Azért fontolják meg a magyarországi üzleti befektetéseket, mert Magyarország "nyitott és barátságos ország", ráadásul közbiztonságilag is Európa egyik legjobbja, Budapesten pedig "nincsenek gettók, telepek és külvárosi részek" - többek között...
a teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=215246
Viccet félretéve: nincs nyílt diktatúra, csak amolyan fél-diktatúra, amelyben sok mindent nem tudnak megtiltani, de ez nem az "ambíciók hiánya" miatt van így. A lehetőségek hiánya miatt...
Igen szemre- és "másra"való a hölgyemény, :) de mi köze ennek a bolognai folyamathoz? Nem elírás, mert ad1. többször is így használja és ad2. a spanyol nyelvben valóban "lenne" létjogosultsága ennek az írásmódnak (az n-re azért kellene egy tilde), csakhogy Bologna Olaszországban van. Szerintem tehát keveri a szezont a fazonnal. Viccet félretéve: nagyon sok gondolatnak nincs meg benne a kritikája. Tehát innen-onnan összeszed mindenféle állítást, amit gyakran nem támaszt alá és/vagy nem "vezeti végig". A CAP (magyar szereplőkre nézve vett) hátrányaival pl. foglalkozik, de az előnyeivel nem. S így tovább...
Ezért aztán csak a negatívumokkal van elfoglalva, azok "elhárításának lehetőségeit" nem taglalja, pedig néha maga az EU hárította el... a verdikt: "nem kell a Porsche, mert nem tetszik a színe, és sokat is fogyaszt" :)
Tévhit Nr. 3.: az ipar szét"kúrása".
A tények pedig: a "rablóprivatizáció" még az EU-s csatlakozás ELŐTT lezajlott, így teljesen értelmetlen és logikátlan ezért is az EU-t ostorozni. Tény az is, hogy energiahatékonyság, költséghatékonyság, stb. tekintetében borzasztó iparunk volt. A szovjet éra öröksége volt, aminek kb. egyetlen értékelhető momentuma az volt, hogy a műszaki tudományokat valamelyest komolyan vette az ország ill. annak oktatási rendszere. De gazdaságtalan volt, erőteljes "injekciókra" (tőke, know-how, stb.) szorult. Ezzel együtt is sok kudarc forrása volt a privatizáció, de ez nem az EU-csatlakozásunk miatt történt: nem volt a priv. a csatlakozás feltétele, stb. A priv. annak volt a feltétele, hogy megszabaduljunk a kolonctól, miközben sajnos a fürdővízzel együtt sok gyereket is kiöntött a hazai "elit".
Logikus, hogy az EU-s védővámok kiterjedt rendszere miatt amúgy sem volt esély bejutni az ottani piacokra EU-s csatlakozás nélkül, így max. a hazai piac "elvesztése" miatt kesereghetnek a hazai termelők. Igen ám, de ezért cserébe kaptunk egy kb. 500 milliós piacot! Nem folytatnám az előző okfejtést, ugrok a konklúzióra: a kilépéssel/nem csatlakozással kapnánk/kaptunk volna egy 10 milliós piacot kis vásárlóerővel, így meg kaptak egy 500 milliósat, ahol nagy a vásárlóerő, de meg is kell küzdeni a versenytársakkal értük. Mindenki döntse el, melyik a jobb! :)
Pár kulcsszavat itt is megadnék: Audi, Mercedes, Ibiden, Jabil, Lego, Knorr-Bremse, stb.
Tévhit Nr. 2.: a mezőgazdaság szét"kúrása".
