Napi harcunk
SzLenke, 2009, július 15 - 14:35
Aggasztó a helyzetünk. Politikai elitünk eladta közös vagyonunkat, s mivel már alig maradt belőle elosztható, most szemet vetettek személyes vagyonunkra is. Ivóvizünket és ingatlanjainkat készülnek elvenni tőlünk... Valamit tennünk kell! Hát harcoljunk! Harcoljunk – de hogyan?
Magát társadalmi összefogásnak álcázva számos szerveződés szólít utcára, Budapest utcáira. Álságos mivoltukat onnan lehet felismerni, hogy megkapnak minden médiatámogatást: televízió, újság, óriásplakát. Azonban ezzel az utcára szólító „harccal” mégsem érnek el semmit. Okos emberek okosakat mondanak, mi örülünk, hogy valaki végre ki meri mondani az igazságot – aztán hazaküldenek. És otthon vár a sok kifizethetetlen számla, a mára már megfizethetetlenné vált élet... Szavakkal nem tudjuk etetni gyermekeinket. A rezsi számlát sem tudjuk velük kifizetni.
Tettekre, cselekvésre van szükség! De nagyon nehéz a dolgunk... Ezt a problémát ugyanis nem lehet néhány utcai megmozdulással megoldani! Nem vízágyúkkal, rendőr sorfallal szembeszállva kell harcolnunk, hanem egy sokkal nehezebb és keményebb ellenféllel: saját megszokásunkkal, saját kényelmünkkel. Higgyük el: ezt a harcot mindenkinek a saját otthonában kell megvívnia!!! Hogyan állhatunk ellen annak az erőnek, ami az elpusztításunkra tör? Állítsuk vissza a család egységét, működtessük a kisközösségeket! Nehéz és sokak szemében megvalósíthatatlannak tűnő feladat. Mi legyen hát az első lépés?
• Kapcsoljuk ki a TV-t! Menjünk át a szomszédba és vigyünk ajándékba néhány szem gyümölcsöt, pár szelet magunk sütötte süteményt! Beszélgessünk el közös gondjainkról, örömeinkről.
• Ne járjunk többet bevásárlóközpontokba vásárlásainknál a kisboltokat, a magyar kereskedőket részesítsük előnyben! Figyeljük meg, hogy kevesebbet fogunk költeni, hiszen így csak annyit vásárolunk, amennyire valóban szükségünk van, míg a nagy bevásárlókocsiban nem érezzük a vásárlásunk „súlyát” és csak a kasszánál ocsúdunk föl, milyen sok pénzt adtunk ki!
• Ne dőljünk be a multik árcsábításának, mert lehet, hogy egy-két termékhez olcsóbban jutunk hozzá, de nagyon sok termék jóval drágább, mint a sarki kisboltban – ahová nem is kell autóval mennünk, tehát a benzinköltséget is megspórolhatjuk!
• A lakóhelyünkhöz legközelebb eső helyi kereskedőnél vásároljunk, segítve őt abban, hogy meg tudjon élni és akár még alkalmazottat is foglalkoztathasson!
• Figyeljünk oda táplálkozásunkra! Nézzük meg a fogyasztott élelmiszer összetevőit! Bár gyanítjuk, hogyha erre sor kerül és minden alkotórészt valóban be is tudunk azonosítani, akkor nem is kívánjuk majd a reklámmal hatékonyan megtámogatott termékcsodákat, és egyéb „nyalánkságokat”!
• Négy-öt szomszédos család fogjon össze és együtt oldja meg a napi élelmiszer szükségletét. Keressünk egy-egy vidéki termelőt, aki el tudja látni a vásárlói csoportunkat hússal, tejjel, mézzel, zöldségekkel, gyümölccsel. Közösen írjuk össze szükségleteinket és havonta legalább kétszer tőlük vásároljuk meg kisközösségünk számára a terményeket!
• Egy-egy család felváltva süssön kenyeret, tegyen el lekvárt, befőttet, készítsen sajtot, tejfölt, vajat. Ezzel a munkát is megosztjuk és mindenki azt a feladatot vállalhatja, amit szívesen csinál, amihez ért. A lehetőségek határtalanok!
• Éljünk energiatakarékosan! Figyeljünk oda a feleslegesen égő villanyra, bekapcsolt számítógépre és egyéb technikai eszközökre. Fontos, hogy tudjuk, ezek az eszközök akkor is fogyasztanak áramot, ha ún. standby üzemmódban vannak, de a transzformátoros készülékek sokszor már azzal is, hogy egyáltalán be vannak dugva a konnektorba! Tisztítsuk meg az elektroszmogtól otthonainkat! Használjunk minél kevesebb elektromos készüléket!
