A neoliberális gazdaságpolitika téveszméi
Matolcsy György
link
Mi okozza Magyarország gazdasági gyengeségeit?
A neoliberális elmélet és politika logikai bukfence, hogy nem ismeri el a profit elvtől eltérő működést a piacon, miközben ott működik fejlett piac, és ott sikeresek a vállalkozások, ahol eredményes az állam és erősek a közösségek. Az egyének és családok is a profit elvtől eltérő módon működnek, ráadásul a piaci vállalkozások számára a legfontosabb piaci szereplők, mert profitot végső soron csak a fogyasztóként fellépő egyénektől és családoktól remélhet a vállalkozás. Minél fejlettebb egy gazdaság, annál erősebbek azok a szereplők, amelyek nem a profit elven működnek, és ez aligha alakulhatott volna így, ha ez káros lenne a piaci vállalkozások számára.
...
A piac csak akkor lehetne önszabályozó, ha a „láthatatlan kéz” mögött egy láthatatlan fej irányítaná, amely képes lenne mindig jó döntéseket hozni. A piacnak nincs ilyen irányító központja, de ha lenne, akkor sem tölthetné be tökéletesen a szerepét, mert a helyes döntésekhez nélkülözhetetlen információk sehol sem állnak rendelkezésre. A piac lényege éppen az utólagos korrekció, ami feltételezi, hogy a piac hajlamos először rossz döntést hozni, majd – ha ennek feltételei fennállnak – kijavítja működését. A kereslet és kínálat soha, egyetlen áru esetében sem esik egybe: nincs tökéletes piaci egyensúly. Egyensúlyi árak sem léteznek, ahogy világpiaci árak sem: a kereslet, kínálat, költségkülönbségek, a humán erőforrás sajátosságai, az állami szabályozás, az adott közösségek értékrendje és egy sor más tényező együtt alakítja az árakat.
A piacnak szüksége van segítségre, ezt az államtól kapja meg: az állami szabályozás nélkül a piac utólagos önkorrekciója pusztító módon, válságok révén történne: ahogy azt a gazdaságtörténet nagy termelési és pénzügyi válságainál láttuk. Minél nagyobbak és fejlettebbek a piacok, annál erősebb és fejlettebb állami eszköztárat kell alkalmazni a piac tökéletlen működésének kiegészítésére. ...
A család működése nem a profit elven, nem piaci alapelveken nyugszik, hanem a szeretet és összetartozás érzésein. A piac tehát olyan erőforrásokat is használ, amelyeknél nem merülnek fel költségek, de pénzben méri értéküket. Ha a tőke és a munka jövedelemből való részesedését kell beállítani, akkor a piaci vállalkozás érdeke az lesz, hogy azt a tényezőt jutalmazza, amelyik neki pénzbe került. A tőke költsége teljes mértékben a vállalkozás költsége, de a munka teljes költsége közül csak a munkabér. A családok, közösségek és az állam költségeit a vállalkozás már igyekszik nem beszámítani. Ezeknek a költségeknek a fedezésére a vállalkozások adót fizetnek, de ez csak a költségek kisebb részét fedezi, például a családok nem piacelvű működését egyáltalában nem téríti meg. Ha az állam nem szorítja rá a vállalkozásokat a teljes humán költség megfizetésére a munkabérben, akkor a piaci vállalkozás oldalán luxusprofit, a társadalmi közösségek oldalán hiány keletkezik.
A neoliberalizmus elvein nyugvó kormányzás nem ismeri el ezeket a költségeket, elfogadja a piaci vállalkozások luxusprofitját, ezzel a közösségeknél és családoknál hiányokat halmoz fel. Ennek következménye a magyar társadalom közös intézményei elleni azon támadás, amely minden neoliberális politika azonnal felismerhető jellemzője. ...