A tények pedig: az EU ugyan kezdetben "alultámogatta" a magyar mg.-ot a többi uniós államéhoz képest, de ez mára megszűnt. A többi állam kvótájának 25%-a volt a 2004-ben csatlakozott országoké, de ez évente 5%-kal ill. 10%-kal nőtt. Forrás:
Logikus, hogy az EU-s védővámok kiterjedt rendszere miatt amúgy sem volt esély bejutni az ottani piacokra EU-s csatlakozás nélkül, így max. a hazai piac "elvesztése" miatt kesereghetnek a hazai gazdák. Igen ám, de ezért cserébe kaptunk egy kb. 500 milliós piacot! A hazai fogyasztó borzasztóan árérzékeny, így sok esetben nem tudunk versenyezni a spanyol, német, stb. dömpingárakkal. Ha ezekre nem EU-tagként védővámokat vethetnénk ki, akkor a fogyasztók kárára támogatnánk a hazai termelők egy csoportját, miközben elzárnánk őket is a külföldi piacokról. Kapnának egy 10 milliós piacot kis vásárlóerővel, így meg kaptak egy 500 milliósat, ahol nagy a vásárlóerő, de meg is kell küzdeni a versenytársakkal értük. Mindenki döntse el, melyik a jobb! :)
Bizonyos területeken amúgy szinte tarol a hazai termelő: a méztermelésünk kb. 50%-a exportra megy (export = kb. 10e tonna/év). Mivel ennek jártam utána, más példát most nem tudnék felhozni, ami hasonló volumenű, így bárki találhat még egyéb területeket, csak keresni kell. (Én sem végeztem ez ügyben kiterjedt kutatásokat, csak érdekelt, hogy egészségesebb-e a méz a cukornál, stb. és rábukkantam pár adatra eközben. Szóval a lehetőség mindenkinek adott: nem fog éveket tölteni az adatgyűjtéssel :) ...ez nem "rocket science"...) Tippek: libamáj, gyümölcskészítmények, stb.
Azért viccesek ezek a Zsótiék, de elgondolkoztató. A teljes képhez.
A bevándorlással kapcsolatos plakátkampány. Idegen- és bevándorlásellenes plakátok a világban - See more at: link
"Svájc: Állítsuk meg a masszív bevándorlást!
Dánia: Ha Dániába jössz, dolgoznod kell! "
Ausztria: Elég a hamis toleranciából, a német kötelező, nem kell minaret!" és ehhez hasonlóak.
OFF leszek kicsit, mert elsősorban az EU-ról írnék. (Amúgy a bevándorlást intelligensen kellene szabályozni, és főleg K-ázsiaiakat befogadni, pl. kínaiakat.) Szóval EU: van egy sereg tévhit vele kapcsolatban.
Tévhit Nr. 1.: cukorgyáraink bezáratása.
A tények pedig: az EU kezdetben "túltámogatta" a cukortartalmú növények termesztését, majd ezt a WTO "megtiltotta" neki. Ez először nem is Mo.-ot érintette. Forrás:
Kiemelések: "2002-ben a nagy nádcukorgyártó országok közül Ausztrália és Brazília konzultációt kezdeményeztek a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) az Európai Unióval a cukorrendtartás keretében nyújtott exporttámogatást miatt; 2003-ban Thaiföld is konzultációt kezdeményezett ugyanebben az ügyben. A kezdeményező országok véleménye szerint az Európai Unió az exporttámogatás nyújtásával megszegte a világkereskedelmi egyezményeket, ezt a 2003–2005 közötti WTO-panel lényegében elfogadta. Az ügy az európai cukorrendtartás 2006-os reformjához vezetett, melynek értelmében 2006 júliusától négy éven át fokozatosan csökkentették a cukor intervenciós árát (631,9 €/t-ról 335,2 €/t-ra) és a cukorrépa felvásárlási árát (46,72 €/t-ról 26,29 €/t-ra). Ugyanakkor létrehoztak egy úgynevezett szerkezetátalakítási alapot, amelybe a cukortermelő cégek a cukorkvótájuk arányában fizettek be, és ebből premizálták a termeléssel végleg felhagyó cégeket. A reform első évében Írország, Finnország, Svédország, Spanyolország, Portugália, Lettország, Görögország és Olaszország egyes cukorgyártó vállalatai mondtak le a cukorkvótájukról, a következő évben Szlovénia, Magyarország, Csehország és Szlovákia egyes gyártói következtek."
"A reform következményeképpen a 2006 és 2009 közötti időszakban 5,8 millió tonna cukorkvótáról mondtak le, és öt uniós tagállamban (Bulgária, Írország, Lettország, Portugália, Szlovénia) teljesen megszűnt a cukorgyártás."
Gyorsan írok, és becsúszik ez-az (sőt amit kolléganők átdobálnak nyelvtani teszteket, simán én szoktam egyedül hibátlanra kitölteni, úgy hogy fél perc alatt végigfutok a kérdéseken) de ez védhetetlen.
Orbán: "Magyarország nyitott és barátságos ország"
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=215246