• A mikrohullámú sütő ártalmairól már rengeteg cikk jelent meg. Mivel teljesen átstrukturálja az élelmiszereket, jóval nagyobb veszélyt jelent a szervezet számára, mint azt ma egyáltalán felmérhetjük! Szabaduljunk meg a készüléktől!
• Ne folyassuk feleslegesen a vizet! Mosogatáshoz sincs mindig szükség mosogatószerre! Ha fahamut szerzünk, leforrázzuk, fél napig állni hagyjuk, majd üvegbe töltjük, akkor a víz kiold annyi lúgot, amennyi az edények tisztításához hónapokra elegendő. De mosószódával is pótolhatjuk a mosogatószert. Sokkal olcsóbb és a környezetet is kevésbé szennyezi!
• A mosáshoz használjunk darált háziszappannal kevert mosószódát! A mosógép dobjába téve
gyönyörűen visszaadja a ruhák színét, nem optikai fehérítőkkel végeztet látszattisztítást!
• Figyeljünk oda az egészségünkre! Ne rohanjunk minden apró-cseprő bajjal a patikába! A megfázás magától is elmúlik, csak adjunk a szervezetünknek lehetőséget a pihenésre! De számos betegség gyógyításakor sokkal hasznosabb például a gyógynövény, mint bármilyen gyógyszer. Szánjuk időt rá, hogy a ma már egyre szaporodó szakkönyvekből kiműveljük magunkat e téren is!
A harcot otthon kell megvívnunk! Csak így tarthatjuk meg otthonainkat, csak így adhatunk örökül földet és vizet gyermekeinknek, hogy azon és azzal gazdálkodva élhessenek ebben a hazában. Ne dőljünk be annak, hogy kivonulva az utcára bármire is hatással lehetünk! Ott csak a hatalmasok játékszerei vagyunk...
A rákos sejt is csak ott tud pusztítani, ahol a legyengült szervezet, a közeg ezt engedi! Erősítsük hát meg nemzetünk alapját, a családot, döntéseinkkor családi életünket tartsuk szem előtt, és ne engedjük hogy a médiából beáradó szenny, a töméntelen hulladék engedje elburjánzani a „rákos sejteket” és megbontsa egészséges ösztöneink egységét! Csak és kizárólag így tudunk hatékonyan fellépni a rontás erőivel szemben! Vívjuk meg napi harcainkat, és fogjunk össze mindazokkal, akik itt élnek velünk, mellettünk – hiszen a változás csak saját akaratunkon és kitartásunkon múlik!
Benis Miklós
link
SzLenke, 2009, július 15 - 14:35
Aggasztó a helyzetünk. Politikai elitünk eladta közös vagyonunkat, s mivel már alig maradt belőle elosztható, most szemet vetettek személyes vagyonunkra is. Ivóvizünket és ingatlanjainkat készülnek elvenni tőlünk... Valamit tennünk kell! Hát harcoljunk! Harcoljunk – de hogyan?
Magát társadalmi összefogásnak álcázva számos szerveződés szólít utcára, Budapest utcáira. Álságos mivoltukat onnan lehet felismerni, hogy megkapnak minden médiatámogatást: televízió, újság, óriásplakát. Azonban ezzel az utcára szólító „harccal” mégsem érnek el semmit. Okos emberek okosakat mondanak, mi örülünk, hogy valaki végre ki meri mondani az igazságot – aztán hazaküldenek. És otthon vár a sok kifizethetetlen számla, a mára már megfizethetetlenné vált élet... Szavakkal nem tudjuk etetni gyermekeinket. A rezsi számlát sem tudjuk velük kifizetni.
Tettekre, cselekvésre van szükség! De nagyon nehéz a dolgunk... Ezt a problémát ugyanis nem lehet néhány utcai megmozdulással megoldani! Nem vízágyúkkal, rendőr sorfallal szembeszállva kell harcolnunk, hanem egy sokkal nehezebb és keményebb ellenféllel: saját megszokásunkkal, saját kényelmünkkel. Higgyük el: ezt a harcot mindenkinek a saját otthonában kell megvívnia!!! Hogyan állhatunk ellen annak az erőnek, ami az elpusztításunkra tör? Állítsuk vissza a család egységét, működtessük a kisközösségeket! Nehéz és sokak szemében megvalósíthatatlannak tűnő feladat. Mi legyen hát az első lépés?
• Kapcsoljuk ki a TV-t! Menjünk át a szomszédba és vigyünk ajándékba néhány szem gyümölcsöt, pár szelet magunk sütötte süteményt! Beszélgessünk el közös gondjainkról, örömeinkről.
• Ne járjunk többet bevásárlóközpontokba vásárlásainknál a kisboltokat, a magyar kereskedőket részesítsük előnyben! Figyeljük meg, hogy kevesebbet fogunk költeni, hiszen így csak annyit vásárolunk, amennyire valóban szükségünk van, míg a nagy bevásárlókocsiban nem érezzük a vásárlásunk „súlyát” és csak a kasszánál ocsúdunk föl, milyen sok pénzt adtunk ki!
