Igen, asszem lány vagyok.:-))
Lányom 13, fiam 5 éves.
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 09:47
Törölt hozzászólás
#33
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 10:41
Előzmény:
törölt hozzászólás
#34
Famo, csak nehany dolog, aztan tuntem is :-)
Ne dolj be a tutiul hangzo beszolasoknak....legalabis addig ne, amig nem ismerted ki jol azt a nicket !!
Ehhez sokat kell itt olvasgass, memorizalj !!
Hogy addig buksz e sokat, vagy sem, esetleg jokat profitalsz, az mar rajtad mulik ...sok penzt nem oly konnyu mostansag osszeharacsolni, de hangyamunkaval ,lehet gyujtogetni, mar aki ilyen kis hangya , es meg ugyes is ) !!
Ha lehet, azert probald magad tavo tartani az itteni szentimenttol. A tapasztalatidat ugyis a paici alakulasabol fogod nyerni, ami a prfitot illeti. Ahhoz , hogy ne bukj sokat, ahhoz valoban erdemes megismerned ezt a forumozast is...de ne tedd magad forumfuggove, mert a bukas igy sokszorosan eselyesebb !!
nekem nagyon szimpatikus az őszinteséged (itteni), és együttérzek Veled a bánatodban.
Megengedsz pár indiszkrét kérdést? (próbálnék segíteni)
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 14:52
Előzmény:
törölt hozzászólás
#42
Szia Famo!
Ne haragudj, hogy eddig nem válaszoltam, de eléggé elfolyt ez a mai napom.
Bőszen shortolgattam az OTP-t (TDT-vel, tudom, fúj-fúj, de akkor is azzal...), de a harmadik shortomnál beijedtem, amikor úgy felhúzták 7060-ra, mivel 6960-on nyitottam a shortot, úgyhogy amikor visszaesett 6930-ra, akkor lezártam, és inkább elmentem sétálni a Picúrral. Erre megint úgy jártam mint tegnap... Igaz, megvan 7% nyereségem a mai napra is, de ha igazán hittem volna magamban, és a megérzésemben, akkor most jóval több lenne a nyereségem...
Node végül is az a lényeg, hogy a zsé a zsebben, és haszonkiesésen nem szabad siránkozni. Bár, igaz, megint nem az a fő bajom, hanem az, hogy nem bíztam magamban eléggé. Nem bíztam magam a megérzéseimre. Pedig az jó volt úgy, ahogy megéreztem... de most már mindegy.
A függőség egyébként nálam is megvan már, pedig még csak 3 hónapja tőzsdézek. Úgyhogy hétvégén, meg van, hogy hajnalban is, ha nem tudok aludni régi kötéslistákkal szoktam próbálgatni a stratégiámat.
Szerintem nagyon jó ötlet, hogy csináltál egy ilyen csajos fórumot! Én örülök ennek, mert ha van időm, szeretek fecsegni, meg írni mindenféléről. És én is érzelmes vagyok egyébként, és nálam is, előfordul, hogy sírva fakadok, bár nálam újabban az szokott lenni, hogy annyira depressziós vagyok, ha nagyon összejönnek a dolgok (ami januárban meg is történt), hogy már sírni sem tudok. Úgy érzem magam ilyenkor, mint egy jégcsap, egy törékeny jégcsap...
