Elsőre nekem a következők a benyomásaim. A jelentés egyik legfontosabb mutatója, az EBITDA (7.084.696e Ft) hozta a várakozásaimat (pozitív tartomány, de max. 10 számjegy), ám ez javarészt megint olyasmikből ered, mint "készletgazdálkodás", meg "zöld és barna prémium". Jó, hogy az értékcsökkenésből 8.680.540e Ft az az összeg, ami akár az építőipari szegmens eredménye is lehetne (ha nem lenne már beépülve a saját tőkébe), de a számoknak van egy olyan olvasata is, hogy a jó eredmény (illetve a pozitív rész) megint nem a tényleges tevékenység eredményeképpen keletkező árbevételből, hanem mindenféle "extrákból" adódik (mint tavaly a megszűnő tevékenység eredménye és az erőműves badwill volt). Mivel az EBITDA az EBIT (-8.887.240e Ft) és az értékcsökkenés (15.971.936e Ft) összege, ezért az EBITDA akkor is ugyanekkora lenne, ha ez a kis "könyvelési trükk" nem lenne, mert amennyivel alacsonyabb volna az értékcsökkenés összege (8.680.540 eFt), annyival magasabb lenne az EBIT, ergo a végeredmény így is, úgy is ugyanaz. Ez azért fontos, mert ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy az építőipari cégek eredménye a saját tőkében bújik meg vagy másutt van kimutatva. Ez egyszerre jelent jót is, meg rosszat is: rosszat azért, mert a jelek szerint az Opus eredménytermelő képessége ennyi. Az adózott eredmény pedig úgy lett bő -4 milliárd forint, hogy több mint 5 milliárd forinttal még javította is a pénzügyi műveletek eredménye, amiben viszont "jelentős" szerepet játszott "az Anyavállalat részesedései között pénzügyi instrumentumként megjelenített értékpapírok átértékelésével kapcsolatosan elszámolt árfolyamnyereség". Magyarán az (így is negatív) adózott eredmény nagyobb része - egyebek mellett - a 4IG (időközben már fékeződött) szárnyalásának és annak a CIG Pannóniának az árfolyamának köszönhető, ami 2019.06.30. napján még felette járt a bekerülési értéknek, de ma már mélyen alatta van. Az engem nem feltétlenül zavar, ha trükköznek a könyveléssel (bár kérdés, az ilyesmi mennyiben segíti a komolyabb befektetők bizalmának elnyerését), de akárhogy is nézem, nem látom, hogy miként lesz ebből éves szinten 30-40 (vagy pláne 60) milliárd forintos profit, még ha a második félév lényegesen erősebb is lesz. Erre persze mondhatjuk azt, hogy az Opus részvény feltételezett és remélt értéke emellett eddig sem az eredménytermelő képességből adódott elsődlegesen, hanem az egy részvényre jutó saját tőkéből. Az viszont meg csökkent: az Opus (260.016.788e Ft) és a Konzum (77.676.696e Ft) saját tőkéje (összesen 337.693.484e Ft) a teljes részvényszámra (701.646.050 db) vetítve alig több mint 481 forintos egy részvényre jutó konszolidált saját tőkét ad ki, amivel lejjebb vagyunk, mint amikor a fúziónak nekifutottunk (500 feletti számított és ígért értékkel). Persze ugyanakkor megint kaptunk mézesmadzagot, amibe kapaszkodva várhatjuk az áprilist és az éves jelentést (mert ugye még nem biztos, de valószínűleg az idei évre vonatkozóan már nem lesz negyedéves jelentés): az újabb építőipari szerződéseket, amelyek bevételeinél már nem lesz ilyen trükközés; a nagy készpénzállomány és a kötvénykibocsátási program eredményeképpen érkező források, amelyeket ki tudja, mire használnak majd; a bűvős második félév, ami különféle okoknál fogva erősebbnek ígérkezik; a kínai vasút és Paks 2, amelyekből jöhetnek az újabb bevételek... Az első benyomásom így az, hogy a vízválasztónak tartott jelentéssel igazából egy lépést sem tettünk előre.
OPUS Global Nyrt.