Fogy a magyar? Igen.
Tisztelt goldi! (és sokan mások)
Ha végigolvassa a #6-os hozzászólásomat, akkor megértheti, hogy ebben is, meg még számos kérdésben a lényeglátás helyett rendkívüli módon homokba dugjuk a fejünket, és mindenféle ürügyeket próbálunk keresni, ahelyett hogy a fogyást kiváltó valós okokat szüntetnénk meg. Hozzászólásomban jeleztem, hogy a fogyás - a fejlett nyugati civilizációban - egy általános jelenség (tehát pl. az USA is ezzel küzd), ami mellett a többi területen meg a túlnépesedés meg elképesztő méretet ölt, szinte elképzelhetetlen ütemben. Pedig ott aztán NINCS " nyugalom, béke, kiszámítható jövő, elérhető, biztonságos gyermekorvosi ellátás, jó minőségű, gyermek központú iskola" amelyeket nálunk hiányol. S ahol meg ezek a feltételek teljesülnének, azokban az államokban szintén tragikusba fordul a népesség pótlása. A kapitalizmusra oly jellemző munkanélküliséget teljes foglalkoztatottság váltotta fel, amelyet nem eredménynek könyvelhetünk el, hanem a piac önszabályzó elvét megcsúfoló működési hibának. A munkaerő hiány tőlünk importál munkásokat nyugatra leginkább a németekhez, az ottani lakosokat meg Anglia szipkázza el, az angolok meg Ausztráliában reménykednek magasabb bérért.De megértem önt, és - általam idézett - kétségbeesett szavait, amelyek pont amiatt igazak, hogy következménye magának a fogyásnak, azaz ez egy ördögi kör a gondolkodásunkban, amely miatt nem vállalunk gyereket, így a helyzet állandósul, amíg el nem fogyunk (a fejlett civilizációval együtt). Nincs menekvés, ha ezeket a tüneteket próbáljuk kezelni. Magát az eredendő okot kell megszüntetni.Bármily különös, sőt mesebeszédnek hat, de a társadalmakban évtizedek alatt elterjedt bizalmatlanság, és önbecslés hiány (mely a gyermekvállalást szabotálja) eredeti oka nem politikai eredetű, hanem annak a ténynek a következménye, hogy évmilliók alatt, evolúciósan kialakulva az emberi lét, az utódok vállalása egy monogám párkapcsolatot igényel, amelynek monogámnak kell lennie az időskálán is (tehát nincs szakítás, válás, félrelépés soha). Ha ez nem teljesül, akkor közvetlen módon idéz elő egyénekben súlyos önértékelési válságot, melyet csak az általános bizalmatlansága "orvosol", illetve az, hogy mindezt titkolván, sőt túlkompenzálván mások előtt, azoknak az önértékelését is lerombolja, hogy magát értékesebbnek érezze. Lassú pestisként terjed ez e kór, amelynek táptalaja a szexualitás fellazult szemlélete. Történelmi adatok bizonyítják, hogy ez hosszú folyamattal megöli a társadalmakat, s csak azok maradnak fenn, akik kemény intézkedéseket hoznak ellene. A folyamat ma 50 éve tart. A kemény intézkedések nem egy elnyomás részei - mint gondolnánk - hanem a társadalom megmaradásának a kulcsa. Ám ezt demokráciában - a jelek szerint - lehetetlen kivitelezni, s ott a népességre pusztulás vár. Rendkívül fájó azt tudni, hogy ott fordul majd meg a kocka, ahol ezt felismerik, és diktatúrát vezetnek be. Ha a világban valahol majd ilyet tapasztalunk, akkor nem elszörnyedni kell, hanem reménykedni, hogy náluk megindult a lassú túlélés időszaka. Ha ezt a "szemléleti szemüveget" felvesszük, akkor a ködösnek látszó politikai mozgások mindjárt kristálytiszta értelmet nyernek (eltekintve más megoldások értelmetlen, sőt a helyzetet tovább súlyosbító voltától).