Közben amit kérdeztem volna, azt látom, már megválaszoltad másnak, hogy a férjed tkp. tud arról, hogy tőzsdézel, és arról is, hogy bukóban vagy, csak arról nem, hogy mennyire vagy bukóban. Egyébként ezt olvastam DLPH blogjában is, amikor írtad, és éppen azon morfondíroztam, hogy talán írnom kellene Neked valahogy, de úgy tűnik, hogy működik a telepátia még ismeretlenül is, és megelőztél ;)
Szerintem az őszinteség nagyon fontos. Egy párkapcsolatban pedig különösen. Ha sokáig tartod magadban, azzal csak a félelmedet nyeled és nyeled, és ez sem pszichikailag, sem fizikailag nem tesz jót Neked, különösen, ha érzékeny alkat vagy. Én mindig, minden nap el szoktam mondani a férjemnek, hogy mennyit nyertem, vagy buktam. Sőt, többnyire nap közben már felhívom, és "helyzetjelentést" adok le az aktuális állapotról. Ennek igaz, megvan az a hátránya, hogy időnként mintegy akaratlanul is megpróbálok Tőle segítséget kérni, hogy: "szerinted zárjam a pozit, vagy várjak még", és tudom, hogy ezt nem szabad. Egyrészt azért, mert Ő nem tudhatja, hogy mit csináljak, hisz a pozit én nyitottam, a saját megérzésemre hallgatva, és nekem kell eldöntenem, hogy hol legyen a vége. Másrészt pedig azért, mert abból, hogy árfolyamokat mondok Neki, Ő még nem tudja, hogy mi a konkrét helyzet, hiszen ott van a munkahelyén, és ezernyi más dolog is jár a fejében, és a legkevésbé az, hogy megpróbáljon gondolatban grafikont rajzolni az én árfolyamjelentéseim alapján...
Úgyhogy ez nyilván részemről hárítás már megint. Ezzel is tennem kell valamit. Meg kell tanulnom a döntéseimet önállóan meghozni, és a leginkább is felelősséget vállalni a döntéseimért. Mert gyakran ködösítek, azt már észrevettem. Pl. "azért vesztettem, mert közben ki kellett szaladnom bepelenkázni a fiamat", vagy "etettem, szoptattam, fejtem" stb. Ez mind csak ködösítés. A legtöbb bukóm igenis a saját hülyeségem miatt volt, többnyire amiatt, hogy nem bíztam a saját megérzéseimben, és addig-addig olvastam híreket, véleményeket, elemzéseket stb. amíg végül hagytam magam meggyőzni a megérzésem ellentétjéről. És aztán ki volt a hibás a bukóm miatt??? Nem én ám, hanem az elemző :)))
Nnnna itt a nagy hiba, amit korrigálnom kell. Ha hibás döntést hozok, azért nekem kell vállalni a felelősséget. Nem hibás sem egy elemző, sem senki más, akire esetlegesen hallgattam, mert a döntést én hoztam meg, hisz senki nem állt pisztollyal a hátam mögött, hogy márpedig ilyen és ilyen pozit nyissak, vagy, hogy márpedig üljek a bukóban, mint baba a langyos pisiben...
Igenis mindenért én vagyok a felelős. Végül is ez az a pont, amikor az ember tényleg lelkileg is felnőtté válik. Az a pont, amikor minden döntéséért, és vele történtekért vállalja az ember a felelősséget. Amíg hárít valaki, addig akár nyolcvan éves is lehet, lélekben akkor sem vette még le a gyerekcipőjét, és nem akarja észrevenni, hogy pedig az már szorítja...
Ezért írtam, hogy később fogok válaszolni, mert sejtettem, hogy hosszas monológ lesz ebből :) Ismerem már magam annyira :)
Most meg már nem vagyok poziban (nem merek most már belerondítani a heti szép (14%-os) nyereségembe.
Úgyhogy most locsoghatok a világba ;)
Szóval én azt mondom, hogy szerintem Neked az a legjobb (már a Te lelkivilágodnak és pszichédnek), ha elmondod a férjednek a teljes igazságot, mert akkor nem emészted tovább magad. Ne haragudj meg a hasonlatért, de tudod, szerintem olyan ez, mint amikor egy gyerek nem meri bevallani otthon az egyest, és csak annyit mond, hogy nem áll jól földrajzból, de azt nem, hogy egyest kapott a vaktérképre, és addig akarja húzni halasztani a dolgot, amíg ki nem javítja azt az egyest.
De addig viszont stresszeli magát, és a szülei, ha akarnának sem tudnak neki segíteni, még annyira se, hogy megnyugtassák, hogy ugyan már, több is veszett Mohácsnál, majd kijavítod azt a jegyet később... És a legrosszabb az, ha a szülő másképpen tudja meg, és nem a gyerektől...
