Kisbüfik topikja  

Nekem könnyű, mert időben ki tudtam szállni, persze realizált bukóval.
Az elveszett pénzt megkeresem máshol és ami most realizálódik majd nyerőben az remélem csak hab lesz a tortán.
Kár, hogy Ricsit nem tudtam venni, de még.....

Nem kell és nem lesz sajnálat, a kimaradás érzését fogja kölcsönözni a csodás felmenetelek során ;)
Most a longosokra nehéz idők járnak, hamarosan fordul a széljárás :) 

Imádom kivétel hüllők !
Már 5 évesen a trágyadomb szaga meg az istálló lovak borjuk malacok szaga ivódott belém illetve a megmentett kutyák cicáké.
Tanyával szemben van ety csodálatos parkerdő élénken emlékszem a lovak jártatása során a sok szép természeti megnyilvánulásra!

Ehhez nekem csak max. "pókerarcom" van, de nem panaszkodom most van, más ami fontosabb.
Persze az alsó vételek már dolgoznak, de még nincs itt az aratás ideje, hadd nőjön a jószág.:))

Most mindenki rájöhet arra, hogy a tőzsde csak egy nagyon nagyon pici dolog az életben, mely nem lehet sem célja, sem értelme az életnek.
Sajnálom azokat, akik arra kényszerülnek, hogy ebből éljenek meg, mert ez egy örök bizonytalanság még akkor is ha van olyan, aki mindig megtalálja a nyerőt.
És akkor mi van???? 

hát ja,mindenesetre a bátrak forintozhatnal,mert egyébként ez már hamispoker ami itt folyik,nem tudhatjuk mi lesz egy perc mulva.

tözsdék nem hiszem ,sajnos ez nem válság hanem összeomlás,a másik örülök hogy vannak olyanok akik még az állatokban gyönyörködnek.vagyis hát a természetben ,de fontos az hogy a természet az Úr Akarata.

Már "boka fölött van a víz", de még messze vagyunk a nyakig érőtől.
Persze van aki már így is tud fürdőzni, de azért nem ez az igazi.
Nincs nagy mozgás a topikban, de inkább legyen így, mint máshol, ahol, lassan már mindenki ki lesz tiltva csak a  "dicsérők" maradhatnak.
Szóval ma valami megmozdult, de félek, hogy még messze a kikelet.:)))

Nálam az udvarban szokott megfürdeni jó pár madár.
Hátsóudvarom odaadtam a szomszédnak kacsa liba gyöngy tyúk imádom nézni őket.
Remélem a tőzsdék kezdenek lábra kapni már  be és fürödtünk eleget.

