Ez gondolom megvan: „Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.- Nos, mit gondolsz erről az útról?- Nagyon jó volt apa!- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?- Igen.- És mit láttál meg mindebből?- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.”
Sajnos a választások nem választások, hanem szavazások. És ha nincs jó
választás, marad a legkisebb rossz. Nem új tőkéseket kellett volna
létrehozni (főleg nem baráti alapon), hanem nemzeti
részvénytársaságokat, amelyeknek az élére a legjobbak kerülnek. Akkor az
elmúlt 8 év alatt nagyon sokra vihette volna a csonkaország.
Mondanám, hogy vicces, hogy itt vagyunk mi, átlag anyagi helyzetű 90-95%, és itt vannak ezek a nem a maguk erejéből lett milliárdosok. És még mindig mozog a Föld. Nézzük, hogy pofátlanul összeügyeskedjék magukat, erkölcsileg nem alátámasztható jogi védelem mellett és abban reménykedünk, hogy nekünk is csorog valami. De nem csorog. Sőt.
OPUS Global Nyrt.