Na, tudod úgyis, hogy mire akarok utalni virágnyelven :)
Persze, a Te életedet Neked kell élned, és Neked kell tudnod, vagy rájönnöd, hogy mikor minek van itt az ideje. Van amikor a hallgatásnak, van amikor az őszinte vallomásoknak.
Azért pedig igazán becsüllek, hogy két ilyen picurka mellett tudsz tőzsdézni!!! Nekem az egy szem kisfiam mellett is elég nehéz, és gyakran estére kész hulla vagyok...
Az OTP fórumos fiúk pedig tényleg nagyon segítőkészek, hidd el! Nem hiszem, hogy bántani akartak, csak ugrattak. Szerintem ne vedd fel az ilyesmit, hanem próbáld meg humorosan nézni, mert Ők úgy gondolják, és biztos, hogy nem akarnak bántani ezzel. Csak a fórumokon gyakran nem úgy jön le mások mondanivalója, ahogy az élőszóban lejönne, mert ugyebár nem látjuk egymás arckifejezését, tekintetét, stb.
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 15:34
Törölt hozzászólás
#43
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 15:50
Előzmény:
törölt hozzászólás
#44
Ez nem lehet igaz!!! Én is 30 leszek az idén, és én is nyilas vagyok!!! 1978.12.11-én születtem :)
Az igaz, hogy amióta megvan a fiam, többnyire jobban vagyok depiügyileg, de olykor meg éppen amiatt, esek vissza, hogy úgy érzem, hogy túl sok dolgot vállaltam egyszerre, és nem tudok mindenben olyan lenni, amilyen szeretnék.
Azt miért írtad, hogy Laurion azt írta, hogy: "Kérdezz, maximum hárítok" én nem látom, hogy ilyet írt volna... vagy nem jól látom?
Én sem tudok mindig írni. Meg most már mennem is kell lassan.
Ja, de hülye vagyok, nem is azt írtad, hogy Ő írta, hanem azt Te válaszoltad :))))
Kezdek szétszóródni :))
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:01
Előzmény:
törölt hozzászólás
#46
oké,
az első, a férjed beleegyezett a tőzsdézésedbe, vagy az akarata ellenére csinálod?
közös pénzzel, esetleg különvagyonoddal csinálod?
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:04
Törölt hozzászólás
#47
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:08
Előzmény:
törölt hozzászólás
#48
Ez már tényleg hihetetlen! Edikém is pont 2007.05.24-én született!!! Reggel 11:20-kor.
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:09
Előzmény:
törölt hozzászólás
#49
tudja, vagy helyesli?
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:15
Törölt hozzászólás
#50
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:19
Előzmény:
törölt hozzászólás
#51
Ikrek vagytok tuti csak a korházban kavarodás volt. : )
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:25
Előzmény:
törölt hozzászólás
#52
Nekem éjfél után kicsivel folyt el a magzatvíz, és délelőtt 11-ig vajúdtam, végül zsibbadni kezdett mindenem, és emiatt megcsászároztak. Később kiderült, hogy a fiamnak a nyaka köré volt tekeredve a köldökzsinór, és túlhordtam már vagy két hete, mert magzatmáz már nem volt rajta, és elég hosszúak voltak a körmei (mint egy manökennek ...), és szegénykém nagyon szétkarmolta az arcát, amire megszületett, úgyhogy megszenvedte Ő is a vajúdást azt hiszem...
Ikrek nem nagyon lehetünk, mert én egy nappal korábban születtem, mint Famo :)
Max. a gyermekeink lehetnének ikrek, vagyis végül is azok is :))) Merthogy az Ikrek jegyében születtek :)))
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:26
Törölt hozzászólás
#54
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:27
Törölt hozzászólás
#55
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:53
Előzmény:
törölt hozzászólás
#56
oké, ne ragozzuk, csak egy gondolat akkor ezekhez, a többit nem írom.
ha nyersz, nem ellenzi, ha veszítesz, akkor dühös lesz?
ez így nem alap.
a kockázatot közösen viselitek. A Te döntéseid kockázatát. ha belevágtok, akkor ha buksz, vígasztalnia kellene, nem le b*szni. Amíg ez nincs így, addig a tőzsdének a közelébe se menj.
első körben ezeket a dolgokat kellene tisztázni, mert úgy nem lehet tőzsdézni, hogy közben rettegsz.