Az amerikai nyugdíjpénztárak és nyugdíjbiztosítók ma az amerikai gazdaság legnagyobb tulajdonosai, ezek nem magántulajdonban, hanem közösségi tulajdonban állnak. Az oktatás és egészségügy intézményrendszerének legnagyobb része köztulajdonban van az Európai Unió fejlett országaiban. Ez nem véletlen, hanem annak felismerése, hogy a köztulajdonra épülő közösségi intézmény nem kényszerül olyan működésre, ami a profit elven alapszik. ...A piaci vállalkozások azért kísérlik megszerezni ezeket a közösségi intézményeket, mert a társadalom egyre több pénzt bocsát ezek rendelkezésére, de ezt éppen azért teszi, mert nem profit elven, hanem a társadalmi haszon hosszú távú elvén alapszik működésük. A piaci vállalkozások nem azért akarják megszerezni a társadalmi közintézményeket, mert azokat jobban tudják működtetni, hanem azért, mert rosszabbul, tehát több pénzt tud belőlük kivenni....
A piacon erős és gyenge szereplők versenyeznek, az erősek jobb helyzetben vannak a monopol szerep megszerzésére, mint a gyengébbek. A piaci működés során mindig létrejönnek ilyen piacot irányító, és a versenyt korlátozó, vagy egyenesen kizáró helyzetek, mert az erős piaci szereplők rendre legyőzik a gyengébbeket. Egyetlen gazdasági szereplőnek van ereje arra, hogy meggátolja az ilyen versenyt korlátozó és kizáró helyzetek kialakulását, és ez az állam, a kormányzat. Azonban, ha egy kormány nem védi a piaci versenyt, akkor ott automatikusan monopol helyzetek jönnek létre. Nem a verseny a piac természetes állapota, hanem a verseny hiánya, mert minden piaci szereplő a verseny kizárására törekszik. A legnagyobb és legbiztosabb profitot nem a hatékony vállalati működéssel lehet elérni, hanem a verseny és a versenytársak kizárásával.
A versenyben tehát csak akkor győz a jobb, ha valóban van verseny, ha ezt sikerül korlátozni vagy kizárni, akkor nem a jobb, hanem az erősebb győz. Ez azonban sem a piacnak, sem az államnak nem jó, és egyaránt rossz a gazdaságnak és a társadalomnak. ...
Az egészségügy, az oktatás és a kultúra más minőségű áru, mint a fogkefe vagy a szappan. Nem minden áru egyforma, tehát nem szabad minden áru előállítását célzó tevékenységet piacosítani. Vannak olyan közszolgáltatások, amelyeknél nem a fogyasztó választ és dönt, hanem az eladó: ilyen az egészségügy, az oktatás és a kultúra. Az orvos dönt egy egészségügyi szolgáltatás szükségességéről, és nem a beteg, annak ellenére, hogy a beteg fordul orvoshoz, és a beteg dönt arról, hogy az orvos által szükségesnek tartott beavatkozást igénybe veszi-e vagy sem. Ez nem fordul elő a többi valóban piaci áru esetében, ott a fogyasztó dönt arról, hogy mire van szüksége, és arról is, hogy vásárol-e vagy sem. Ha ez a két döntés elválik egymástól – az igényre és a vásárlásra vonatkozó döntés –, akkor már nincs szó piaci döntésről, mert a kereslet és a kínálat, az eladó és a vásárló szerepei keverednek egymással. Az orvos nem a profit elv alapján hozza meg a döntését, és a beteg sem nyereséget kíván elérni, tehát a kiindulópontban sem lehet piaci működést feltételezni. Az oktatás és a kultúra jelentős részére is hasonló összefüggések állnak fenn.
A kormány piacosítani kívánja ezeket a közszolgáltatásokat, ezzel a profit elvre, a versenyre és a kereslet-kínálat törvényére kívánja bízni ezeknek a közjavaknak az elosztását. Az egészség, a képzettség és a kulturális szint azonban olyan közjavak, amelyek elosztásában vétek a piaci elveket követni, mert sem előállításuk, sem elfogyasztásuk nem követi a piaci logikát. ...
