Érdekes cikk. Van vele egy-két problémám. Pl. a Market elsősorban nem állami beruházásokban épít. Bp. xi. ker kopaszi gát mellett a duna parton (aki átmegy a rákóczi (lágymányosi) hídon láthatja), az ország talán egyik legnagyobb lakóparkját húzza éppen fel. Hát nem éppen állami megrendelésre.
Prezentációt nem kötelező csinálni...de jelenteni kell, úgy viselkedik mint egy Nyrt. Közben ZRt. 🙂 Opus úgy viselkedik mint egy nagy vállalat, közben egy bóvli...párhuzam megvan
Annyira gyönyörű, hogy a totál monopóliumból és politikából felépítkezett MOL-t és OTP-t hozzák példának, nem egy valós körülmények között felépült vállalatot:)
Bocsánat, hogy volt részvényesként beleszólok, csak pár megjegyzés: Ha fel akarnák húzni azt 15%-kal is meg lehet tenni, kb egy hét alatt. Ez nem verseny a "ki a leggazdagabb magyar" játékban. Pl Csányit sosem érdekelte.... A népharag meg x ezer részvényesre korlátozódik. Itt egész más van...
Házipiac Tízmilliárdokkal kapcsolódnak be az oligarchák rendszerint bóvli minősítésű cégei az MNB kötvényvásárlási programjába, ami a tiltott monetáris finanszírozás elvébe ütközhet. Ismét elégedetten dőlhetnek hátra foteljükben Mészáros Lőrinc tőzsdei holdingvállalatának, az Opusnak az igazgatói. Noha a nemzetközi tőkepiacokra nem sikerült betörniük, a kötvényeikre ugyanazt a hitelminősítői besorolást kapták, mint a leg(el)ismertebb magyar vállalat, a Mol. „Parányi” különbség, hogy a Mol eddig csak valódi piaci körülmények között bocsátott ki kötvényeket, amelyeket a világ mérvadó minősítőintézményei értékeltek, az S&P vagy a Fitch. Az Opus viszont a Magyar Nemzeti Bank házi kötvényprogramjában jelenik meg az értékpapírjaival, amelyek a kevéssé ismert Scope Ratingstől kapták meg a befektetésre épphogy ajánlott plecsnit. Ennél a cégnél Magyarország besorolása is két osztályzattal feljebb van, mint az első befektetésre ajánlott fokozat. A tőzsdei befektetők azonban másként ítélnek: míg a Mol árfolyama az elmúlt évben 6, az Opusé 43 százalékkal csökkent, olyan tempóban, hogy a cég vezetői nemrég „bűnös” árfolyam-spekuláció gyanújával szaladtak a jegybankhoz. Mészáros holdingjának a kötvényei egyébként nemcsak a Molnak, hanem a Wallis-csoport érdekeltségeinek, az ingatlanfejlesztő Wingholdingnak és az alternatív energiában utazó Alteónak a papírjaival is azonos érdemjegyet kaptak.Az Opus minősítése azért is érdekes, mert a többi oligarchavállalat, amely eddig beszállt az MNB 300 milliárd forintos növekedésikötvény-programjába, bóvli, azaz befektetésre nem ajánlott ítéletet kapott a Scope-tól. Még Csányi Sándor OTP-vezér agrárvállalkozásai vagy a Jászai Gellért befolyása alatt álló 4iG is, pedig utóbbinál a minősítő már a T-Systems várhatóan decemberben záruló megvásárlását is beárazta. De a befektetői szempontból veszélyes zónába került a Tiborcz István által dominált Appeninn, a Schmidt Mária által uralt BIF, a Garancsi István fennhatósága alatt álló Market vagy Szíjj László Duna Aszfaltja is – mind-mind az Orbán-kormány kegyeltje és haszonélvezője. Bóvli ide vagy oda, az MNB kötvényprogramjába beleférnek, ott ugyanis a B+ osztályzat a minimális elvárás, ami pedig erőteljesen spekulatív kategória. Ilyen cégbe csak azok szoktak befektetni, akik magas hozam reményében magas kockázatot, akár a pénzük elbukását is vállalják. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy egy vállalat, különösen, ha állami tulajdonú vagy más módon függ a politikától, sehol a világon nem szokott jobb minősítést kapni hazájánál.„feleslegesnek, kockázatosnak és ezért károsnak is tartom a jegybank akcióját”Mielőtt bárki rosszindulatúan azt hinné, hogy az MNB kötvényprogramja e kör pluszpénzhez juttatásáról szól, a jegybank deklarálta, hogy az utóbbi években leült hazai kötvénypiacot szeretné fellendíteni. S vele alternatív finanszírozási lehetőséget kínálni a szinte kizárólag a bankhitelekre hagyatkozó cégeknek, amelyek történetesen a jegybanki ultralaza kamatpolitika miatt vehetnek fel olcsón kölcsönöket. Mégis feltűnő, hogy a programra szánt pénzből máris több mint százmilliárdot a nem feltétlenül spontán piaci körülmények között izmosodó vállalatok vittek el, egyenként jellemzően 20–30 milliárd forint közötti összegű kötvénykibocsátással. (A jegybank egy-egy vállalat kötvényeinek maximum a 70 százalékát, de legfeljebb 20 milliárd forintot jegyezhet le.) Látható az is, hogy az érintett baráti cégek egyike-másika lassan kimeríti a banki finanszírozási lehetőségeit, ezért nem is nagyon lenne már más módja annak, hogy újabb pénzekhez jusson. A nyilvános adatok szerint a Duna Aszfaltnak vagy a Marketnek több tízmilliárd forintnyi banki adóssága van.