész vagy, nagy baj nem érhet. Ha vállalhatatlan egy munka, akkor kilépsz. Ha nincs meló félévig, akkor kilépsz. Ha olyan melót találsz csak, ami nem fizet annyira jól, akkor sincs baj. Akkor max a megtakarítási rátád 15% lesz. De ha -15% lenne sincs nagy baj, mert életed végéig elég a tartalék. Tévedek valahol?
Tökre jó volt ezt végigolvasni még ha hosszú is. Sok lehetőséget rejtenek az országok aztán majd lesz valami. Arról nem beszélve, hogy Franciaországban többet mosolyoghatnak az emberek, mint Magyarország utcáin, nem? Persze ott is biztos van szegénység, hajléktalanság de közel nem azonos ami itthon megy. Az ételek minősége is biztos jobb, mint itthon, a betegellátás is fejlettebb lehet.
Egy külföldi munkát úgy a legérdemesebb megszervezni, hogy az ember Magyarországról interjuzhasson video kamerán keresztül, esetleg 1 alkalomra kimenjen. De annak, hogy valaki kimegy, és kopogtat a cégeknél, szerintem nincs értelme, Én csináltam a kopogtatást is, de pl. 3 különbözö német cég fizetett repülöjegyet az interjuért : Frankfurt, Hamburg, Stolberg. Az utóbbi összejött, az elsö kettö nem. Az interjuztatási lehetöségek nagyon profik videokamerás szoftverekkel, Zoom, Google Meet, esetleg Viber, Whatsapp, Skype, de az elsö kettö a komolyabb. Tehát akkor menjen ki az ember, ha otthonról nem tud külföldi munkát leszervezni És mint irtam korábban, van a Linkedin, ami nagyon jó. Az elmult 3-4 évben szinte kizárólag csak onnan kerestem állást. Külföldön egyébként nem lehet annyira szakmai karriert befutni, mint az ember hiszi. Azért, mert valaki Magyarországon az informatikába, az nem azt jelenti, hogy Németországban, Angliában, Ausztriában Charles Simonyi (született Simonyi Károly, a Word megalkotója, Bill Gates egyik fö embere a 80as évektöl) szintü karriert fog befutni. Egyszerüen valamivel többet fog keresni, de ennyi, Mert a külföld is teli van értelmes, képzett emberekkel. Nagy karrierhez nagyon jónak kell lenni, de kevés ilyen ember van. Én se futottam be Franciaországban, itt is óriási a konkurrencia, föleg az afrikai vetélytársakkal szemben. Egy nem tul jól fizetö helyen dolgozom, sok stresszel, de nem nagyon tudok feljebb törni, mert nem tudok franciául. Havonta félre teszek mondjuk 1100 Eurot, de ennyi, ez nem olyan sok... 6 éve Németországban havi 1700-1800 Eurot is félre tudtam tenni, de ott leépités volt, igy el kellett mennem. Én az utazást, az élményeket, az ujdonságot keresem. Dolgozni akarok, és nem érdekel a nyugdij sem... Remélem, kapok majd valamit, bár van kockázat, mert több országban dolgoztam. De nem érdekel ez sem. Ha nyugdijas leszek, inkább löjenek le az utcán Marseille-ben, mint hogy szegény nyugdijas legyek Magyarországon. Mostanában élek kalandos, utazós életet, dolgozok és keresek is, és nem érdekel a nyugdij, mert ez nem "igazságos elosztás", hanem valamilyen elosztás. Nem akarok egész nap hallgatni a sok magyar ostoba politikai hirt otthon azért, hogy talán majd egyszer kapok nyugdijat. Pár év mulva 50 leszek. Carpe diem ! Csak a most van, nem érdekel a jövöm. A multam olyan, amilyen, de szerencsére sokat utaztam Európán belül. Sok negativ élményem is volt, de próbálkoztam, és szembe néztem a kudarcokkal majd mentem tovább. És ami a lényeg : aki külföldön akar dolgozni, irjon bele mindent az életrajzába, ami szakmai és tudja. A nyelvet beszélje olyan szinten, amennyire kell. Mutassa meg magát a fejvadászoknak, cégeknek, mert ha nem mutatja meg, nem lesz látható. Csináljon az ember szakmai videokat, én is csináltam. Ugyanakkor nincs biztos recept, a jövöt senki nem ismeri, bármi lehet. És ne feltétlenül a pénzt nézze, hanem a kalandot, amit a külföld adhat. Mert azt fog adni, akkor is, ha jó lesz, akkor is ha rossz lesz. Ha hazamennék Magyarországra, közel annyit keresnék, mint most Franciaországban, mert a munkaerö kölcsönzö cég levon a fizetésemböl. De nem megyek, és bár ezzel a nyugdijamat kockáztatom, de nem megyek, mert a kaland külföldön van, akkor is, ha rossz. Kaland....ezt fontosnak tartom. Persze azért lényeges, hogy emelett legyen pénz is, mert különben rossz emlék lesz az egész. De ha kaland is van, és mellé pénz is, az már jó.