A mai fejlett piacgazdaságok úgy alakultak ki, hogy a korabeli államok jelentős segítséget nyújtottak a piaci vállalkozások megerősödéséhez. Ez történt az angolszász országokban és a fejlett európai piacgazdaságok esetében. Történelmileg és erkölcsileg helytelen a fenti álláspont, mert nem ismeri el az időbeli és fejlettségbeli különbségeket. Kettős mércével mér, mert elfelejti, hogyan lett gazdag, de felrója másoknak azokat az állami támogatási politikákat, amelyeket ma már nem alkalmaz, mert nincs már rá szüksége.
A magyar kormány is ezt a neoliberális alapelvet követi, amikor nem tartja jogosnak a hazai tulajdonú kisvállalkozások feltőkésítési igényét, vagy akkor, amikor nem tartja szükségesnek a közbeszerzéseknél a kisebb hazai tulajdonú cégek pozitív megkülönböztetését. Ezzel szemben az Európai Unió éppen azért ad vissza nem térítendő pénzügyi támogatást fejletlenebb tagjainak, hogy gyorsítsa felzárkózásukat. ...
Hibás tehát minden olyan kormányzati politika, amely az alacsony magyar bérszint fenntartásával kíván több külföldi tőkét vonzani. ...
Matolcsy György
link
Mi okozza Magyarország gazdasági gyengeségeit?
A neoliberális elmélet és politika logikai bukfence, hogy nem ismeri el a profit elvtől eltérő működést a piacon, miközben ott működik fejlett piac, és ott sikeresek a vállalkozások, ahol eredményes az állam és erősek a közösségek. Az egyének és családok is a profit elvtől eltérő módon működnek, ráadásul a piaci vállalkozások számára a legfontosabb piaci szereplők, mert profitot végső soron csak a fogyasztóként fellépő egyénektől és családoktól remélhet a vállalkozás. Minél fejlettebb egy gazdaság, annál erősebbek azok a szereplők, amelyek nem a profit elven működnek, és ez aligha alakulhatott volna így, ha ez káros lenne a piaci vállalkozások számára.
...
A piac csak akkor lehetne önszabályozó, ha a „láthatatlan kéz” mögött egy láthatatlan fej irányítaná, amely képes lenne mindig jó döntéseket hozni. A piacnak nincs ilyen irányító központja, de ha lenne, akkor sem tölthetné be tökéletesen a szerepét, mert a helyes döntésekhez nélkülözhetetlen információk sehol sem állnak rendelkezésre. A piac lényege éppen az utólagos korrekció, ami feltételezi, hogy a piac hajlamos először rossz döntést hozni, majd – ha ennek feltételei fennállnak – kijavítja működését. A kereslet és kínálat soha, egyetlen áru esetében sem esik egybe: nincs tökéletes piaci egyensúly. Egyensúlyi árak sem léteznek, ahogy világpiaci árak sem: a kereslet, kínálat, költségkülönbségek, a humán erőforrás sajátosságai, az állami szabályozás, az adott közösségek értékrendje és egy sor más tényező együtt alakítja az árakat.
A piacnak szüksége van segítségre, ezt az államtól kapja meg: az állami szabályozás nélkül a piac utólagos önkorrekciója pusztító módon, válságok révén történne: ahogy azt a gazdaságtörténet nagy termelési és pénzügyi válságainál láttuk. Minél nagyobbak és fejlettebbek a piacok, annál erősebb és fejlettebb állami eszköztárat kell alkalmazni a piac tökéletlen működésének kiegészítésére. ...
A család működése nem a profit elven, nem piaci alapelveken nyugszik, hanem a szeretet és összetartozás érzésein. A piac tehát olyan erőforrásokat is használ, amelyeknél nem merülnek fel költségek, de pénzben méri értéküket. Ha a tőke és a munka jövedelemből való részesedését kell beállítani, akkor a piaci vállalkozás érdeke az lesz, hogy azt a tényezőt jutalmazza, amelyik neki pénzbe került. A tőke költsége teljes mértékben a vállalkozás költsége, de a munka teljes költsége közül csak a munkabér. A családok, közösségek és az állam költségeit a vállalkozás már igyekszik nem beszámítani. Ezeknek a költségeknek a fedezésére a vállalkozások adót fizetnek, de ez csak a költségek kisebb részét fedezi, például a családok nem piacelvű működését egyáltalában nem téríti meg. Ha az állam nem szorítja rá a vállalkozásokat a teljes humán költség megfizetésére a munkabérben, akkor a piaci vállalkozás oldalán luxusprofit, a társadalmi közösségek oldalán hiány keletkezik.