Tisztelt goldi! (és sokan mások)
Ha végigolvassa a #6-os hozzászólásomat, akkor megértheti, hogy ebben is, meg még számos kérdésben a lényeglátás helyett rendkívüli módon homokba dugjuk a fejünket, és mindenféle ürügyeket próbálunk keresni, ahelyett hogy a fogyást kiváltó valós okokat szüntetnénk meg. Hozzászólásomban jeleztem, hogy a fogyás - a fejlett nyugati civilizációban - egy általános jelenség (tehát pl. az USA is ezzel küzd), ami mellett a többi területen meg a túlnépesedés meg elképesztő méretet ölt, szinte elképzelhetetlen ütemben. Pedig ott aztán NINCS " nyugalom, béke, kiszámítható jövő, elérhető, biztonságos gyermekorvosi ellátás, jó minőségű, gyermek központú iskola" amelyeket nálunk hiányol. S ahol meg ezek a feltételek teljesülnének, azokban az államokban szintén tragikusba fordul a népesség pótlása. A kapitalizmusra oly jellemző munkanélküliséget teljes foglalkoztatottság váltotta fel, amelyet nem eredménynek könyvelhetünk el, hanem a piac önszabályzó elvét megcsúfoló működési hibának. A munkaerő hiány tőlünk importál munkásokat nyugatra leginkább a németekhez, az ottani lakosokat meg Anglia szipkázza el, az angolok meg Ausztráliában reménykednek magasabb bérért.De megértem önt, és - általam idézett - kétségbeesett szavait, amelyek pont amiatt igazak, hogy következménye magának a fogyásnak, azaz ez egy ördögi kör a gondolkodásunkban, amely miatt nem vállalunk gyereket, így a helyzet állandósul, amíg el nem fogyunk (a fejlett civilizációval együtt). Nincs menekvés, ha ezeket a tüneteket próbáljuk kezelni. Magát az eredendő okot kell megszüntetni.Bármily különös, sőt mesebeszédnek hat, de a társadalmakban évtizedek alatt elterjedt bizalmatlanság, és önbecslés hiány (mely a gyermekvállalást szabotálja) eredeti oka nem politikai eredetű, hanem annak a ténynek a következménye, hogy évmilliók alatt, evolúciósan kialakulva az emberi lét, az utódok vállalása egy monogám párkapcsolatot igényel, amelynek monogámnak kell lennie az időskálán is (tehát nincs szakítás, válás, félrelépés soha). Ha ez nem teljesül, akkor közvetlen módon idéz elő egyénekben súlyos önértékelési válságot, melyet csak az általános bizalmatlansága "orvosol", illetve az, hogy mindezt titkolván, sőt túlkompenzálván mások előtt, azoknak az önértékelését is lerombolja, hogy magát értékesebbnek érezze. Lassú pestisként terjed ez e kór, amelynek táptalaja a szexualitás fellazult szemlélete. Történelmi adatok bizonyítják, hogy ez hosszú folyamattal megöli a társadalmakat, s csak azok maradnak fenn, akik kemény intézkedéseket hoznak ellene. A folyamat ma 50 éve tart. A kemény intézkedések nem egy elnyomás részei - mint gondolnánk - hanem a társadalom megmaradásának a kulcsa. Ám ezt demokráciában - a jelek szerint - lehetetlen kivitelezni, s ott a népességre pusztulás vár. Rendkívül fájó azt tudni, hogy ott fordul majd meg a kocka, ahol ezt felismerik, és diktatúrát vezetnek be. Ha a világban valahol majd ilyet tapasztalunk, akkor nem elszörnyedni kell, hanem reménykedni, hogy náluk megindult a lassú túlélés időszaka. Ha ezt a "szemléleti szemüveget" felvesszük, akkor a ködösnek látszó politikai mozgások mindjárt kristálytiszta értelmet nyernek (eltekintve más megoldások értelmetlen, sőt a helyzetet tovább súlyosbító voltától).
Drámai a magyar nyugdíjhelyzet: eddig sosem látott számok a szomorú valóságról
Ugrás a cikkhez