Nettó vagyon korosztályom USA/Nyugat-EU mediánja fölött (gyakorlatilag önerőből, leszámítva az egyetem alatti minimális szülői segítséget), megtakarítási ráta jelenleg 50% fölött. Szülőknél szintén komoly, még nyugdíj mellett is gyarapodó megtakarítás, így nem valószínű, hogy később az anyagi támogatásomra szorulnának. Gyerek nincs, de nem is szeretnék. Fő gondom a NER, első munkahelyemen dolgoztam egy kormányközeli entitásnál (ekkor Lölő még gázszerelő volt) a hobbimmal kapcsolatos kutatási területemen, ígéretes tehetségként - onnan mehettem volna az integritásom feladásával védhetelten védő "szakértőnek", vagy aprópénzért belülről foltozhattam volna a napi működőképesség határára szétkorrumpált rendszert (később rájöttem, hogy utóbbi talán még az előbbinél is etikátlanabb pálya). Egyikből sem kértem, kiléptem a versenyszférába egy jobb híján távolról hasonlító területre. Sajnos ott is utolért a NER, előző munkahelyemet pár éve felfalta a kisgömböc, váltottam is rögtön, de a mostanit is kóstolgatják már. Egyelőre bármikor találok még 1-2-3 aktív álláshirdetést becsületes cégektől, ahova nem csak a szakmai kritériumoknak felelek meg, de sokéves iparág-specifikus tapasztalatom is van (ami nem feltétel, de hatalmas előny), viszont egyre szűkül a kör. Tartok tőle, hogy néhány év múlva külföld marad csak. Ott pedig kérdéses, hogy szakmai, de akár bármilyen alja irodai munkára van-e esélyem az első években, vagy 40 évesen, német viszonylatban is tisztes középosztálybeli tőkével be kell állnom mosogatni. Zavar még az is, hogy a tíz évvel ezelőtt kiterjedtnek mondható, egyetemről és az eredeti szakterületemről származó szakmai kapcsolataim szinte teljesen leépültek. Pénz-stressz arányt optimalizálva nem célom a vezetői karrier, NER-nek sem adom el a tudásom, cserébe viszont leértékelődtem, mint kontakt. Így ha gond lenne a jelenlegi munkahelyemen (jön a NER), lényegében csak utcáról van esélyem bárhova máshova bekerülni.
Neked jó? Elégedett vagy azzal, amid van? Fenntartható hosszútávon? Biztonságban tudod magad anyagilag? A tudások, rátermettséged alapján el tudnál helyezkedni pár hónapon belül? Vannak megélhetési gondjaid? Kiegyensúlyozottan élsz, türelmesen/tisztelettel/pozitívan tudsz hozzászólni a feleségedhez/szüleidhez/az utcán bárkihez? Nem lehet csak egy fizetésre/pozícióra leegyszerűsíteni a dolgokat. Ennél sokkal komplexebb az egyenlet. Ha ezt nem értik, akkor könyveljenek el lustának. Szerintem jobb a helyzeted az emberek 95%-nál.
