Vasárnapi ebéd előtt a korcsmában.
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama
ezt nem értem a tőzsdében, ami ma megy: RÁBA - gyengül a dollár, gyj jó lesz - elvileg emelkedni kéne.
Richter - 43% profit csökkenés - szárnyal! Igaz, a dollárgyengülés neki is jó.
neo ez nagggyon jó volt :-)
Lehuppantam itthon a gép előtt és olyan jót nevettem, hogy repesve várom a folytatást :-)
Elmentünk a dunakanyarba egy kis adrenalint gyűjteni a jövő hétre és most érkeztünk haza.
Hogy a Rábánál maradjak, gyakorlatilag futóműveket teszteltem a Visegrádi tesztpályákon :D
Sajnos nem Écsen :D
Először megnéztük a bob pályát:
Kötött pályás: link
Medres: link
azután függő pályás futóműveket teszteltünk: linklink
A történet Watson írásának folyatatása, alant olvasható
Egy délután a kocsmában 2
Karcsi és a nyomda 1 rész.
Erre már Karcsi is fölnézett. Miaz Isetncsudájátóbégat mármegint ez az Ica, gondolta ilyen gyors egymásutánban. Aha. Már megint egy fószer. Egy faszi, hogy pontosabb legyek, olyan furcsa fekete karimás kalapban, és mi a jóég lóg ki kétoldalt a füle mellett?
Karcsi közelebb oldalgott a pult felé, hogy jobban szemügyre vehesse az új vendéget. Lassan sepregetést mímelve, csacsacsás sasszékkal került egyre közelebb, aha, szőrös a pofája is – pillogott felé Karcsi – és már hallja is a diskurzust.
Figyejjen má, Icuka – ez is akar valamit, becézgeti az Icát, minggyá jól fejbekúrom ezzel a seprővel – gondolta Karcsi, de csak hegyezte szőrpamacsos fülét, - no hajojjon csak ide, Icukám. Nézze. Itt ez a krumpli. Aggyon egy pappert, na, belenyomom ebbe a téntás párnába, aztán rányomom erre a papperra, lássa? Hat forint. Az van rányomtatva. Érti Icuka.
Ica nem értette, nézett bambán, mint a vett malac, - föl is visított - mit nyomogattya össze az ő blokkjait ez a faszi hat forintokkal, aztán majd ennyit fognak fizetni a kedves szittyós vendégek az egész napi piálásért.
Na, fogja a krumplinyomkodóját és nyomkodja a saját papperjaira, jóember, vagy minggyá letépem a kilógó copfjait a füle mellől, hajja e- süvöltötte Ica, de azért fúrta a kíváncsiság az oldalát, mire akar ez a szőrmók fazon kilyukadni. Aki nyakig gombolt fekete kabátban kóricál harmincöt fokos melegben, nem akárki lehet.
C. Úr sem adta fel, éber tekintettel figyelte Icát, várta a jó belépő pillanatot, hogy megint újra kezdhesse a győzködést. Karcsi eközben egészen közel sasszézta magát a pulthoz, és egy óvatlan pillanatban elemelte C. Úr egyik krumplinyomda készletét a sok közül. Gyerekkorától vonzódott az efféle dolgokhoz. Részképesség zavarral küszködött kora ifjúságától, diszlexia, diszgráfia minden mennyiségben, még íris terápiára is járt volna, csak nem volt föltalálva. De nyomdázni, azt szeretett. Lenyomta, ott volt. Még egyszer lenyomta, megint ott volt. A végtelenségig. Egész nap elnyomdázott, ameddig a ténta bírta, aztán elővette a lekvárt, azt is mind kinyomdázta, amíg az anyja észre nem vette. Akkor a gonosz nevelőanyja – mert Karcsit a Rába habjai között találták, ahogy kis kosarát sodorták az osztrák bőrgyárak keltette áramlatok – fogta a nagy büdös fakanalat, amivel a disznóknak szokta a moslékot megkavarni és úgy tarkón vágta Karcsikát, hogy szegénykémnek még a könnye is kicsordult.
