Korszakváltás a villamosenergiaiparban  

A 2015. decemberi párizsi klímacsúcs a semmitmondásban még a kyotói jegyzőkönyvön is túltett. Ahogy közeledik a globális melegítők által okozott globális hőkatasztrófa (a Növényvilág - már évek óta tartó, de talán még leállítható - összeomlásával és a szimbiotikus állatfajok - jelenleg a méhek - kipusztulásával), úgy válik egyre semmitmondóbbá e kérdésben a politika. Olyasmi ez, mint a Növekedés csapdája, amibe az üzleti világ túlnyomó része beleesett: mindkettőből van ugyan kiút, de gigászi - rossz irányba befektetett - tőkemennyiség értéktelenedik el, amikor a zsákutcákból elkezdünk visszatolatni. Van, aki ezt kárnak tekinti, annak ellenére, hogy a Túlélés hasznával semmilyen nagyságú vagyoni kár nem mérhető össze, még csak össze sem hasonlíthatók.

Persze, ha a politikusok nem cselekednek, attól még az üzleti világ - a mindenkori érdekek mentén - cselekszik, ahogy eddig is annyi alkalommal. Például a villamosenergiaipar, amely annyi üvegházhatást keltett, előbb-utóbb már túl kockázatosnak fogja találni a saját globális melegítését és át fog állni napelemes áramtermelésre. A műszaki feltételek adottak: 1. a 4 millió magyarországi lakás - és melléképületeik - tetején és külső falain cca. 620 millió m2 napelem helyezhető el (ez - a tájolások figyelembe vételével - évi 63,860.0 GWh villamosáram termelési lehetőség, ami - megfelelő környezetvédelmi intézkedések esetén - cca. a majdani környezetbarát ország által igényelt, ha a) az 1 lakosra jutó napi fogyasztás átlagosan 11.5 kWh/nap,lakos, az autóhasználatot is beleértve, b) az energiazabáló gyáripar helyét túlnyomórészt az energiahatékony kézműipar foglalja vissza), 2. van már megfelelően hatékony (15 % hatásfokú) és elfogadható árú (netto cca. 151 ... 152 €/m2) napelem-panel, 3. a nappal ill. nyáron termelt áram hosszú idejű tárolása (nemcsak éjszakára, de télre) is megoldott (az Olah-féle, mindkét irányban használható metanol-cellákkal), bár ennek a 48.2 % * 48.2 % = 23.23 % hatásfoka még sokkal növelhető (elsősorban hőszigeteléssel és hőcserélőkkel, de „energy recycling” rendszerű kompresszorokkal is, ha a nyomáscsökkentő szelepek helyett ezekkel is energiát nyerünk vissza). A jelenlegi - globális melegítő - villamosenergiaipar társadalmi megítélésének az egyre negatívabb jellegét csak ideig-óráig lehet feltartóztatni félrevezetéssel, mert ha az átállás nem kezdődik meg, hanem a széndioxid-szennyezés és a hőszennyezés - pl. Pakson - folytatódik, akkor a vezetékes villamosenergia fogyasztási hajlandósága meredeken csökkenni kezd és minden hőerőmű határhatékonysága „átesik”, vagyis olyan mértékben lesz veszteséges, ami a tartalékalapokból nem finanszírozható, az iparág úgy, ahogy van, vezeték-hálózattal együtt csődbe megy. (A privatizálási szerződések biztosítják ugyan az elvárható üzleti eredményt, de csak a kiadott működési engedélyig; az engedélyek meghosszabbítása során az eredmény-garancia megszűnése feltételként előírható.) Ez a hirtelen megrázkódtatás senkinek sem érdeke.

Ha az átállás megfelelően lassú, abban az esetben fokozatos tőkekivonásra nyílik lehetőség. Például ha a magyarországi 4 millió lakást a villamosenergiaipar csak 25 év alatt szereli fel osztott áramtermeléssel és alakítja át nullaházzá vagyis 1 kWh/év,m2 alatti fűtés-igényűvé (ami összesen évente 2,100.0 MdFt beruházással jár), akkor a katasztrofálisan hirtelen csőd helyett egy - a távoli jövőben lezajló - felszámolási eseménysorral megúszhatja a túlzott veszteség veszélyét. A jelenlegi eszközérték sajnos nehezen és rendszerint csak részegységekre bontva mobilizálható, de a hosszú idő alatt reális 40 ... 42 % kinyerhető (ez az új beruházásnak cca. a 18 ... 20 %-a).

Érdekes a villamosenergiaipar és az üzemanyagipar közti átalakulás is. Ahogy a villamos üzemű - metanol-cellás - autók elterjednek, az eddigi tankolás cserévé alakul át: a vételezett metanol ellenében nemcsak pénzt, hanem tömény széndioxidot is ad az autó üzemben tartója, ugyanis miközben a metanol-cellában a metanol elbomlik és áramot termel, aközben tömény széndioxid keletkezik, amit az autó nem enged a légkörbe, hanem tárolja. Márpedig a napelemes árammal való metanol-termeléshez tömény széndioxidra van szükség.

Az is érdekes, ahogy a jelenlegi villamos hálózat feleslegessé válik. Lesznek lakások, amelyek villamosáram fogyasztása összhangban lesz napelemes termelésükkel, de ezek száma elenyésző (a határeset csak kivételes lehet). Általában a napelem-többletesek a csere-telepen metanolt adnak le és széndioxidot vételeznek, a napelem-hiányosak pedig metanolt vételeznek és széndioxidot adnak le.

A környezetvédelmi előnyök elég nyilvánvalóak. Nemcsak a hőerőművek széndioxid- és hő-szennyezése szűnik meg, de a napelemek még a Nap energiájának a 15 %-át is elvonják, a villamosmotoros autóknak nincs széndioxid-szennyezése, a lakások fűtési energia-szükséglete kb. az 1/100-adára (ára kb. az 1/70-ére) csökken.

Mindennek ellenére senki sem köteles a fentiek szerinti átalakulásra. Az lenne a lakosság részére a legkedvezőbb, ha - megfelelő állami támogatással - saját maga intézné villamosáram-ellátását, mégpedig - a metanol ill. széndioxid elosztó-hálózathoz - lakossági villamosenergia szövetkezetet hozna létre. A jelenlegi kormány nem lelkesedik ezért az ötletért. Azonban a kormány elképzelése az állami támogatáshoz szükséges önrészről nem túl életszerű. Sokkal reálisabb lenne az állami támogatást állami vagyon létesítésére fordítani (a tulajdoni hányadot lakásonként telekkönyvileg bekebelezni) és a keletkező villamosáramot - a megtérüléshez szükséges, igazolt áron - kiszámlázni. A nullaházzá alakítási vagyonrészt az eddigi lakástulajdonos kivásárolhatná, de a napelem- és cella-részt nem (a Nap energiája ugyanis mindenkit egyenlően illet meg). Ugyanígy elidegeníthetetlen állami tulajdont képezne a metanol- és széndioxid-cseretelep hálózat is, ha a jelenlegi villamosenergiaipar késlekedik a létrehozásával. Ezek a mindenkori kormány céljai lesznek előbb-utóbb, úgyhogy jó lesz, ha az erőművek sietnek a környékbeli lakosság ajánlati megkeresésével ... és ők szereznek tömegesen tulajdonrészt a lakásállományban, nem az állam.