„Feleslegesnek, kockázatosnak és ezért károsnak is tartom a jegybank akcióját” – összegzi véleményét a kötvényprogramról a HVG-nek Felcsuti Péter bankár. Mint mondja, „a 2008-as válság óta elfogadott, hogy a jegybankok közvetlen értékpapír-vásárlásokkal igyekeznek élénkíteni a gazdaságot”. Csakhogy Magyarországon pillanatnyilag nincs szükség arra, hogy „a jegybank intervenciója tovább fűtse az amúgy is túlhevülni látszó gazdaságot”. Ráadásul – folytatja – a mai magyar gazdaságban nagyon kevés olyan kibocsátó van, amelynek megfelelő a hitelminősítése, egy újonnan elővarázsolt vállalatcsoport pedig ezt pusztán az eltelt idő rövidsége okán sem kaphatná meg.Az MNB programja keretében megvásárolt műkincsek. „Arcpirító szemfényvesztés folyik itt, hogy a tűzhöz közeli vállalkozók pluszlikviditáshoz jussanak. Azzal pedig senki sem törődik, hogy mi lesz egy évtized múlva” – fakad ki egy másik exbankár. Az Európai Központi Bank saját kötvényprogramjában kínosan ügyel a versenysemlegességre, nehogy előnyben részesítsen cégcsoportokat vagy ágazatokat, ennek ellenére az ő esetében is felmerült, hogy a jegybankok számára tiltott monetáris finanszírozásba fogott. Az MNB-vel kapcsolatban is többször megfogalmazódott már ez a gyanú: akkor, amikor a jegybank létrehozta és állampapírokkal tömte ki a Pallas Athéné alapítványokat, amikor műkincsvásárlási programot indított, amikor többségi tulajdonosa lett a tőzsdének, vagy banki szennyest mosó céget gründolt. Igaz, eddig mindenre talált megoldást. Az alapítványok például leépítették az állampapírvagyonukat. Helyette előszeretettel szemezgetnek az érdekeltségi körükbe tartozó Optima nevezetű leányvállalatok kötvényeiből, amelyekből már mintegy 230 milliárdnyit bocsátottak ki, vagyis körbefinanszírozzák saját magukat, ami a nekik juttatott közpénz felhasználásának egy újabb sajátos magyar módja.Az MNB azonban ügyel a pártatlanság látszatára. Az eddigi kötvénykibocsátóknak ugyanis csak körülbelül a harmada köthető valamilyen módon a kormányhoz. A legnagyobb, 44 milliárdos tranzakció sem ebbe a körbe tartozik; azt a Futureal-csoport egyik tagja, a szintén bóvli besorolású Cordia International ingatlancég hajtja végre. A HVG kérdésére elmondták, eredetileg Varsóban akartak kötvényt kibocsátani, mert a magyar tőkepiacot eddig nem tartották kedvezőnek. A kötvényre azért van szükségük, mert telekvásárlásra igénybe vehető bankhitel gyakorlatilag az egész régióban nincs, ők pedig például Lengyelországban készülnek új fejlesztésekre. Ráadásul a kötvény lejárata sokkal jobban követi a projektek életciklusát, mint a bankhiteleké. A cél más vállalatoknál is a fejlesztések, akvizíciók finanszírozása – a Pick például húskészítményüzemet építene –, a régi hitelek kiváltása vagy az egy éven belül esedékes kötelezettségek kifizetése.„Hiába a hazai hitelbőség, az MNB nélkül nem lehetne tíz évre előre rögzített feltételekkel, szabadon elkölthető forráshoz jutni. A vállalati piacon ugyanis nem terjedtek el a megfizethető, öt évnél hosszabb periódusú fix kamatozású konstrukciók” – magyarázza egy cégvezető, miért előnyös az MNB akciója. A spekulatív minősítés ellenére relatíve alacsony, zömmel évi 2,5–3,5 százalék a kötvények hozama, miközben a biztos adósnak tartott magyar állam ennél már drágábban jut forráshoz a lakosságtól. Évi 5 százalékot fizet például az ötéves MÁP Pluszra – más kérdés, hogy ezzel ugyanazokat az adófizetőket sarcolja meg, akik örülnek a most igen jónak tűnő hozamnak. A cégmenedzser szerint ez mégsem piactorzítás, mert a jegybank csak akkor vásárol a kötvényekből, ha első körben azoknak legalább a felét lejegyzik a kereskedelmi bankok, amelyek pedig nem vállalhatnak túlzott kockázatot.De még ez sem elég, két legyet akar ütni egy csapásra az MNB. A kötvényeket ugyanis legkésőbb 180 nap elteltével be kell vezetni a tőzsdére, s a kibocsátónak gondoskodnia kell arról, hogy legyen, aki folyamatosan árat jegyez rájuk. Kérdés, milyen áron lehetnek kelendőek a kötvények azok után, hogy a befektetők nem egy és nem két, tőzsdén forgó vállalati kötvénybe buktak már bele csúnyán. Arról nem beszélve, hogy semmi garancia, fedezet nincs e kötvények visszafizetésére, az pedig sovány vigasz, ha egy befektetőnek a Magyar Nemzeti Bank is sorstársa a veszteségben. Bizonyára nem véletlen, hogy a jegybank olyan, biztos adósnak tartott cégeket is becsábít a programjába, amelyeknek erre nem lenne szükségük. S bár piaci hírek szerint az MNB bővíteni akarja a kötvényprogramot, ennek akár a forint gyengülése is gátat szabhat. Ha ugyanis veszélybe kerül a jegybank 3 százalékos inflációs célja, szükségképpen be kell rekesztenie valamennyi, a gazdaságot stimuláló eszközvásárlási programot. ¬
NEW OPUS GLOBAL