• Ne dőljünk be a multik árcsábításának, mert lehet, hogy egy-két termékhez olcsóbban jutunk hozzá, de nagyon sok termék jóval drágább, mint a sarki kisboltban – ahová nem is kell autóval mennünk, tehát a benzinköltséget is megspórolhatjuk!
• A lakóhelyünkhöz legközelebb eső helyi kereskedőnél vásároljunk, segítve őt abban, hogy meg tudjon élni és akár még alkalmazottat is foglalkoztathasson!
• Figyeljünk oda táplálkozásunkra! Nézzük meg a fogyasztott élelmiszer összetevőit! Bár gyanítjuk, hogyha erre sor kerül és minden alkotórészt valóban be is tudunk azonosítani, akkor nem is kívánjuk majd a reklámmal hatékonyan megtámogatott termékcsodákat, és egyéb „nyalánkságokat”!
• Négy-öt szomszédos család fogjon össze és együtt oldja meg a napi élelmiszer szükségletét. Keressünk egy-egy vidéki termelőt, aki el tudja látni a vásárlói csoportunkat hússal, tejjel, mézzel, zöldségekkel, gyümölccsel. Közösen írjuk össze szükségleteinket és havonta legalább kétszer tőlük vásároljuk meg kisközösségünk számára a terményeket!
• Egy-egy család felváltva süssön kenyeret, tegyen el lekvárt, befőttet, készítsen sajtot, tejfölt, vajat. Ezzel a munkát is megosztjuk és mindenki azt a feladatot vállalhatja, amit szívesen csinál, amihez ért. A lehetőségek határtalanok!
• Éljünk energiatakarékosan! Figyeljünk oda a feleslegesen égő villanyra, bekapcsolt számítógépre és egyéb technikai eszközökre. Fontos, hogy tudjuk, ezek az eszközök akkor is fogyasztanak áramot, ha ún. standby üzemmódban vannak, de a transzformátoros készülékek sokszor már azzal is, hogy egyáltalán be vannak dugva a konnektorba! Tisztítsuk meg az elektroszmogtól otthonainkat! Használjunk minél kevesebb elektromos készüléket!
• A mikrohullámú sütő ártalmairól már rengeteg cikk jelent meg. Mivel teljesen átstrukturálja az élelmiszereket, jóval nagyobb veszélyt jelent a szervezet számára, mint azt ma egyáltalán felmérhetjük! Szabaduljunk meg a készüléktől!
• Ne folyassuk feleslegesen a vizet! Mosogatáshoz sincs mindig szükség mosogatószerre! Ha fahamut szerzünk, leforrázzuk, fél napig állni hagyjuk, majd üvegbe töltjük, akkor a víz kiold annyi lúgot, amennyi az edények tisztításához hónapokra elegendő. De mosószódával is pótolhatjuk a mosogatószert. Sokkal olcsóbb és a környezetet is kevésbé szennyezi!
• A mosáshoz használjunk darált háziszappannal kevert mosószódát! A mosógép dobjába téve
gyönyörűen visszaadja a ruhák színét, nem optikai fehérítőkkel végeztet látszattisztítást!
• Figyeljünk oda az egészségünkre! Ne rohanjunk minden apró-cseprő bajjal a patikába! A megfázás magától is elmúlik, csak adjunk a szervezetünknek lehetőséget a pihenésre! De számos betegség gyógyításakor sokkal hasznosabb például a gyógynövény, mint bármilyen gyógyszer. Szánjuk időt rá, hogy a ma már egyre szaporodó szakkönyvekből kiműveljük magunkat e téren is!
A harcot otthon kell megvívnunk! Csak így tarthatjuk meg otthonainkat, csak így adhatunk örökül földet és vizet gyermekeinknek, hogy azon és azzal gazdálkodva élhessenek ebben a hazában. Ne dőljünk be annak, hogy kivonulva az utcára bármire is hatással lehetünk! Ott csak a hatalmasok játékszerei vagyunk...
A rákos sejt is csak ott tud pusztítani, ahol a legyengült szervezet, a közeg ezt engedi! Erősítsük hát meg nemzetünk alapját, a családot, döntéseinkkor családi életünket tartsuk szem előtt, és ne engedjük hogy a médiából beáradó szenny, a töméntelen hulladék engedje elburjánzani a „rákos sejteket” és megbontsa egészséges ösztöneink egységét! Csak és kizárólag így tudunk hatékonyan fellépni a rontás erőivel szemben! Vívjuk meg napi harcainkat, és fogjunk össze mindazokkal, akik itt élnek velünk, mellettünk – hiszen a változás csak saját akaratunkon és kitartásunkon múlik!
Benis Miklós
link
Mi lesz veled Magyarország?