A neoliberalizmus elvein nyugvó kormányzás nem ismeri el ezeket a költségeket, elfogadja a piaci vállalkozások luxusprofitját, ezzel a közösségeknél és családoknál hiányokat halmoz fel. Ennek következménye a magyar társadalom közös intézményei elleni azon támadás, amely minden neoliberális politika azonnal felismerhető jellemzője. ...
Az amerikai nyugdíjpénztárak és nyugdíjbiztosítók ma az amerikai gazdaság legnagyobb tulajdonosai, ezek nem magántulajdonban, hanem közösségi tulajdonban állnak. Az oktatás és egészségügy intézményrendszerének legnagyobb része köztulajdonban van az Európai Unió fejlett országaiban. Ez nem véletlen, hanem annak felismerése, hogy a köztulajdonra épülő közösségi intézmény nem kényszerül olyan működésre, ami a profit elven alapszik. ...A piaci vállalkozások azért kísérlik megszerezni ezeket a közösségi intézményeket, mert a társadalom egyre több pénzt bocsát ezek rendelkezésére, de ezt éppen azért teszi, mert nem profit elven, hanem a társadalmi haszon hosszú távú elvén alapszik működésük. A piaci vállalkozások nem azért akarják megszerezni a társadalmi közintézményeket, mert azokat jobban tudják működtetni, hanem azért, mert rosszabbul, tehát több pénzt tud belőlük kivenni....
A piacon erős és gyenge szereplők versenyeznek, az erősek jobb helyzetben vannak a monopol szerep megszerzésére, mint a gyengébbek. A piaci működés során mindig létrejönnek ilyen piacot irányító, és a versenyt korlátozó, vagy egyenesen kizáró helyzetek, mert az erős piaci szereplők rendre legyőzik a gyengébbeket. Egyetlen gazdasági szereplőnek van ereje arra, hogy meggátolja az ilyen versenyt korlátozó és kizáró helyzetek kialakulását, és ez az állam, a kormányzat. Azonban, ha egy kormány nem védi a piaci versenyt, akkor ott automatikusan monopol helyzetek jönnek létre. Nem a verseny a piac természetes állapota, hanem a verseny hiánya, mert minden piaci szereplő a verseny kizárására törekszik. A legnagyobb és legbiztosabb profitot nem a hatékony vállalati működéssel lehet elérni, hanem a verseny és a versenytársak kizárásával.
A versenyben tehát csak akkor győz a jobb, ha valóban van verseny, ha ezt sikerül korlátozni vagy kizárni, akkor nem a jobb, hanem az erősebb győz. Ez azonban sem a piacnak, sem az államnak nem jó, és egyaránt rossz a gazdaságnak és a társadalomnak. ...
Az egészségügy, az oktatás és a kultúra más minőségű áru, mint a fogkefe vagy a szappan. Nem minden áru egyforma, tehát nem szabad minden áru előállítását célzó tevékenységet piacosítani. Vannak olyan közszolgáltatások, amelyeknél nem a fogyasztó választ és dönt, hanem az eladó: ilyen az egészségügy, az oktatás és a kultúra. Az orvos dönt egy egészségügyi szolgáltatás szükségességéről, és nem a beteg, annak ellenére, hogy a beteg fordul orvoshoz, és a beteg dönt arról, hogy az orvos által szükségesnek tartott beavatkozást igénybe veszi-e vagy sem. Ez nem fordul elő a többi valóban piaci áru esetében, ott a fogyasztó dönt arról, hogy mire van szüksége, és arról is, hogy vásárol-e vagy sem. Ha ez a két döntés elválik egymástól – az igényre és a vásárlásra vonatkozó döntés –, akkor már nincs szó piaci döntésről, mert a kereslet és a kínálat, az eladó és a vásárló szerepei keverednek egymással. Az orvos nem a profit elv alapján hozza meg a döntését, és a beteg sem nyereséget kíván elérni, tehát a kiindulópontban sem lehet piaci működést feltételezni. Az oktatás és a kultúra jelentős részére is hasonló összefüggések állnak fenn.