Mellesleg két kisgyerek mellett egyébként sem.
további jó nlc-zést! :)
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 16:59
Törölt hozzászólás
#57
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 19:15
Előzmény:
törölt hozzászólás
#58
Famo,
szivesen.
De meg egy keveset: Lau is jokat irt, bar az nem a tozsdezesrol szolt, hanem a maganeletedrol amibe a tozsde, a tozsdezes, ha tetszik, ha nem, de belevegyul, es meghatarozo - hol negativ, hol pozitiv - kolcsonhatasba lepnek egymassal.
Ehhez annyit, hogy - es ez jo tanacs, sajat tapasztalat : ha lehet, ne legyenek cel idopontjaid cel arfolyamokkal vegyitve ! Foleg mint kezdonek! A pofonok amik erhetnek ilyenkor , tobbszorosen fajdalmasak egy kezdo szamara; mert nem erti a miert? -et !
Majd nehany ev multan megtudod miert ?! Akkor majd maskent is tekintesz cel idopontokra, es cel arfolyamokra egyarant !
Sok penzt!!
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 19:27
Törölt hozzászólás
#59
Törölt felhasználó2008. 02. 08. 20:34
Előzmény:
törölt hozzászólás
#60
Es meg egy jo tanacs Famo ! Ferjes asszony , jobb, ha en ram nem mosolyog , meg tt a forumban sem !! :-)
Elore is koszonom !
Famo!
Jelenleg a lelkisegély topik csak az 555. oldaltól olvasható, de kb. 3-4 hónappal korábban kezdte el írni DLPH, valahogy elő lehet varázsolni valami archívumból, egyszer már megtaláltam, de most nem lelem.
Pedig érdemes lenne, igazán jó hsz.-ek az elején voltak, míg nem "barmolták" szét.
De így is rengeteg benne a tanulság, megér pár órát. Nekem is a kedvenc topikom volt.
Törölt felhasználó2008. 02. 09. 20:05
Előzmény:
törölt hozzászólás
#63
húha
Törölt felhasználó2008. 02. 11. 15:34
Törölt hozzászólás
#64
Törölt felhasználó2008. 02. 11. 16:14
#65
Szia Famo!
Csak beköszönni jöttem. Most itthon van egy hét szabin a férjem, és fórumozni nem nagyon lesz időm. Persze, a tőzsdét nem hanyagolom (bár ma nagyon szivatósra sikerült a napom...), azért inkább igyekszem közben Ővele tölteni a napot :)
Szerintem JP-nek nincs igaza abban, hogy ne lehetne "mosolyogni" bárkire. Attól, hogy valaki férjhez megy, nem kell, hogy hét méter mélyre elássa magát szerintem.
Én kb. 8 éve fórumozgatok és e-mailezgetek nem kevés emberkével és férfiakkal is, meg nőkkel is. Sőt, a férjem is tud erről! Sőt, azokat, akikkel régóta levelezek, nicknévről is ismeri, és időnként rá is kérdez, hogy hogy van XY, megszületett-e már a babájuk, sikerült-e munkát találni stb.
Szóval nekem a fórumos, meg e-mailes kapcsolataim hasonlóképpen fontosak, és a mindennapjaim részét képezik, mint a "való" világban lévő kapcsolataim.