Ki kell menni és el kell kezdeni dolgozni. Erre gondoltam. Minden más ennek a függvénye a későbbiekben. Lehet, hogy egyből megtalálod életed munkahelyét egészen nyugdíjas korodig, de az is lehet h. csak ugródeszka lesz az első kinti állásod egy még jobbhoz, aztán még jobbhoz. Mindkét eset neked jó.
Ha egy ház terve a fiókban marad, a ház nem épül fel.
Nekem igen, de szüleim vidéki rokonai-ismerősei szemében elkallódott tehetség vagyok (bérem közben kb. duplája lehet, mint ők a kisvárosi valóságukból gondolják), de jópár éve egyetemi évfolyamtalálkozókra sem járok már. Ha külföldi kitérővel jutottam volna ugyanide, azt egyesen kudarcnak látnák - szerintem. Így meg csak "lusta" vagyok.
"Csak úgy" nem lehet már Angliába menni (kétszavas nyelvtudással mosogatni, mint a 2008 utáni években tömegek tették). Nyelvtudás, végzettségnek megfelelő és/vagy jól fizető konkrét állásajánlat kell az engedélyhez. De német nyelvterülethez képest nem igazán kifizetődő, az elérhető bérekhez képest irreálisan drága a lakhatás (nézegesd a Numbeo-t).
"Miért jöttél haza?" - nem állásinterjúra gondoltam én, hanem rokonokra, szomszédokra, régi osztálytársakra, itthoni új kollgékára stb... Átlagember fejében "kimegy külföldre" = "sok pénzt akar keresni". Melósokra ez jellemzően igaz is, de még diplomásoknál is könnyen magasabb lehet egy osztrák mosogató/szalagmunkás bér, mint itthon a totál pályakezdő szakmai bér. Csakhogy ez utóbbiaknál pár év alatt megfordul. Amíg a diplomás kint beküzdi magát konyháról egy szakmai állásra, az évfolyamtársa itthon már jól kereső szenior vagy akár vezető (ha ilyen ambíciói vannak). Eljön a családalapító kor. Házastárs jellemzően szintén magyar, esetleg kint megismert, szintén keleti blokkból érkezett "migrás" (nőknél esetleg csóróbb helyi pasas). Tőke csak annyi, amennyit kint összeszedtek, de az a később kezdett szakmai pálya miatt már nem feltételnül több, mint itthon tehették volna (tősgyökeres kinti kollégáknak ez jellemzően nem gond, helyben örökölnek lakást a nagyszülőktől, ill. azonos képességekkel jópár évvel fiatalabban kerülnek szenior pozícióba). Mire elég ez a tőke? Kint olyan környéken tudnak csak családi életre alkalmas lakást/házat venni, ahol a körzeti iskolában nem sok német osztálytársa lesz a gyereknek, viszont jó sok török és délszláv (vagy angol vs. indiai, pakisztáni). Nagyszülők meg Magyarországon, így gyerek nélküli programra kimozdulni sem tudnak drága bébiszitter nélkül, miközben egy fizetésből kell kigazdálkodni a jelzáloghitelt. Sokaknál ekkor jön képbe a hazaköltözés. Itt már elég lehet egy nagy házra a kint összegyűjtött tőke, persze tetemes hitellel (idén még állami támogatásokkal)... de kell is a nagy ház, hiszen mit szólnának a rokonok, szomszédok, régi haverok, hogy kiment külföldre, és hazatérve csak egy panellakásra futotta és szürkeegér irodai állást tudott csak elvállalni, miközben az itthon maradt ovis játszótárs Béluska már cégautóban feszítő menedzser, és öltönyben konferenciákon ad elő? Lehet mondani persze, hogy ez nem fontos, magunknak akarjunk megfelelni a külvilág helyett... sokáig magam is ezt vallottam, míg azt nem vettem észre, hogy szinte teljesen leépültek a belső körön kívüli kapcsolataim. Itthoni viszonylatban egészen jól keresek, kevés stresszel és nem NER-es cégnél - de ha kimondom a cégnevet és a munkakört (bérpapírt nyilván nem lobogtatok), szánakozó tekintet a részem, sőt akár ki is mondják, hogy nem értik, miért nem pályázok valami jobbra, pedig tizen-huszon évesen még milyen ígéretes tehetség voltam.
