Az öngondoskodás viszont nem lehet a fizetőeszköz gyűjtése, mert könnyen juthatunk Venezuela sorsára. Viszont egy szaporodó emberiségnek beláthatatlan a területi igénye is az önellátásra. A Politikusoknak kellene találni megoldást a csökkenő létszám melletti technikai és gazdasági fejlődésre, de ők elvannak foglalva a saját pozíciójuk megtartásával. A robotizálás alkalmas lenne az egyre növekvő időskorúak ellátására is, csak kérdés, hogy a természeti kincsek és termelőeszközök birtokosai meddig kívánják a fogyó készletekből a korlát nélkül szaporodó, de magát már ellátni képtelen emberiségre pazarolni a kincseit a hiú haszon reményében.
A közművek és lakhatás valamint az élelmiszeripar nyugdíjkaszába csoportosítása a befizetésekkel együtt talán el tudná vinni a hátán a társadalom ellátásra szoruló részét. De amikor a magánnyugdíjpénztárt kitalálták és kivetették a befizetések 1/3-ad részét, akkor sem tettek be semmit helyette. Aztán kiderült már Gyurcsány alatt, hogy a 2/3-adnyi befizetés már kevés a nyugdíjaskorúaknak.
Az öngondoskodásnak még egy hátulütője van, mégpedig, hogy meg kéne tudni mondani nyugdíjba vonuláskor, hogy meddig fogunk élni, mert más a járadék mértéke, ha 10 évben határozzuk meg az intervallumot, vagy soha le nem járót szeretnénk, hogy unokáink is jusson.
Az öngondoskodásnak van még egy rákfenéje az rá leselkedő sok haszonélvező, ahogy az országok gazdasági eredményének csapolására is ácsingóznak a modern kori rabló lovagok (tőzsdecápák) akiknek jelenleg pellengérre állított képviselője Soros úr, bár kétlem az egyszemélyes aknamunkáját.
Üdv a globális idõsotthonban!
Ugrás a cikkhez