Miközben az alsó középosztály alig gyarapodik, a szupergazdagok jövedelmi és vagyoni részesedése rohamosan emelkedik. Hogyan lehet ezt megállítani? A válasz nem is olyan egyszerû. Az eszközök jó része nem igazán hatásos, vagy
Ez nem érv, mert a lakóközösség később is valhat ilyenné, és korlatozhatja a tulajdonosi jogaidat. Gyakorlatilag pontosan ugyanazt véded kicsiben, ami ellen kiállsz nagyban.
Kezdjük azzal, hogy ezek elsősorban lakhelyek. Tehat leszámítva az üzleteiket nem fognak az üzleti életben versenyezni más lakóközösségekkel. Szóval részvénytársasággal ne vessük már össze, ami egy üzleti csoport. Ami pedig az ingatlanok értékét illeti, nem biztos, hogy a többséget érdekli, ha a retardált szabályai lejjebb viszik az árakat, mert csak azt érdekli, aki költözni akar.
De ez nem egy jó példa. Mert te most írtál egy példát (nem olvasom el, nincs rá időm). De attól, amiért van egy-két működő, attól meg nem biztos, hogy ez nagyban is menni fog. Ha jól látom, akkor nyaralótulajdonosokról van szó. Azért az nem az átlag parasztember kategóriája... Nekem őszintén szólva a száz évvel ezelőtti dolgok nem pozitív kicsengésűek (ettől még ez persze lehetett az). Azért rengeteg falu egyáltalán nem rugalmas toleráns közösséget alkotott, mereven elvárták, hogy mindenki úgy éljen, ahogy a nagy átlag és bizony nem az ésszerűség határain belül, símán a magánéletet kipletykálva. Ez persze nem feltétlenül anyagi kérdés, de szerintem még fontosabb is annál. Persze azóta biztos sokminden változott... A másik kérdés. Most léteznek a központosított államok. A normálisabbak, demokratikusabbak, mint az pl. USA eltűrik a kis közösségeket, a diktatórikusabbak egyáltalán nem. Viszont létezik egyfajta szimbiózis az amerikaiaknál is a kettő között. Vajon hogyan működnének ezek a kis kommunák, ha nem lenne központi állam? Nem hiszem, hogy harmonikusan meglennének egymás mellett... Szerintem szükség van valamilyen központi hatalomra, ami egy keretrendszert biztosít. Egy nagy, de laza állam vagy régió vagy bárminek nevezzük szövetsége sokkal jobban működhet, mind a mindenbe belepofázó államhatalomnál, mind a centralizáció teljes hiányánál...
megjegyzem anno nálunk az un. szórványtelepülésnek (tanya) is nagy hagyománya volt, ma ezt is kőkeményen korlátozzák pedig ott aztán mindenki olyan őrült életformát folytathatna amilyet csak akar:) (természetesen a minimális követelmények betartása mellett, azaz mások vagyonának és testi épségének a tiszteletben tartása mellett)
"Pl. most jó ötletnek tűnhet beépíteni egy termőterületet, mert hasznot
hoz akár a közösségnek is, de biztos, hogy később is jó lesz vagy az
unokáink már szidni fognak érte?" speciel egy normális kertváros sokkal diverzebb élővilágnak ad otthont mint egy búzatábla:) szóval mondjuk egy szép öreg erdő esetében még megértem a fenntartásokat, egyszerű mezőgazdasági területek esetében azonban nem különösen mivel a "termőterületek védelme" nem állítja le a szuburbanizációs folyamatokat, hanem szimplán kiterjeszti és autófüggővé teszi azokat... ha nincs a városhatárban építési telek akkor a kiköltözők odébb mennek és 100%-ban autófüggő életformára térnek át
"Ellenben azt el kell kerülni, hogy a felső rétegek bebetonozódjak" - globális szinten erről már lekéstünk, bebetonozódtak azzal, hogy a népesség 1%-a nagyobb vagyon felett rendelkezik, mint a 99%! Persze mindíg lesznek új beszálló milliárdosok - mint pl. mostanság Kínából- de a 100milliárdosok klubjából nem szokás kikerülni, az már beton! Nem önjelölt újraelosztó kommunisták mondják meg, hogy kinek mennyit ér a munkája, hanem a hipergazdagok sameszai. Ők pedig országok értékét lövik be - néha szó szerint is...
Én a túl feltűnően összetartó társasházi lakóközösségeket sem szeretem. Azért nem, mert sokat foglalkoznak egymással, egy ilyen közegbe nem fér bele senki, aki elüt az átlagtól, főleg nem ha újonnan költözött ide. Az emberek így vagy elrejtik, vagy nem élik meg az egyéni érdeklődésüket, életvitelüket, gondolkodásmódjukat. Tipikusan a "nálunk nincsenek buzik" jelenség, és ehhez nem kell melegnek lenni, elég ha más az érdeklődésed, mint a szomszédaid döntő többségének.