Miért ne lehetne? Az ezzel járó papírmunka bizonyára macerásabb lett mint a brexit előtt volt, de ha talál magának az ember potenciális munkaadót, aki segít neki az ügyintézésben, viszonylag simán megoldható most is.
Amúgy Angliába ma már nem lehet csak úgy menni? Én 2008ban voltam pár hetet egy IT cégnél gyakornokként Staines-ben, London mellett. Nagyon tetszett de haza kellett jönni a család miatt. Sajnos csak angolul beszélek. Ma már nem lehet oda menni ?
"Férfiakra jellemző főleg, és a kisfőnöki kinevezés gyanúsan egybe szokott esni a családalapítással." Hát ez nálam pont így volt. 38 évesen elöször és utoljára voltam kisfőnök, osztályvezető egy IT osztályon. A sok lógós kolléga, fentről a nyomás, a külsös cégek nyalizása hogy ők szerződjenek (meghívtak golfozni stb) rengeteg idegeskedés, az asszony otthon a kisgyerekekkel a lakáshitelt fizetni kell, anyámék betegek stb. Totál kikészültem idegileg minden fizetésnapon ott anyáztam a nullák láttán.. a q. anyátokat csak ezért vagyok itt nektek! jött a lové én meg ültem sokat az orvosnál.. viszont két év alatt kifizettem a lakáshitelt előre és tudtunk venni egy házat is. nem akarok többé fönök lenni. ma már egy ötvenes kiégett múmia vagyok a melóban.
Ez kicsit felreertheto amit irtal. Ugy fogalmazol, hogy el kell kezdeni elore felkedzulni vagy el kell kezdeni a szakmaban levo kivitelezest (terepmunka, muszaki vezetes stb.)?
Nem kell komolyan venni azt az interju kérdést, "miért jött haza ?" Azt kell mondani, elég volt... Ne firtassa ezt a kérdést az interjuztató akkor, ha ö maga nem dolgozott külföldön. Mert azért külföldön dolgozi nem olyan egyszerü, mint amilyennek tünik. Én nem akarok vezetö lenni, akkor se, ha több pénzzel jár. Sokszor a vezetök nem igazán értik azt, amivel a saját beosztottjuk foglalkozik. Tehát nem járták végig a ranglétrát. Egy ismert ember, Bill Gates. Ö végig járta a ranglétrát. Nyilván hitelesen tudott vezetni csoportot, szakkérdésekben beszélni emberekkel. Persze már ezzel valószinüleg már nem foglalkozik, de van hitele. Életem során találkoztam már pár rossz fönökkel. A mostani fönököm is rossz, csak a fiatalokat el tudja kábitani azzal, hogy menedzser. Engem 50 felé nem tud elkábitani. Korábban informatikai tesztelö volt, de szavai szerint "azért hagyta ott a tesztelést, mert karriert akart befutni". És most meg úgy állitja be magát, mint aki kinötte a tesztelést, holott enyhén szólva már köze nincs a szakmai dolgokhoz. Nyilván egy pénzéhes karrierista. De vannak olyan vezetök, akik még benne vannak a szakmában, ezeket tudom tisztelni igazán. Én a magam szakmai jövöje szempontjából igyekszem foglalkozni a munkakörömmel kapcsolatos uj ismeretek megszerzésével, mert csak akkor tudok a pályán maradni. Az informatikán belül aki nem foglalkozik a tanulással, annak vége lesz a pályán. Önmagunk képzése nagyon fontos... Legyen az a munka, sport vagy más.