Most megint megvan. Itt van a kezében. A krumplinyomda. Készletben. Karcsinak repesett a szíve, a söprűvel előadott még egy laza pa-dö-dö-t, majd gyorsan magára zárta a slózi roskatag ajtaját.
Leült a fajanszra és körülnézett. Nyomdázok. Itt van ez a tekercs wc papír, jó sok ráfér, minden oldalra egy nyomás, aztán előszedjük a raktárból a többit és azokat is telenyomdázzuk. Hat forint egy kis darabka wc papír. Tényleg. Micsoda ötlet. A legnagyobb ötlet, ami eddig Karcsinak eszébejutott. Minden darabka hat forint, egy jó zaftos fosás után az legalább kétszáz forint, de egy jókora hányás is legalább meglesz egy százas. A többi nem érdekes, például, állandóan melléhugyoznak majd pont azért fizetnének. Na. Kezdjük. Nem kicsinyeskedünk. Karcsi kalligrafikusan, ahogy gyerekkorában is, kilógatott nyelvvel, gondos odafigyeléssel nyomkodta egyik hat forintot a másik után. Amikor a tekercset befejezte, átment a szomszédos kis raktárba, fölállt a háromlábú kecskefejő hokedlire és kibontott egy újabb csomagot. Óvatosan dolgozott, nehogy elszakadjon a lehető legócsóbb, újkorában is kifejezetten büdös wc papper, - ha tudta volna, hogy Tesco gazdaságos, talán beleszomorodott volna, hogy mi marad az utókorra, de az s-t meg a c-t nem tudta összeolvasni – így hát dolgozott szorgosan, belefeledkezve, nem törődve a világ kínjaival, meg az utókorral sem.
Már legalább kétszázezer lapot telenyomdázott, de még mindig nem unta. Gyakorlottan fordította a tekercset, - egy fordítás, nyomás, párna, fordítás, nyomás, párna, - egyszer sem tévesztette el. Nem volt egyetlen selejtes papper sem, mindnek gyönyörűen a közepére sikerült a hat forintos felirat, ha kicsit halványodott a nyomat, belecsulázott egy jó vajasat a nyomdapárnára, és folytatta tovább. Ismét fordult a kis raktárba, de már csak a polc legtávolabbi sarkában árválkodott egy tekercs, - Az anyja istenit – szuszogott Karcsi, nem adja magát könnyen, ...de leszedem, ....na, ....gyere csak, ...nédda, rövid a kezem, ....a jó életbe, hát nem érem el,... na lábujjhegyen csak meglesz, - és ebben a pillanatban megbillent a kecskefejő szék, kiszaladt Karcsi alól, aki hatalmas robajjal hanyattvágódott a raktár földjén, busa fejét jól beverve a padlóba. Nagy szerencséjére, - amiből tartalmas élete indulásakor is kijutott neki - a kis raktárnak kemény, de mégiscsak földpadlója volt, így nem loccsant szét azonnal fakanáltól edzett koponyája. Ica egyébként igen gondosan kezelte a döngölt padlót, minden héten kétnapos érett tehénpisával nyolcas alakban föllocsolta, hogy ne repedjen ki. Mocskos büdös, de tükörsima volt a padló és ilyenformán legalább senki sem próbált huzamos ideig a raktárban maradni, nota bene lopni. Karcsi elájult. Gyakorlottan szokott elájulni, főleg ha jól beszittyózott a kevertből aztán ráküldött egy kis tablettás bort, időnként csak a tablettát, hogy meg ne híguljon. Olyankor már keresi a talajon a biztos pontot, hogy hová is fog érkezni. Mert, az nagyon tud fájni, ha netán a bádogvödörre esik az emberfia, vagy teljes erővel lefejeli az asztalsarkát. De ez most hanyatt sikerült, egészen váratlanul, teljesen józanon, mint a villámcsapás.