+ az alapszabály is igen komoly korlát, elvégre ott is csak bizonyos szempontokat - jelesül építéshatósági, területrendezési kérdéseket és a közterületek használatát - lehet minősített többséggel módosítani + bevett gyakorlat az, hogy már a sztori elején maximálják az egy tulajdonos által birtokolható szavazatok számát pl. Ómátyásföldön senkinek sem lehetett 4-nél több szavazata, még akkor se ha 7 vagy 10 háza volt
Vannak, de viszonylag ritka. 100 év az bő 3 generáció manapság. Ezután kezdődik a galiba, mert egyre több az örökös, egyre kevesebb a kohéziós erő. 100 mrd (USD) vagyona ismereteim szerint senkinek sincs egyelőre. A Top 10 legalább fele self-made man.
ezek piaci alapon létrejött helyi közösségek amelyek között komoly verseny van pl. már csak azért sem mennek át full retardáltba a helyi szabályaikkal, mert akkor lenullázzák a tagok ingatlanjainak a piaci értékét... és egyáltalán nem kell túlszabályozottnak lenniük, pontosan ez bennük a szép a helyi tulajdonosok igényei mentén menedzselik a közterületeket és a közműveket.. ha ez "kommuna" akkor a részvénytársaság is az... megjegyzem a részvénytársaságon belül sem tombol az anarchia...
Azért vannak 100 vagy akár többszáz éves családok is a hipergazdagok kötött és fölöttük is. Persze érthető hogy ezalatt volt idejük több száz milliárdos vagyonokat felhalmozni...
Igen, erre próbáltam én is utalni az előbb. Szép dolog a helyi közösség, de ha úgy működik, hogy pofára mennek a dolgok és én idegenként mondjuk nem költözhetek oda vagy nem tehetek meg egy rakás dolgot, amit az ott élők igen, akkor megette a fene az egészet. És ez bizony egyáltalán nem ritka... Nem beszélve arról, hogy milyen szinten tudnak a kis közösségekben belemászni az emberek egymás magánéltébe... Az ilyesmi működéséhez nagyon felvilágosultan gondolkodó közösségek kellenének... Ezek a kérdések egyáltalán nem fehérek és feketék és nem hiszem hogy létezik rájuk egy ideális megoldás, azt meg főleg nem, hogy van olyan ember aki majd megmondja a tutit...
Ezek a túlszabályozott helyi kommunák csak addig működnek "jól", amíg 0 a társadalmi mobilitás. De a lényeg az, hogy ha megmondják, hogy ki nyithat mondjuk vegyesboltot, akkor idővel ugyanazokkal a prroblémakkal szembesül a közösség, mint a szocializmusban, csak mindez kicsiben.
És ez biztos, hogy jó? Én mondanám, hogy igen, mert nem hiszek annyira a drákói központi szabályozásban, főleg itthon nem. Viszont az érem másik oldala, hogy kis közösségeket sokszor hajtanak az uralmuk alá helyi kiskirályok, akikkel lokálisan senki nem mer szembe menni. Nagyon erős és öntudatos közösségekre lenne szükség ezt elkerülendő... A másik, hogy vajon a közösség tud-e hosszútávon gondolkodni? Pl. most jó ötletnek tűnhet beépíteni egy termőterületet, mert hasznot hoz akár a közösségnek is, de biztos, hogy később is jó lesz vagy az unokáink már szidni fognak érte? Szerintem egyébként azért (is) létezik az erős központi szabályozás, mert igény van rá. Sajnos nagyon sok ember várja el, hogy megoldja valaki fent a problémáit és nem akar ő ezzel foglalkozni. Aztán lehet szidni a fotelből a döntéshózót legfeljebb... Lásd az itteni államosításra vágyó hozzászólásokat...
Mindig kényelmes dolog egy vitában úgy tenni, mint ha te allnal középen, a valósagban viszont te sem állaz középen, te is szélsőséget képviselsz a témában, csak egy harmadik irányban. Amúgy érdekes, ha az állami túlszabályozás ellen érvelek, akkor mindig megjelensz, és próbalod elbagatellizálni a vitaban nem érintett állami túlszabályozással, a végén meg kiderül, hogy az agyonszavályozott államok neked a legliberálisabbak.
Így vegyük el a pénzt a szupergazdagoktól és adjuk oda szegényeknek
Ugrás a cikkhez