Bár tõzsdeileg nem sokat profitálhattunk a beírásaiból az utóbbi évek bulljában - azért a rajzain jót röhöghettek a kivül állók. Remélem, ma is rajzol valamit nekünk!
Az indiánok bizony skalpoltak, de nem minden törzs. A nyelvészek szerint a skalpolás a délkeleti maszkagí, az északkeleti irokéz, és a Nagy Tavak környéki algankin nyelvű törzsek régi gyakorlata lehetett, mert nyelvükben a skalp a hajhoz és a fejhez hasonlóan ősi szó.
Jacques Cartier-nak 1535-36 között Quebec-nél az ottani indiánok skalpokat mutattak, "az öt ember fejbőrét pergamenszerűen karikára feszítették". 1540-ben a Florida felé tartó Hernando de Soto két emberét skalpolták meg az indiánok.
A skalpolás régi gyakorlatát leginkább a hozzá kapcsolódó hiedelmek és rítusok bizonyítják. Általanános elképzelés volt, hogy az erő a hajban lakozik. A skalpolás jelképesen azt jelentette, hogy a halott lelke legyőzőjének szolgája lehet majd egy másik világban. 1730-ban feljegyezték, hogy az asszinibojnok, mivel nem tudták eldönteni, hogy ki szerezte meg a puskával lelőtt ellenségek skalpjait, úgy döntöttek, hogy azok "közösnek tekintendők, és lelkeiket a túlvilágon élő rokonaiknak adtuk át, hogy ott a rabszolgáik legyenek". A skalpolás ugyanakkor komoly kötelezettségeket vont maga után. A 18. század elején egy francia misszionárius azt jegyezte fel "Louisana nemzeteiről" szólva, hogy "azok, akik először skalpolnak, vagy ejtenek fogságba valakit, a visszatérés után nem hálnak feleségeikkel, nem esznek húst, csak hallal és aludttejjel élnek. Az önmegtartóztatás hat hónapig tart. Ha nem képesek kitartani, úgy vélik, hogy a megölt ember lelke varázslással megöli őket, többé sosem győzhetnek az ellenségeik felett, s a legkisebb sérülés is halálos lesz a számukra".
Az indiánok gyász- vagy skalpportyáikat azért szervezték, hogy bosszút álljanak egy meggyilkolt törzstag haláláért, s hogy a szerzett skalpokkal "felszárítsák a nők könnyeit", akik aztán skalptánc keretében ünnepelték a botra kötözött fejbőröket. Ha egy nőnek megölték szeretett férjét, akkor "megromlott a szíve". Így előfordult, hogy elkísérte a férfiakat a legközelebbi csatába, hogy megskalpoljon egy halott ellenséget, s ezzel megjavítsa szívét. Az indiánháborúk idején, az 1850-es évektől a síksági indiánok megskalpolták a fehéreket is, de ezeket a skalpokat, mivel nem tartották olyan becsben, mint az indián ellenségektől szerzetteket, elég hamar félredobták.
az eredeti "ősi" skalpolás azt jelenti
pl phylaxiánál beáll a pasi 17 venni és 18-ra adni egy azon időben. az ide oda menetekben skapolj 5%-ként
vagyis a kisebb le - fel ütemes mozgásokkal menipulál
de lehet hirtelen emelkedést meglovagolva a tetőn beszórja a csomagját,iugrassza a rémült nyulakat de lent beáll venni .és röhög
Mit figyel maga NagyBundas ? Maganak meg szemei sincsennek, hogy tud maga igy figyelni ? Nehogy azt mondka, hogy a szimataval ,mert egybol atkeresztelem magat valami bernathegyinek !! :-)
Buxi, szivesen. Tanacsot csak egy felekepen tudok, amolyan örök rabbisan; Venni nem eladni !
Bnaci galériája.