Nálunk van egy fagyis, akinek már a szociban híre volt, mikor építkezett, azt gondoltuk, az új kultúrház épül. Sokáig a nevéből élt és tényleg nagyon finom kézműves fagyit csinál(t). Aztán a kicsi fürdővárosunkban sorra jelentek meg a cukrászdák és már szinte minden sarkon lehetett fagyit venni. A korábban említett fagyis volt a legdrágább, de nála volt kézműves süti is. Egy kicsit fenn hordták az orrukat, a múltjukra hivatkozva. Ezzel elérték, hogy alig járnak oda, viszont megjelent egy török, aki kinyalja minden vendége seggét, sokszor udvarolva a hölgyeknek, kedvezményeket adva a tanítónéniknek, reklámakciókat hirdetve, rendezvényeken szponzorként mutatva magát. Már háromszor akkora területe van a vendégeinek, mint a másiknak.
Egy picit hosszú lesz, de leírom. Az iskolából minden év végén elvitték a nebulókat egy fagyira, volt rá keret. Persze a nagy múltú, helyi fagyishoz mentek, hiszen az a MI fagyizónk. Kiosztották a 80 gyerkőcnek a fagyit, majd a tulaj mondja, drágább ám az adagja! 40 forinttal!!! A tanító néni a saját zsebéből toldotta meg.
Majd a következő csoport a törökhöz ment, dupla adagot kaptak, a tanító nénik meg még kávét is, grátisz.
Azóta messziről kerülik a régit, még a gyerekek is a törökhöz rángatják szüleiket.
Ennyi.
Financial Forecasts
cimu topic folytatasa. Minden fenti temaba vago hozzaszolast szivesen latunk.