Szerintem észreveszik magukon, csak nagy úr a pénz és esetleg külső elvárásoknak megfelelés. Férfiakra jellemző főleg, és a kisfőnöki kinevezés gyanúsan egybe szokott esni a családalapítással. Gyanítom, hogy sok esetben eredetileg fizetésemeléshez kérnek időpontot a főnöküktől, akik azzal a feltétellel adják meg, hogy elvállalja a régóta betöltetlen csoportvezetői pozíciót (ami nem véletlenül betöltetlen - a plusz stressz nem áll arányban a plusz pénzzel, de az 1 beosztotti fizetés + GYED szűkös tud lenni lakáshitelt törleszteni). Aki külföldről jön haza, fontos szempont lehet az is, hogy ahol kint meg tudja fizetni a lakhatást, ott a körzeti óvodában-iskolában nem sok fehér osztálytársa lenne a gyerekének. Ha meg itthon nem lesz belőle rövid időn belül vezető, mit mondjon a kellemetlen kérdésekre: miért jött haza, ha ugyanazt csinálja itt is, csak kevesebb pénzért?
Igen, most az epitoiparban lett a rajzolo droid es a projektmenedzser kozotti munkaszint is. Igaz en nem ezt csinalom most de szivesen csinalnam a jovoben, mert nem is a droidmelo de nem is az a nagyon menedzserkedes, hanem a ketto otvozete. Nekem mindenkeppen kifele palyazgatasnal a CADmonkey lesz az egyik cel aztan ahogyan jon magamra a nyelv es kezdem megszokni a szakszavakat, kezd leengedni a language barrier, jon a kinti tapasztalat utana mennek a koztes szintre.
En pl. nem szeretnek karriert berobbantani kulfoldon, hasonlo vagy rosszabb munkaszinten szeretnek kint lenni de kinek mi a vagya, kivansaga, elhatarozasa. Peldaul nem mindenki valo vezetonek meg ha sokan annak is mennek vagy azt celozzak meg csak ezt sokan nem veszik eszre es megis csinaljak.
Azoknál a külföldi munkahelyeknél, ahol a tökéletes célországbeli nyelvtudás alkalmazási feltétel a munkaadó részéről, ott a magyar expatok valóban nem minden esetben felelnek meg. De a teljes munkaerőpiacnak hány százalékát teszik ki az ilyen munkahelyek? Szerintem max. 20-25 százalékát, de persze az is igaz, hogy ezek a tevékenységek elvileg a jobban fizető munkák közé tartoznak.
Mindenkinek érdemes, azoknak is akiknek nincs szakmájuk a Laturo őket is elhelyezi. Vagy Paffstadtba a baromfi vágóhídra vagy Eggelsbergbe a Bar-industriához-(ez egy elektronikai cég és betanított munkásokat alkalmaznak) vagy a KTM biciklihez ami Mattighofen-ben van. Ezek a cégek mindegyike két műszakos. Akinek nincs nyelvtudása, szakmája azoknak is fognak munkát adni... A nyelvtudás nem kizáró ok, de mindenkinek törekedni kell arra, hogy ez minél előbb valamilyen szinten menjen.
Nem azért, mert "külföldi"... hanem mert egy kicsit is komolyabb pozícióban, ahol a munkáltató nevében tárgyalni kell, szóban meg kell érteni az országon belüli tájszólásokat (németben, angolban is bőven van), szakmai szlenget, helyi szólásokat-közmondásokat... plusz tökeletes helyesírás, hogy a cég nevében levelezhess. Ez nem elérhetetlen, de kemény munka és hosszú évekig kint kell hozzá élni... évfolyamtárs ezalatt itthon ugyanennyi energiával már simán befutott középvezető. Plusz kapcsolattendszer. Vevőt, beszállítót, új kollégát kell keresned? Helyi csak felhívja az ugyanabban a városban élő ismerősét, akivel gyerekkorában vagy egyetemen együtt bandázott... és te?