Ugyanúgy beszélgetek, érdeklődök, mesélek, fecsegek, és "mosolygok" is mindenkire nemtől függetlenül. És a férjem még sosem mondta, hogy Őt ez zavarná. De miért is zavarná? Én Őt szeretem, tudja is, nekem Őrajta kívül nem kell senki a világon, mert olyan válogatós vagyok, hogy örülök, hogy egyáltalán Őt megtaláltam, és, hogy Ő el tudja viselni a hülyeségeimet, és szeret azokkal együtt is, és örülök, hogy találtam az Ő személyében valakit, akit feltétel nélkül tudok szeretni, tisztelni, becsülni, és akire úgy tudok felnézni, hogy attól én nem érzem kisebbrendűnek magam, hanem csak szerencsésnek, hogy egy ilyen nagyszerű ember mellett élhetem az életem.
Miért lenne gond, ha emellett más emberekre is mosolygok? Akár nőkre akár férfiakra?
Közben a lelkisegély topic archívuma engem is érdekelne, úgyhogy, ha rájön valaki arra, hogy hogyan lehet azt előbányászni, én is nagyon kíváncsi lennék a módjára!
egy vakmajom cikk:
A számtalan tőzsdei hiedelem közül az egyik legveszedelmesebb: egy veszteséges pozícióra rá kell venni, hogy a bekerülési ár, úgymond, alacsonyabb legyen.
Akik ezt a módszert követik, abból indulnak ki, hogy az árfolyam nem esik egy bizonyos szint alá, és ha a tőkét megfelelő kis morzsákra osztják, akkor az elképzelhető legalacsonyabb árfolyamon is tudnak vásárolni, s végül győztesen kerülnek ki az akcióból. Több vitatható alapvetés is található ebben az elképzelésben. Egy trendszerűen eső részvény okkal esik, és amíg a trend nem sérül, sokkal nagyobb az esélye a trend folytatódásának, magyarul semmi nem garantálja, hogy az "ez alá nem esik" szint valóban megfogja az árfolyamot �rendszerint pont az ilyen szintek átverése után kezdődik az igazi filmszakadás. Másrészt ha valaki eleve ilyen stratégiával vásárol és felkészül lélekben az esésre (furcsa versenyforma, úgy kilépni a ringbe, hogy mindjárt az ellenfél pusztító ütésére számítok), akkor tőkéje apró töredékét helyezi az első üzletbe, hogy később is tudjon vásárolni, ha pedig neadjisten emelkedik az árfolyam, akkor már kisebb nyereséget is -realizál-, ami az egész portfolióra vetítve elenyésző haszon, viszont nagy kockázat. Ha a veszteségre ráveszünk, csak menekülni próbálunk a tény elől, hogy rosszul mértük fel a piaci helyzetet. A leátlagolás komoly pszichés nyomás alatt is tartja a spekulánst, hiszen állandó és nagy veszteségeket kell elviselnie, s a tartós kudarcélmény pedig még az erős egyéniséget is kikezdi, hiszen a sikeres spekulációhoz elengedhetetlen az önbizalom: bízni abban, hogy amit csinálok, az helyes.
És mi a helyes döntés? Amit a piac visszaigazol. Akkor volt helyes egy vételi döntés, ha az árfolyam emelkedik, azaz a piac rábólintott az elképzelésünkre. Ha veszteségbe sodródtunk, csak annyit jelent, hogy tévedtünk. Változtat-e a tévedés tényén valamit, hogy nem realizáljuk a veszteséget? A veszteség nem ismer minket, tőlünk függetlenül létezik, ezért a léte vagy nem léte nem a realizáláson múlik: van. Ha a veszteséggel gyorsan leszámolunk, megkíméljük magunkat nemcsak a nagyobb tőkevesztéstől, de önbizalmunk összeomlásától is. És kezünkben marad a tőke derékhada, amivel megint kecsegtető üzletek után nézhetünk egy új bikapiacon, s nem kell komoly veszteségek menedzselésével tölteni az időt. Mégha valaki épségben mászik is ki egy leátlagolós játékból, sokat veszíthet azon, hogy közben számtalan kiváló vételt elszalaszt, mert tőkéjét és energiáját leköti a rossz üzlet, és a mersze is elfogy, hogy bátran belépjen egy új, ígéretes pozícióba. A portfólióban sokáig bennhagyott veszteséges pozíció olyan, mint a rohadt gyümölcs a kosárban: előbb-utóbb megfertőzi az épet is.
