Karácsonyi történetek közül nálam ez volt az ami a legmegindítóbb volt:
Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem. A Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet...
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is
kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg
játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?
Az idős hölgy ezt felelte:
- Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském.
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?
- Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Mikulás elhozza neki.
Azt válaszoltam, hogy talán a Mikulás tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
- Nem, a Mikulás nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak,
amikor odamegy.
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
- A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így
vinni a húgomhoz.
Megkértem a kisfiút, hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem:
- És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni. Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen.
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
- Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?
- Oké - mondta. - Remélem, van elég.
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
- Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.
Aztán rám nézett és hozzátette:
- Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így
anyukám oda tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna
annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből. Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban volt. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt. Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval. A baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.
Vajon igazán gazdagok vagyunk-e és van időnk a családunk, barátaink számára, vagy idén is megpróbáljuk szegénységünket, azaz azt, hogy nincs elég időnk egymásra, haszontalan tárgyakkal pótolni, a kereskedők nagy örömére.
Sokan már elköltötték a havi jövedelmüket értelmetlen dolgokra és csak néhányan vannak, aki a legdrágábbat tudják adni szeretteiknek, az időt.
Az elkövetkező napokban a sok időszegény az ingerült emberek között fogja keresni/várni/pótolni a Megváltót, a Szeretetet.
Ahelyett, hogy egymással töltenék az időt, beszélgetve, megismerve egymást.
Javaslom, ha elég gazdag vagy és megteheted, akkor idén már ne vásárolj, legfeljebb pirotechnikai eszközöket és kenyeret!
Kívánok mindenkinek, akár nézetazonosak, akát nézetkülönbözőek vagyunk, nagyon szép, szeretetteljes, de értelmetlen ajándékoktól mentes, valóban boldog KARÁCSONY-t!!!
Addig is, azt gyanítom, sokan, sokat veszítettek az elmúlt időszakban.
A topik témához kapcsolódóan, de a választól függetlenül egy (sok formában megtalálható) idézetet ajánlok:
"Most nyugalom volt, sehol senki, csak ő és a természet.
Levette a cipőjét, lassan elindult, és elkezdett panaszkodni. Úgy sem hallja senki.
- Miért pont én? Miért ilyen igazságtalan az élet?
Csak mondta a magáét. Már jó egy órát gyalogolt, ideje volt visszaindulni. Megfordult. Megrettent. Kettő lábnyom volt egymás mellett. Zavarba jött. Nem értette.
- Ki van itt? Hol vagy?
- Itt melletted, hallgattalak. Segíthetek?
Csak nézett maga elé, elnémult egy pillanatra, de belül még feszítette az indulat, lendületben volt. Bántani akart, ahogy őt is bántották.
- Itt vagy? Most itt vagy, és segíteni akarsz?! Amikor igazán nagy bajban voltam, akkor hol voltál? Akkor majdnem belehaltam, de akkor is csak egyetlen pár lábnyomot láttam a parton.
- Itt voltam veled akkor is - válaszolja halkan - és az én lábaim nyomát láttad.
Hogy könnyebb legyen neked, az ölemben vittelek.
mindenki kap jelzéseket, hangokat, jeleket vagy ha kell akkor egy vagy több személyt az életébe...akik tudnak neki irányt mutatni....ha mindenki visszagondol az életére...mindenki talál ilyet....vagy elhiszi valaki vagy nem.....a dolog létezik....ez tény....ha az ember nem látni akar , hanem vak akar maradni ahhoz is van joga,mert a szabadakarat megilleti a földön az összes emnbert!!!
"Jézus az, aki 2000 éve meghalt a bűneidért, melyek elválasztanak téged Istentől."
Talán az emberiség bűneiért, engem nem ismersz nem tudhatod a bűneimet és időben sem stimmel hiszen én még nem voltam amikor őt megölték...
Nekem ezért szimpatikusabb a budhista vallás ami azt modja biddha benned van teljesedj ki csináld jól amit csinálsz, élvezd a szivárványt a csendet bescüld meg a természetet... Aszkézissel és hedonizmussal is erős lehet a hited...
Törölt felhasználó2008. 07. 22. 12:59
#1104
...én meg azt mondom, hogy a "dr Jézus.com" helyett vagy mellett el kell olvasni ezt is, hogy tisztán láss...
Kormi...jó , hogy ezt megtapasztaltad...örülök neki...Neked már nincs gondod a hiteddel!!!!
Törölt felhasználó2008. 07. 22. 12:40
#1102
Íme gy életszerű példa.
Egyik nap arra ébredtem, hogy fél oldalra le vagyok bénulva; nem tudtam mozgatnia kezem és lábam megfelelően. Utána kettős látásom fejlődött ki. Csináltak egy MRI koponyafelvételt, ami gyulladásos gócok jelenlétéről számolt be. Az orvosok Sclerosis Multiplexre gyanakodtak. Közben imádkoztunk, s 3 hó múlva a köv. MRI azt írta, hogy a gócok eltűnőfélben vannak, van amelyik ki se mutatható. Elmúlt a kettős látásom is és a zsibbadás. Meggyógyultam - Jézus a gyógyító!
Ő az, aki legyőzte a betegségeket, az átkokat, s ami a legfőbb dolog: a halált. Ha elfogadod Jézust, mindez a tiéd lesz.
Most egy darabig nem tudok írni, de kérlek nézzétek meg a köv oldalakat:
www.drjezus.hu
www.elragadtatas.hu
www.cbn.com /aki tud angolul/
Törölt felhasználó2008. 07. 22. 10:46
#1101
..hááát...hogy az Istenek játékszerei vagyunk, abban már nem vagyonk annyira biztos...éppenséggel lehet ez kísérlet, vagy szimpla tapasztalatszerzés ill. kíváncsiság...hasonlóan ahhoz, amit az Amcsik csinálnak most a Marson. csak nagyságrendekkel gagyibb, illetve fejletlenebb szinten. Bár ennyi erővel mondhatnám azt, is, hogy laboratóriumi patkányokkal való kísérletezés, tapasztalatszerzés.
ami még vicces számomra velünk emberekkel kapcsolatban az az, hogy gyakorlatilag a minket körülvevő világ tele van tárgyakkal, aminek mindegyiknek megvan a maga létrehozója, tervezője, és létrehozásának célja...DE mi emberek saját létünket ill. az élőlények létét valami mondvacsinált baromsággal magyarázzuk (ilyen pl. a nagy BUMM,evolúció, stb...)
valójában a mi testünket ugyanazok az atomok építik fel (csak más sorrendben), mint a minket körülvevő tárgyakat és hegyeket,stb.
Létezik-e a kereszténység Istene?