Izrael megalakulását valóban nem lehet függetleníteni a próféciáktól de ez csupán azt jelenti,hogy a zsidó nép mint jel ,él tovább ,a sorsukon keresztül lehet látni a Bibliai próféciák beteljesülését.
Amit te mondasz, és amit én mondtam, nem mond ellent egymásnak. Valóban nincs különbség nemzetek és népek között. Azonban Isten szuverén, és megjutalmazta Ábrahámot hite miatt, ígéreteket tett neki (mintahogy ma is megjutalmazza azokat, akik Őt keresik, és hisznek Benne). És ennek az ígéretnek a (fizikai) beteljesedése a mai napig látható, Isten ezt nem vonta vissza. Függetlenül attól, hogy mi is szellemi utódai vagyunk Ábrahámnak, és az áldás a miénk is. Izráel állam újbóli megalakulását nem lehet függetleníteni a Bibliától. A zsidó népet sem. Ugyanakkor (ahogy Jézus mondta), nem hivatkozhatnak pusztán arra, hogy "Ábrahám a mi atyánk", nekik is szükségük van a megtérésre (mint Saulus is, hiába volt zsidó, belátta, hogy épp azt üldözte, akit pedig szeretni akart, és megtért).
"...én úgy vélem, mind a zsidókat, mind az arabokat jó kitüntetett figyelemmel követni, és elfogadó szeretettel körülvenni, még akkor is ha ez eretnekségnek számít bizonyos körökben."
Egyetértek a fentiekkel. Valóban nem könnyű ezt belátni, de aki alaposan ismeri a Bibliát, az nem gyűlölhet a szívében egyetlen népet sem. A fent említett két népet pedig különösen nem. Gondolkodni és elmélkedni persze nyilván szabad, sőt kell is velük kapcsolatban... ha pedig valaki a Biblia alapján elmélkedik róluk, sok hasznos gondolatihletést fog nyerni ebben a témában is.
Konkrétan a zsidók üdvtörténeti szerepéről Pál apostol fogalmazott meg döbbenet mélységű dolgokat a Rómabeliekhez írt levelében (is).
Ez abszolút rossz megközelítés,pont Jézus mutatott rá,hogy nincsen különbség a nemzetek,népek között,Isten számára,az ószövetségi időknek vége,Jézus elhozta az újszövetséget,a kiválasztott nép már nem a zsidóság ,hanem Krisztus teste,Krisztus népe,az új Jeruzsálem nem földi hanem szellemi.
Azonban nagyon érdekes megfigyelni, hogy Ábrahám (fizikai) utódai mai napig különös áldás alatt vannak. Vegyük a zsidókat, a Bibliában számos prófécia beteljesedett (pl. Jézus születésére és életére vonatkozó próféciák), de számos még ezután fog beteljesedni. Van viszont olyan prófécia, amely a XX. sz.-ban teljesedett be, és ez a zsidók újbóli összegyűjtésére vonatkozó próféciák. Jézustól is azt várták volna, hogy legyen a zsidók királya (azzal a reménnyel, hogy egységesíti és független állammá szervezi a zsidó népet), ám Jézus ezt elutasította ("az én országom nem e világból való"). Ennek eljötte a XX. századra várt, és Izráel állama létrejött, beteljesítve több évezredes erre vonatkozó próféciákat. A zsidók a mai napig szerte a világon ott vannak a kultúrális/pénzügyi élet élvonalában. És vegyük az arabokat. Teljes mértékben igaz rájuk, amit írsz, illetve idézel az Igéből, de az is, hogy Ábrahám utódaiként különleges áldásban vannak (pl. olajállamok). Így, én úgy vélem, mind a zsidókat, mind az arabokat jó kitüntetett figyelemmel követni, és elfogadó szeretettel körülvenni, még akkor is ha ez eretnekségnek számít bizonyos körökben.
ha nem is épp' zsidó szemszögből, hanem sokkal inkább Isten szemszögéből... (exkurzus: Isten vajon "zsidó"-é??)... Isten lazán teremthetett volna olyan természeti viszonyokat és benne olyan humán népeket, akik ha ellentmondanak neki, azonnal kapnak egy (vagy több) isteni kokit, oszt' egyből tudni fogják, hogy mitől döglik a légy... (halkan jegyzem csak meg, de a Koránhoz kapcsolódó kultúrkör erősen hajaz egy ilyen istenképre)... a Biblia Istene viszont nem ilyen... A Biblia Istene az Ember elébe teszi az áldást és az átkot... a hitbéli szabadságot és a hitnélküliség megkötözöttségét... a kegyelmet és a szükségszerűséget... mindezek mellé pedig odateszi a saját kijelentését, hogy: akinek van füle, hallja!...
A zsidók "elévülhetetlen" érdeme egyébként (Pál apostol kijelentése nyomán), hogy "az Isten őrájuk bízta a beszédeit"... az ő üdvtörténeti szerepük ennyi... és ez hatalmas dolog volt a részükről! Isten a moábitákra, az amálekitákra, az emoreusokra, a mezopotámiaiakra, a midiánitákra, az egyiptomiakra,. a filiszteusokra stb. stb. stb. is bízhatta volna a beszédeit.... de ő úgy döntött, hogy erre a népre fogja bízni... ezt jelenti valójában az oly sokszor félreértett "zsidó kiválasztás" eszméje... mely egyébként kb. 3 és fél évvel Jézus kereszthalála után, István diakónus jeruzsálemi megkövezésével járt le üdvtörténetileg... (lásd Apostolok Cselekedetei 7. rész ff.).
Az emberek kb. 90-99% közötti számosságának fogalma sincs arról, hogy Ádám nem volt "zsidó"... hogy Káin (és Ábel) nem voltak "zsidók"... hogy Ábrám pld. nem volt "zsidó"... hogy Noé sem volt "zsidó"... hogy Sém, Khám és Jáfet sem voltak "zsidók"... hogy a "zsidó" Izsáknak Mezopotámiából hozatott az apja (Ábrahám) feleséget... hogy a zsidó Jákób (és az anyja) csellel szerezték meg az elsőszülöttségi jogot Jákób atyjától, Izsáktól... aki a zsidók későbbi "de facto" ősatyjánál, Jákóbnál jobban szerette Ézsau nevű fiát...:)... a Biblia nem az a kenetteljes vasárnapi prédikáció, amivé az évezredek alatt tették az érdekvezérelt "vallásosak"... hanem mindent úgy ír le, ahogy az öröktől fogva volt... van... lesz.
az ókorban az araboknak nem volt túlzottan jó PR-juk https://youtu.be/Weh1EeqLHFo?t=643 a kelet-római hadászati stratégiával foglalkozó "szakirodalom" - annak ellenére, hogy igen nagy számú arab zsoldost - foglalkoztattak egy szót sem vesztegetett rájuk Strategikon of Maurice - Wikipedia a római stratégákban fel sem merült, hogy az arabok bármilyen veszélyt jelenthetnének a birodalomra... oszt lőn nagy meglepetés... Battle of the Yarmuk - Wikipedia
na oké... de akkor tudnod kellett volna, hogy szigorúan véve Jákóbig és az ő 12 fiáig az Ószövetség nem a "zsidók", hanem (velük együtt) az egész emberiség őstörténetét beszéli el...
Tudomány és Csillagászat