Eközben a kalapos, copfos faszi egész jól eldiskurálgatott Icával, igen rendesen fogyasztva a kocsma legkedveltebb italát, a sóher sört, amit azért neveztek így, mert egyáltalán nem volt habja, még buborékja is nagyritkán. Icullínókám, - duruzsolt recés hangon a kalapos csóka, ez nagyon fínom, ilyen sóher sört még sehol sem ittam, nem habzik és a buborékok sem szorítják ki a tartalmat a pohárból, nem is tudom miért pont sóher sör a neve? Épp ellenkezőleg. Inkább grátisz sörnek nevezném – hízelkedett tovább a C. Úrként korábban bemutatkozó feketekabátos egyén. Borította is bőszen egyik kriglit a másik után, számolatlanul, aminek eredményeképpen igencsak rájött a pisálhatnék. Icukám – rázta össze izzadt tökeit C. Úr, azonnal jövök, csak beugrom a budiba, akarom mondani a toilet-re, dobok egy sárgát, akarom mondani vizelek egy orbitálisat – valahogy felszabadultabb volt C. Úr mint szeretett volna, keresetlenül szakadtak fel a mondatok belőle, mint tüdőgyulladáskor a slejm. Gondosan összeszedte a krumplinyomdáját, - csak nem hagyja a pulton őrizetlenül -, és beviharzott a slózira.
Folyt. Köv.
Copyright
A szereplők kitaláltak a valósággal történő egybeesés csak a véletlen műve !!
Ahogy olvastam a Dow 5 éve nem zárt ilyen rossz hetet. A tavaly nyár eleji bukás kb. összesen akkora vol, mint a mostani hét. Szerintem ennyi volt, most már nem lesz esés.
2500 reális a gyorsjelentés függvényében.
Érdekel valakit egy jó kocsmai történet. Ha igen berakom?
Hogy részvényügyekkel is foglalkozzunk, ez a pénteki nap megmutatta a papper foga fehérjét. Amit művelt ilyen körülmények között, az több mint erő. Szvsz 2500, alaphangon.
Rába és a láma
Egy tisztességes spekuláns mivel is kezdi vasárnapi programját?
Míg élete párja a vasárnapi ebédet kotyvasztja, menekülésre adja fejét.
A boszorkány üstben rotyogó, ebédnek nevezett főzet felajzó illata elöl, kénytelen a közeli intézmény, barackpálinka és a savanyú sör illatával átitatott intézménybe menekülni.
Felüdítő érzés a boszorkánykonyha légköre (Ne egyél bele, mert pofán váglak…..!!! Mondtam már cigivel kifelé…..!!! Lehet, hogy anyád úgy csinálja de…….!!!) után a hím egyedektől enyhén izzadságszagú helyiség zsivaja.
Mivel a társasába láma későn érkezvén, a jelenléti ív aláírását követően beáll a söntéspunt előtt kígyózó két ember mögé és Béla harsány kiáltásának eleget téve, előveszi pénztárcáját.
Megért ő mosollyal figyeli Ica (Ő a csapos) dekoltázsát, himbálózó kebleit és zsonglőröket meghazudtoló kacsóját.
Fantasztik us, ahogy az üvegre szerelt fém mütyürrel önti a mérőpohárba a sárgán csillogó párlatot.
Kimérve a mennyiséget egy ügyes mozdulattal, még profi brókert is meghazudtoló póker arccal (fapofával), felét a vendég poharába önti, míg másik felét a kocsma nyereség alapjában hagyja.
Lámát a révedezésből, Ica (Ő a csapos) turbékoló hangja zavarja meg.
-Mi és mennyi pancserkám?
Láma az erotikus hangnemtől zavarba esve, tévesen értelmezi a kérdést, a hatalmas keblekre szegezi tekintettét, majd elrévedezve válaszol.
