Akkor is volt olyan, hogy a befolyásos emberek, elsősorban párfunkcionáriusok szivességeket tettek egymásnak (ismerős a Schadl kérések a pécsi egyetem felé?:). Elintéztek egymásnak tanácsi lakásokat, ők mentek a legjobb szakszervezeti üdülőkbe.
Régen élhetőbb volt minden? Igaz én személyesen nem annyira tapasztaltam, de hallottam olyasmikről, hogy áruhiány, hogy a vezetékes telefonra 15 évet kellett várni és a munkahelyeken senki nem volt érdekelt semmiben. Sok minden hamis volt/lehetett akkor is.
Az orosz hűtő sokáig bírta, de hogy zörgött közben!:) És igen, sok áramot fogyasztott. De nézzünk egy bonyolultabb eszközte. A Ladák hamar rozsdásodtak és pár év után már kezdődtek a meghibásodások. Ugyan kérem, hagyjuk ezt a hamis mítoszt!
Sokszor én is nosztalgiával tekintek vissza, de ha belegondolok, mi volt akkor és most, azt nem lehet összehasonlítani. Én sem vagyok a pazarlás híve, most cseréltük le a 20 éves tévénket, persze a régi megy a fiamhoz. Az orosz hűtővel, meg a magyar tévével pedig vigyázni kell, mert zabálja az áramot. A 400 literes fagyasztóládánk kevesebbet fogyaszt, mint az egyszerű hűtőnk. Régen élhetőbb volt minden, mert jóval kevesebben voltunk és jóval kevesebbet is fogyasztottunk. De ez nem azért, mert nem akartunk volna többet fogyasztani, egyszerűen nem volt mit. Persze hogy az emberek egymást segítették, máshogy nem tudtak volna létezni.Meg nem volt akkora irigység sem, mivel nem volt mire irigykedni. Mindenki ugyanúgy élt, hiába volt valakinek picit több pénze, a trabantra ugyanannyit kellett várni.
Számomra sok szempontból élhetőbb világnak tűnt (fiatal voltam), mert sosem a fogyasztás bűvölete hatotta át az életem, viszont nem látta maga körül az ember ezt a sok álszentséget, ami a rendszerváltás óta működik. Mi sosem voltunk jómódúak, de nagyon undorító volt, amikor elmagyarázta az álszent rendszer számodra (főként szoci éra alatt), hogy milyen jó neked, a vagyonosabb emberek pedig hozták a "0"-ás igazolásokat. Az utcára is kimert bátran menni az ember, a gyerekeket sem kellett túlzottan félteni. A fogyasztási tárgyakról meg annyit, hogy apósoméknak a mai napig működő orosz hűtőjük van és magyar televíziójuk, de lehetett volna azóta 5 már legyártott, kidobott eszközük is helyettük.
Rövid távon minden elképzelhető, de aki tényleg befektet ilyen áron (valós eszközérték, saját tőke alatti árfolyam), annak inkább csak idő kérdése. Egy kockázat van, a törlés (gazdasági) kultúrája, azaz, ha a régi reflexek előjönnek és bármi áron tönkreteszik még a meglévő értékeket is - mondjuk egy politikai elit váltásnál -, akkor max. nagy üzlet nem lesz belőle (mostani vételekre gondolva). Felnőtt egy lázított generáció, amely azt sem tudja, hogy milyen cudar világot tudna okozni a régi reflexek újra elevenítése, valószínűleg megint csak a kiskapusok (adóalap elsikálók, kamu sírók) tudnának érvényesülni. Például a legálszentebb dolog (volt) a szolidaritás alapú TB rendszer a jó módúak "minimál TB-jének" árnyékában. Javaslom mindenkinek, hogy ha befektet, nyisson tartós befektetési számlát és tegye át a tartós eszközeit arra, amíg ez a termék él, mert ha jön a váltás és újra elkezdik a nagy racionalitásban az adókat szórni, akkor ez legalább már tabu lesz, ugyanis visszamenőleg negatívan nem tudnak ilyenbe "belenyúlni".
NEW OPUS GLOBAL