Szerintem azt írtad le hosszan, amit én röviden. Nem elégséges a nyelvtudása, szóban vagy épp írásban. Én úgy értettem a te "első" kommented - lehet én értelmeztem félre - hogy azonos tudással (szakmailag és nyelvben megközelítőleg) egy külföldi csak azért van 2 ranggal lejjebb külföldön, mert "külföldi". És azt írtam, hogy ilyet én nem tapasztaltam. Ja a skillekről meg nagy általánosságban beszéltem, hogy univerzálisak... Mindig vannak kivételek. A fodrász, ITs, gépész, lakatos valószínűleg bárhol a világon ugyanolyan minőségű lesz 1 másik országban is... Olyan munkakör, ahova jogi ismeretek kellenek, az nyilván nem mobil.
Műszaki, IT vonalon, ahol kevésbé számít a hivatalos kommunikáció, helyi kapcsolatrendszer, piac- és jogszabályismeret, simán el tudom képzelni, hogy kisebb vagy akár minimális az elérhető karrierszint különbsége, így anyagilag is megéri külföldön.
Volt egy felvidéki HR-esünk. Szervezési, tárgyalási képessege átlag feletti, DE: - írásban sok helyesírási hibát vétett, lektorálás nélkül nem mehett ki partnernek levele (szlovák iskolákba járt) - magyar munkajogi szabályokkal eleinte annyira sem volt tisztában, mint egy nyolcosztályos betanított munkás És ő anyanyelvi magyar volt, hátránya "csak" annyi, hogy a határtól pár kilométerre nőtt fel a másik oldalon... képzeljük el ezt olyannal, aki huszonévesen, esetleg még később tanul meg németül. Ha kint el tud helyezkedni szakmájában alsó szintű beosztottként, annyi energiával itthon nemhogy senior, de csoportvezető is lehetne. Úgy pedig már anyaiglag is simán megérheti Magyarországon maradni - vagy épp hazajönni, ami saját ismeretségi körömben, harmincas korosztályban tömeges jelenség.
"Az éves fizetésed leosztod 12 hónapra akkor olyan 3300/hó-ra fogsz
kijönni átlagban, ebbe néhány túlóra is benne van és többel még némileg
emelhető is." Ez a 3300. netto úgy jön ki, hogy 14-havi nettó bért+ a januári rendszeres jutalmat leosztod 12 hónapra. Amit még elfelejtettem hozzátenni, hogy először a Laturo vesz szerződéses alkalmazásba és a Laturo fizeti a béredet is mivel ő van szerződésben a KTM-el. 1-hónaptól akár 1 évig is elcsúszhat mire a KTM fix alkalmazásba vesz és onnan lehet számolni ezt a 3300 körüli nettó havi összeget, amit több túlórával még bőven emelni lehet. (A Laturo által adott fizetés sem sokkal rosszabb. A jutalom viszont nem jár mivel nem a KTM, hanem a Laturo alkalmaz... Tehát a 13-14 havi bért a Laturo-tól is megkapod, viszont a januári jutalmat amit a KTM fizet azt nem kapod meg, csak akkor ha már fixes vagy a KTM-nél.)
Ezt én nem tapasztalom mérnöki, informatikusi vonalon, elég gyorsan karriert lehet csinálni. Igaz, tárgyalási szintű angol és német tudás szükséges, hogy ne csak biorobot legyél.
A 2500-2600 az nettó bért jelent... Ezt három műszakot bevállalva tudod megkeresni, mivel a pótlékok sokat emelnek. Ki kell menni és ki kell próbálni....
Ja es meg 1 erdekes teny a tegnapi hirekböl. Az osztrak "atlag" munkanelküliseg 6%on all. Az itt elö szirek közt a munkanelküliek aranya 35,2%, az afganok közt 20,1%.
Külföldi tapasztalatok
Ezt a topicot azért hoztam létre, hogy aki szivesen mesélne külföldi élettapasztalatairól, az itt (is) meg tudja tenni. Több topicban is az ilyen téren tapasztaltabbak megosztották tapasztalataikat, de talán jobb lenne itt egybe gyüjteni ezeket, mert ekkor a topicok homogénebbek maradnak.