Nagyon tetszett a tanulmány mind az aktualitása, mind a megközelítése miatt.
A termelékenység a fejlettség kulcskérdése, ezért annak növelése megkerülhetetlen.
A bérek és termelékenység viszonya sajnos sohasem koherens. Érdekes lenne azt is megtekinteni, hogy amikor olyan jó volt a termelékenységünk hogyan nőttek a bérek, mert szerintem gyengébben, mert a piacon munkaerő többlet volt.
Szerintem ebből az következik, hogy a bérmegállapítás módját nem megegyezésre és bérharcra kellene alapozni politikai mozgástérrel kombinálva, hanem egyfajta szaktestületre.
Másrészt szerintem a gazdaság mind makro, mind mikroszinten felfogható a humán a reál és a pénzügyi tőke kombinációjaként aminek két multiplikátora van egyrészt az állami intézményrendszer illetve a vállalkozó minősége. A humán tőke gerincét is az állam biztosítja a képzéssel illetve egészségüggyel. Így az állam ez irányú romboló tevékenysége hosszú távon még rosszabb hatású lesz. Nálunk ez trendszerű, már Bokros is ezeken igazított ki. A másik kérdés a vállalkozók versenyképessége. Ha rossz a vállalkozó multiplikátora, arra kellene pénzügyileg (adókon keresztül) szorítani, hogy vagy fejlődjön vagy adja el a rossz hatékonyságú vállalkozását. Az állami intézményrendszer fejlesztésére pedig a kedvező körforgások (Miért buknak el nemzetek könyv dolgozza föl) kialakítása lenne szükséges.
A magyar bérnövekedés - nyolc év mérlegen
Ugrás a cikkhez