A letátlagolás nemcsak brutális medvepiacokba viheti bele a játékost a legrosszabb részvényekben nyakig ülve, de még bikában is gyatra részvényválasztást eredményez: portfóliónkban egyre csak nő azon problémás részvények súlya, melyek komoly eladói nyomás alatt állnak és trendszerűen esnek, viszont messziről elkerüljük azokat az emelkedő részvényeket, melyeket az intézmények nagy kedvvel vásárolnak, hiszen egyre csak öljük a drága tőkét a bukóba, anyagi és szellemi forrásainkat is felemészti a veszteséggel való viaskodás.
Ha a kezdeti beszerzésünk veszteséget mutat, a részvényt célszerű eladni az előre kijelölt, legfeljebb 7-8%-os stop loss limiten. Ez egy maximális érték, a pontosan időzített, utóbb sikertelennek bizonyuló vételeknél az 5% körüli veszteségnek is komoly üzenete van. Hogy ez kevés, és ekkora fluktuáció természetes lehet egy trendszerűen emelkedő papírnál is? Így van, ezért kell a középtávú játékban a vételt egy trendszerű elmozdulás valódi kezdőpontjához közel, a sávból vagy a bázisból való kitörés fölé 1-2%-al helyezni, ott akár már az 5%-os visszaesés is veszély-jelzés. Ha a vétellel elkésünk, és a kulcs-ár fölött 10%-al vásárolunk, egy természetes korrekció is megütheti a stop loss szintet, azaz úgy sodródunk ki a pozícióból, hogy a papír viselkedése nem is aggasztó. Ha viszont a papír a kulcs-ár alá esik, szóba sem jöhet semmilyen kifogás, remek pletyka vagy pompás hír, reménykedés a közeli korrekcióban, s legkevésbe a -hosszútávú befektetésre- történő hivatkozás. Fölösleges vitatkozni a piaccal.
Ha időben limitáljuk a veszteséget, s egy-egy üzletbe csak tőkénk kisebb hányadát fektetjük, az egész tőkére vetítve soha nem ér egy-két percentnél nagyobb veszteség egyetlen rossz elgondolás miatt. És hányszor, de hányszor téved az ember! Ha a piac azt mondta, hogy tévedtünk, fizessük meg az árát. És ez bizony akkor is javallandó gyakorlat, ha a részvény aztán gyorsan talpraáll, és akár egykori beszerzési árunk fölé emelkedik. Hiszen nem azért adtuk el, mert biztosan tudtuk, hogy esni fog tovább, hanem azért, mert idáig esett. Nem szabad lehetőséget adni a nagy veszteségnek. A stop loss sosem jó vagy rossz, hanem szükséges: ha be kell vetni, akkor a vétellel volt a baj. A tűzért sem poroltót hibáztatjuk. Ha pedig olyan remek a papír, nyugodtan meg lehet venni újra, első vételünk szintje fölött is, hiszen nem az a lényeg, hogy hol vettük a papírt, hanem hogy profitot csináljunk.
Ha viszont igazunk volt, és a részvény emelkedik, semmi sem szól az ellen, hogy tovább vásároljuk drágábban, hiszen még ha fel is tornázzuk az új vételünkkel az átlagárat, az eddig partvonalon várakozó pénzt egy már induláskor bíztató üzletbe helyeztük.
Ezzel a metódussal akár öt tévedésünket kompenzálja egyetlen jó döntés, persze csak ha a nyugodtan tudjuk tartani a nyerő pozíciót. Idegesnek lenni és azonnal cselekedni a veszteség láttán kell, a nyerő üzlet miatt -azaz olyan pénz miatt, ami eddig sosem volt a miénk- fölösleges aggódni. Egy már indulásnál is nyereséges üzletből nyugodtan lehet hosszútávú befektetés -egészen addig, amíg maga a piac nem figyelmeztet, hogy ideje kiszállni.