Hány bántalmazót zár össze ez a vírus az áldozataival?” Hányan kényszerülnek szembesülni majd saját képmutatásukkal? És undorodnak el a saját életüktől, ha nem tudnak napi 8 órában a munkába temetkezve félrenézni? - kérdezi szerzőnk. Vélemény. Petrás Lilla írása - szmo.hu
2020. március 24.
Ötödik napja köhögök. Szerintem csak nátha, de ha mégsem, és csak ilyen enyhe tünetekkel megy át rajtam a koronavírus, még jobb. Öt napja vagyunk az otthonunk foglyai. A gyerek fent alszik, a férjem dolgozik a gép előtt. Én meg jázminteát szürcsölve nézem a kertben a tulipánokat.Még élvezem az összezártságot. Pár hét múlva lehet, hogy lesznek kisebb-nagyobb feszültségek, de mi sok szempontból szerencsés alaphelyzettel megyünk bele az elkövetkező időszakba. Szürcsölöm a teámat. És arra gondolok, egyre többen lesznek bezárva: Ki jobban, ki kevésbé. Ki önkéntesen, ki kényszerűségből.És az is eszembe jut, hogy hányan vannak, akik nem ilyen szerencsés körülmények közt töltik majd a bezártság heteit.Most biztosan sokan felháborodnak, de eszembe jutnak a szeretők. Mert a „bűnös” ember is ember. A magány akkor is fáj, ha nem is lenne jogod sóvárogni az iránt, aki feloldhatná.És a másik oldalon ott vannak a családosok, aki most szemtől szembe kerülnek saját megromlott házasságukkal. Vajon hányan lesznek, akik rájönnek, hogy igenis van megoldás, és igenis meg lehet találni. Hiszen nagyon fárasztó nem beszélni a nyilvánvalóról azzal, aki egész nap ott lébecol körülötted. És vajon hány családnál hiányzik csak ennyi a boldogsághoz? Kimondani a nyilvánvalót.De vajon hány családos fogja kimondani, hogy itt már nincs boldogság. És anélkül, hogy egy külső tényező – egy szerető, egy karrier, egy minden szabadidőt kitöltő hobbi - csepegtetne egy kis endorfint a keserű mindennapokba, már rég belefulladtak volna a saját életük elviselhetetlenségébe? Hányan kényszerülnek szembesülni majd saját képmutatásukkal? És undorodnak el a saját életüktől, ha nem tudnak napi 8 órában a munkába temetkezve félrenézni?Hány szülő döbben majd rá, hogy nem is ismeri a gyerekeit, és a házastársa se az az ember, akire emlékezett. Hogy eddig egy kétdimenziós álomképet ápolgatott a saját szeretteiről, amíg hosszú túlórák során a karrierjét építgette a soha-nem-elég jegyében? Vajon lesz-e nekik elég belátásuk, hogy változtassanak? Vagy erőből belekényszerítik a családot egy álságos szerepjátékba, ami megfelel a dédelgetett illúziónak?És ha már az erőnél tartunk… Vajon hány bántalmazót zár össze ez a vírus az áldozataival. Most nincs kocsma, ahol legalább elvan, és néha túl későn és túl részegen ér haza ahhoz, hogy veszélyt jelentsen az otthoniakra. Most otthon iszik. Most még több benne a frusztráció… Hány anya szíve szorul most össze gyerekei életét féltve? Hány gyerek remeg most is egy takaró alatt és ismételgeti, hogy „ez nem velem történik”? Mi lesz velük? Őket ki menti meg? Ó, bárcsak ne lenne naivitás azt hinni, hogy egy ilyen koncentrált időszak meghozza az áldozatok elszántságát egy meneküléshez, egy váláshoz…De hát ilyen időben válni se egyszerű. Vajon, hogy érzi most magát az, aki február végén döntötte el, hogy válni kéne. Pont mielőtt leállt – vagy legalábbis drámaian lelassult volna a világ. Ők most egy fedél alatt élnek? Hiszen pont a szülőkhöz nem lehet most hazaköltözni. Hogy zajlik egy reggel egy ilyen lakás konyhájában? Talán ez a fajta ellenséges légkörben megélt társas magány jobban felőröl, mint az egyedüllét.De azokért a fiatalokért is fáj a szívem, akik egyes egyedül egy 28 négyzetméteres garzonban ragadtak. Mint egy modernkori Robinson. Ott a chat, a videotelefonálás, a Netflix. De egy idő után körbe-körbe járhatnak kis odújukban, mint egy őrület szélén vergődő aranyhal a körakváriumban. Kis szerencsével néha besüt a nap az ablakon, de hogy bírják majd a bezártságot azok, akiknek csak egy sötét belső udvar macskaköveiről visszaverődő fény jut?És a negyvenéves szinglivel mi lesz? Aki a nárcisztikus anyjával ragadt a gyerekkori szobájában? Neki megváltás volt, hogy a munkahelyén legalább nem alázzák meg minden levegővételért. Persze kedvesen mosolyogva – hogy ő legyen a hülye, ha megvédi magát a „semmitől”. Ő meddig fogja bírni? Neki milyen gondolatok kavarognak majd a fejében pár hét múlva. Vajon elege lesz, és a végén inkább elköltözik akármilyen nyomorúságos odúba, vagy annyira összeroppan lelkileg, hogy örök bénult kínlódásra ítéltetik a psziché börtönében?Eszembe jutnak a friss szerelmesek. Ó, milyen törékeny is egy kapcsolat az elején! Mennyi jó élménnyel kell körbebástyázni, hogy ne csússzon meg az élet nehézségei által odakészített banánhéjon. És most ők az első csók elcsattanása után – vagy még pont előtte – elszakadnak egymástól. Hány hétig lehet életben tartani egy éppen belobbant lángocskát virtuálisan?De felmerülhet ez a kérdés azoknál a házaspároknál, akik külön városban, országban dolgoznak, és csak a hét egyik felében, esetleg csak hétvégén tudnak találkozni. Munka és magány – létbizonytalanság és együttlét? Nehéz döntés. És ahogy telnek a hetek, egyre nehezebb lesz, bármit is választottak.És ott a sok „hétköznapi” gond. A három gyerek 64 négyzetméteren. A home office, a távoktatás, a menzát pótoló állandó főzés, és az idős szülők ellátása. Hiába vannak rendben az alapok: a szeretet, a bizalom, az intimitás. Egyszerűen ledarálhatnak a hétköznapok, ha túl sok dolog zsúfolódik össze – térben, időben, igényekben.Itt állok a tulipánjaim felett, és könnyen beszélek. De ha már mást nem tudok tenni azokért, akikre most egy nagyon nehéz időszak vár,azt hiszem legalább mondanom illene valamit.Akárki vagy, és akárhova zár be a sors a következő hetekre, kívánom, hogy erősebben gyere ki ebből. Erősebben, mert megtaláltad azt a sok apró kis megoldást, amik pont segítenek a jelenlegi életed gyenge pontjait élhetőbbé, jobbá tenni. Vagy mert mindent megpróbálva bizonyosságot nyerhetsz: ez így nem megy tovább.De bárhogy is lesz, kívánom mindenkinek, hogy találjon egy-egy pillanatot a mindennapokban, ami erőt ad és átlendít a következő napba. Nekem például tulipánjaim vannak.

ja és a parlament törvénytelenül ül össze ugyanis zárt helyen tilos 100 felett tartozkodni

Gondolod?

és igen megveszzük menhettent lengyelországot és mo got stb.

teljes összeomlás van a világban,az a kérdés hogy lábalnak ki az oszágok sok csödbe megy felveszi a hiteleket és minden ország rabszolga lesz,és akármeddik fizetheti a hiteleket,ráadásul átrendezödés van eddig a nyugathoz tartoztunk mint liberális orbán most keletre fogunk mint illiberális orbán,megtörtén egy uj köpönyegváltás

tömik a jonépet most a tözsdén

ma már tömés nap lesz a nyitok után ,paráznak,nyilván 15% plusz jo mindenkinek

most nem játszom mozizom,és sajna kimaradok igaz az esésből is