Másképp látjuk a világot és pont így van jól. Csak a végéhez egy megjegyzés: a múlton aztán nem tudsz változtatni.
Egy kis gondolkodni való: vajon miért van az, hogy az ilyen és hasonló rossz dolgok valahogy mindig ugyanazokkal történnek meg? Engem nem szoktak kirabolni, átverni sem nagyon, a tőzsdei lehúzó bandák sem lopták el a pénzemet. Még, persze ez változhat. Együtt érzek azokkal, akik áldozatok, és tőlem nagyon távol áll az áldozathibáztatás, de azokban a dolgokban, amikről korábban beszéltünk, nagyon nagy felelőssége van ám a "sértett" félnek, a legtöbb emlegetett történet mind megelőzhető lett volna, semmi más oka nincs ezek bekövetkezésének, csak a kapzsiság...
A te történetedhez nem tudok hozzátenni, hisz nem is ismerem, időközönként ideírsz valami részletet, sok homályos és összefüggéstelen (vagy annak látszó) részlettel. Nem állítom, hogy nem történnek rossz dolgok, sőt szörnyűségek, csak azt mondom, hogy a legtöbb problémát általában az okozza, hogy ezekre hogyan reagálunk. A bosszú csak bosszút szül és nagyon messzire vezet, én ebbe nem mennék bele.
Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, de ha megosztja itt, akár csak részleteiben, akkor el kell fogadni, hogy sok féle, akár ellentétes véleményt is fog hallani. Ezt el kell fogadni, vagy nem kell írni.
Nem biztatok senkit minden elengedésére, nekem sem jó minden, ahogy írtad, csak azt mondom, hogy egy bizonyos életkor felett kizárólag az ember a felelős a lelki "jól létéért" is, mert bizony ez nálam nem elválasztható, nem véletlenül hívják EGÉSZség-nek... Sőt azt is állítom, hogy ez nem a következmény, hanem minden másnak az alapja. A lelki jól lét, így vagy úgy, de ezért küzdeni kell, mindenki más eszközzel, de az biztosan tudom, hogy a panaszkodás, siránkozás nem segít, max. pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, de abban nem segít, hogy levonjuk a konzekvenciákat és legközelebb próbáljuk elkerülni ugyanazt a hibát.
Mert én csak a magam cselekedeteiért vagyok felelős, csak azokra van egyértelmű befolyásom, a "történésekre" nem.
Szóval én maradnék továbbra is a pozitív reakcióknál, te meg harcolj csak, ha azt érzed jónak. Bár a történeted mozaikjaiból nem látszik egyelőre eredményesnek, de nagyon drukkolok neked!
Egy kis gondolkodni való: vajon miért van az, hogy az ilyen és hasonló rossz dolgok valahogy mindig ugyanazokkal történnek meg? Engem nem szoktak kirabolni, átverni sem nagyon, a tőzsdei lehúzó bandák sem lopták el a pénzemet. Még, persze ez változhat. Együtt érzek azokkal, akik áldozatok, és tőlem nagyon távol áll az áldozathibáztatás, de azokban a dolgokban, amikről korábban beszéltünk, nagyon nagy felelőssége van ám a "sértett" félnek, a legtöbb emlegetett történet mind megelőzhető lett volna, semmi más oka nincs ezek bekövetkezésének, csak a kapzsiság...
A te történetedhez nem tudok hozzátenni, hisz nem is ismerem, időközönként ideírsz valami részletet, sok homályos és összefüggéstelen (vagy annak látszó) részlettel. Nem állítom, hogy nem történnek rossz dolgok, sőt szörnyűségek, csak azt mondom, hogy a legtöbb problémát általában az okozza, hogy ezekre hogyan reagálunk. A bosszú csak bosszút szül és nagyon messzire vezet, én ebbe nem mennék bele.
Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, de ha megosztja itt, akár csak részleteiben, akkor el kell fogadni, hogy sok féle, akár ellentétes véleményt is fog hallani. Ezt el kell fogadni, vagy nem kell írni.
Nem biztatok senkit minden elengedésére, nekem sem jó minden, ahogy írtad, csak azt mondom, hogy egy bizonyos életkor felett kizárólag az ember a felelős a lelki "jól létéért" is, mert bizony ez nálam nem elválasztható, nem véletlenül hívják EGÉSZség-nek... Sőt azt is állítom, hogy ez nem a következmény, hanem minden másnak az alapja. A lelki jól lét, így vagy úgy, de ezért küzdeni kell, mindenki más eszközzel, de az biztosan tudom, hogy a panaszkodás, siránkozás nem segít, max. pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, de abban nem segít, hogy levonjuk a konzekvenciákat és legközelebb próbáljuk elkerülni ugyanazt a hibát.
Mert én csak a magam cselekedeteiért vagyok felelős, csak azokra van egyértelmű befolyásom, a "történésekre" nem.
Szóval én maradnék továbbra is a pozitív reakcióknál, te meg harcolj csak, ha azt érzed jónak. Bár a történeted mozaikjaiból nem látszik egyelőre eredményesnek, de nagyon drukkolok neked!
Kisbüfik topikja