Egy stratégián belül minden összefügg mindennel. Annál, aki szigorú veszteséglimitálást alkalmaz, fel sem merülhet a leátlagolás, hiszen azon a ponton, ahol szóba jöhetne, éppen elad és realizálja a veszteséget. A veszteséglimitálás másik szükségszerű következénye, hogy nem lehet akárhol és akármikor vásárolni, csak a legjobb részvényt és a lemegfelelőbbnek vélt pillanatban, hiszen különben csupa-csupa értelmetlen stop loss lesz üzleteink listája. Ezért ha valaki betartja a szűk veszteséglimitálás alapszabályát, a vélemények és hírek helyett kénytelen lesz a piacot figyelni. A vélemény a holnappal foglalkozik, a piac csak arról beszél, hogy mi van ma. A szigorú veszteséglimitálás áttételesen rengeteg fölösleges teendőtől megszabadít, nemcsak a legfőbb védelmi eszköz, de el is riaszt az oktalan kereskedéstől.
A középtávon sikeresnek bizonyuló vételnek egyébként megvan az a különös jellemzője, hogy nagyon jól indul, s akár egy nap elteltével -de sokszor a beszállás pillanatától fogva- nyereséges. Ha viszont veszteség van egy friss beszerzésen, van ok az aggodalomra: míg a nyereséges pozíció miatt nyugodtan alhatunk, a veszteséget nem szabad őrizetlenül magára hagyni.
Ha nem akarunk tűzvészt, az első felcsapó lángot tapossuk el.
Sziasztok.
Mivel nem vagyok "csajszi" így csak pár sort írnék.
Famo !
Ha már egyszer valamit léptél , akkor utólag azon ne sopánkodj,az aki még nem élt át jelentős vesztést, az nem is igazi tözsdéző...de egy biztos , hogy önmagához sem öszinte!
Aki mindig csak nyer...olyan nincs.....szuper gyorsan jöhet trendforduló és bárki tévedhet.
Benne van.
A lényeg , hogy a nyerőd több legyen , mint a bukód(bocsi , de ez a gondolat nem csak az enyém-DLPH igazságát azonban magamévá kellett , hogy tegyem).
Szóval fel a fejjel....lesz ez jobb is.
A vállalkozásom nem adtam még el , két évi nyereségem kérem , ami abszolute piaci ár , de eddig aki komoly lett volna , sajna mind átverés szagú volt.......pénz nincs , de venni akarok...tegyék ezt meg kenyérvásárlásnál a boltban..nálam nem megy.
Szóval fel a fejjel , lesz ez jobb is , csak ne ad fel.
Szép hétvégét mindenkinek és persze sok pénzt!!!
Törölt felhasználó2008. 02. 16. 07:35
Törölt hozzászólás
#77
Törölt felhasználó2008. 02. 16. 07:37
Törölt hozzászólás
#78
Törölt felhasználó2008. 02. 16. 07:45
Előzmény:
törölt hozzászólás
#79
Szia Famo !
Még aludnod kellene.
Én még tanulok , és nagyon hálás vagyok a sorsnak , hogy sok-sok ember van itt akitől lehet tanulni , és tanítanak is...és nem zsugorin magukba fordulva megtartják a tudásukat.
Én is tanulok és figyelek.
Vannak terveim , de egyenlőre a tanulásé a főszerep.
Nincs kapkodás , figyelem a fordulós jeleket és megpróbálok azokra reagálni.
Ebben az évben eddig plusszban vagyok , de mostmár látom , hogy a medvepiacban(szerintem az van)egyre mélyebbek az aljak és a heves kitőrés után még mélyebb aljat keres magának a részvény....meglátjuk , hogy igazam lesz -e?
Egy biztos , ha félelem van akkor eladás , ha a kapzsiság akkor jön a felrántás....
én nézegetve a görbéket , az otit akár 6500 köré is várom rövidtávon, a hati megint lehet 23500 alatt.....ha marad ez az ideges légkör......de ez csak az én véleményem......én lassan el akarom felejteni a részvényeket, csak a hatiban gondolkodom......meglátjuk.
Csak Csajok