A kormány piacosítani kívánja ezeket a közszolgáltatásokat, ezzel a profit elvre, a versenyre és a kereslet-kínálat törvényére kívánja bízni ezeknek a közjavaknak az elosztását. Az egészség, a képzettség és a kulturális szint azonban olyan közjavak, amelyek elosztásában vétek a piaci elveket követni, mert sem előállításuk, sem elfogyasztásuk nem követi a piaci logikát. ...
A mai fejlett piacgazdaságok úgy alakultak ki, hogy a korabeli államok jelentős segítséget nyújtottak a piaci vállalkozások megerősödéséhez. Ez történt az angolszász országokban és a fejlett európai piacgazdaságok esetében. Történelmileg és erkölcsileg helytelen a fenti álláspont, mert nem ismeri el az időbeli és fejlettségbeli különbségeket. Kettős mércével mér, mert elfelejti, hogyan lett gazdag, de felrója másoknak azokat az állami támogatási politikákat, amelyeket ma már nem alkalmaz, mert nincs már rá szüksége.
A magyar kormány is ezt a neoliberális alapelvet követi, amikor nem tartja jogosnak a hazai tulajdonú kisvállalkozások feltőkésítési igényét, vagy akkor, amikor nem tartja szükségesnek a közbeszerzéseknél a kisebb hazai tulajdonú cégek pozitív megkülönböztetését. Ezzel szemben az Európai Unió éppen azért ad vissza nem térítendő pénzügyi támogatást fejletlenebb tagjainak, hogy gyorsítsa felzárkózásukat. ...
Hibás tehát minden olyan kormányzati politika, amely az alacsony magyar bérszint fenntartásával kíván több külföldi tőkét vonzani. ...
politika és társadalom ahogy én látom (2)
Személyes találkozónk során egy magas rangú kormánypárti barátunk őszintén mesélt a PÁRT-ról, a 6
főből álló mindent elsöprő hatalmi csoportról (Szili, Szekeres, Veres,
Kiss, Lamperth, Gyurcsány) és a gazdasági döntések hátteréről. És Gál
J.Zoli barátjáról is, aki bár szakközepes érettségije van csak,
egyszemélyben irányítja a magyar sajtót és valójában akkor van lapzárta
a Népszabadságnál, ha Gál J. Zoli rábólint. Nincs annyi időm és erőm,
hogy mindent leírjak. Legyen elég annyi, ha eddig jelentéktelen pondró
porszemnek éreztem is magam, a tegnapi beszélgetés után még annak sem.
Semmik vagyunk. Még csak plebejusok, közkatonák, szorgos hangyák,
rabszolgák sem. Semmik.
Közöltem vele, hogy legszivesebben berontanék a Parlamentbe testemre
tekert 50 méternyi töltényhevederrel, kezemben 1-1darab, a vietnámi
filmekből ismert helikopter géppuskával és mindenkit,mondom MINDENKIT
halomra lőnék. És minden eddigi bűnömet ezzel megváltva a mennyországba
kerülnék, Szent Péter jobbjára.Közvetlenül.
Ő csak nevetett gyermeki hevülésemen. Nem sértően, picit irigykedve.
Mert azt látta bennem, amire ők pont építenek, számítanak. Az idolokba,
igazságba vetett hitet, az álmokat kergető, s ezért minden szar igéretet
elhivő naiv állampolgárt. A választót.
Akinek akarata, véleménye, álmai, céljai, fájdalmai, keserűsége, gondjai
pont senkit nem érdekelnek. Legfőképp azokat nem, akiket választhat,
akiket megszavaz."