-RÁBÁt és sokat!!
Ica (Ő a csapos) hatalmas kék szemeit tágra nyitja és őszinte áhítattal bele ordít lámánk képébe.
-Mi van!!??
Majd rövid, rokoni és egyéb anatómiai színfoltokkal tarkított szópárbajt követően, tisztázódik a rendelés tárgya, és végre láma megindulhat a baracknak nevezett gyümölcs párlatával megpakolt tálcával (ÁNTSZ által előirt rozsdamentes) tőzsdei spekulációkban megedződőt társasága felé.
Béla falkavezérhez híven, maga elé húzza a tálcát és egy feles lehörpintését követően, felvállalja az előkóstoló szerepét, majd a leosztás felelősségteljes feladatát.
Lámában a (egy nekem, egy neked, majd ismét egy nekem) teátrális leosztás, némi gyanakvást kelt a testvéries megosztás elvében, de hát egy jó barátban és a brókerében csak megbízik az ember.
B.Béla a benyelt maligánfok a megspórolt fizetőeszköz okozta jóérzés jeléül, egy nagyot csettintett nyelvével, miközben Jenö (Barátai közt Nyuszika) cigarettájából egy szálat lenyúlt.
Miközben a füstszűrőt akkurátusan letörte, elgondolkodva az asztalon üresen lévő „feles” poharakat számolta.
A meztelen cigarettát szája szélébe rakva, láma felé fordult, miközben a mozdulatban benne volt TŰZET!! , feltette szokásos kérdését.
-Na mit vettél??
Láma csodálattal teli félelemmel figyelte Bélát.
A várható szemrehányástól, halkan, suttogva válaszolt.
-Rábát.
N éma csend lett a műintézményben.
Csak egy eltévedt tekegolyóként ide-oda pattogó vendég a mosdó ajtót elfelejtvén kinyitni zavarta meg a csendet.
De az ajtó mellet erre az esetekre rendszeresítet székre leülve ö is elcsendesedett.
Béla elgondolkodva szögezte tekintetét a tálcán szaporodási céllal ügyködő, két légyre, majd egy határozott mozdulattal megzavarva ténykedésüket.
Csend esen megszólalt.
Helyes.
A higgadt helyeslés, a társaságban nyomasztóan uralkodó félelmet, karmesteri pálca intését felelevenítően elhessegette és újra helyreállt a békés zsibongás.
Egy darabig még egyesek szemén látszott a bizonytalanság és óvatosan sandítottak Béla felé.
De lassan mindenki meggyőződött arról, hogy Béla elméje nem háborodott meg és a helyeslése az egy szokványostól eltérő de őszinte.
Rövidesen mindenkiben tudatosodott, és lassan pletykaként terjengeni kezdett hogy az aktuális napi csoda, miszerint Béla igazat adott el ült.
Már csak azért is, mert a „minden csoda három napig tart” Ica (Ő a csapos) által vezette intézményben csak három perc.
Ezt követően már semmi érdemleges nem történt.
Mivel kakukkos órát meghazudtoló pontossággal megjelent Matildka, Jenö (Nyuszika) felesége és házi fodrászuk kreatívságát a fején hordozva jelezte, hogy cselédként foglalkoztatott anyósa elkészült az ebéddel.
Miáltal az ékes társaságot feloszlatja.
Egyesek szerint Matildka híd és egyéb blokádokban hatékony szerepet vállalhatna a rendfenntartó erők költséges bevetése helyett, de ennek hangzatosabb jelét nem merték adni.
Így hát a Rába befektetés bővebb kitárgyalása Bélával, vélhetően a következő szabadfoglalkozásra tolódik.
Béla engedvén az erőszaknak kihörpintette a maradék maligánokat az asztalon lévő poharakból és belegyező bólintással fel állt és hallgatólagos beleegyezését adta a társaság távozásához.
lama