Topiknyitó: szivacs 2015. 06. 03. 00:43

"Magyar az, akinek fáj Trianon”.  

“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?

Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent. És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul. Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat. S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól? S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele! Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.

És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt. És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne. És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék. Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt. És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én. A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.

De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Karinthy Frigyes:

Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Rendezés:
Hozzászólások oldalanként:
Clint
Clint 2018. 05. 11. 09:36
Előzmény: törölt hozzászólás
#1000
Te beteg vagy... 
bigyula 2018. 05. 11. 09:32
Előzmény: #993  pampa
#999
Men értem, hogy miért pont a trinanoni határok visszaállítását követeled, miért nem pl. a Mátyás uralkodása idején érvényben levőket?
Vazsmegyei 2018. 05. 11. 09:32
Előzmény: #994  Törölt felhasználó
#998
Na és mi van a bábeli UNIOs nyelvekkel? Bábel is azért omlott össze, mert összekeverte a jóisten a nyelveket!
Az ilyen ezernyelvű UNIO bukásra van ítélve, mint a történelmi Bábel!
Vazsmegyei 2018. 05. 11. 09:28
Előzmény: #989  bigyula
#997
Na és mit szólsz a NoGo zónákhoz? Budapesten hány van? Ja és Ukrajnában is útban van még 1500000 magyar! 
Téged nem zavarnak, hogy mindenütt "kisebbségek" uralkodnak, kivéve Magyarországot?
bigyula 2018. 05. 11. 09:27
Előzmény: #992  pampa
#996
Oszt miért ne? Mert Te mondod? Na ne röhögtess... :) Ma ugye nemzetállam vagyunk a jelenlegi határainkon belül. Te pedig egy uniót akarsz. Ez azért is érdekes, mert jelenleg is egy unió tagja vagyunk, amit ellenzel...
bigyula 2018. 05. 11. 09:25
Előzmény: #990  pampa
#995
És? Időnként nincs választási lehetőség. Szerinted az ENSZ-nek hagyni kellett volna, hogy tovább irtsák egymást?
Törölt felhasználó 2018. 05. 11. 09:25
Előzmény: #992  pampa
#994
pedig DE
pampa 2018. 05. 11. 09:25
Előzmény: #991  bigyula
#993
A történelem kereke örökös forgásban van. Semmi sem állandó!
pampa 2018. 05. 11. 09:24
Előzmény: #989  bigyula
#992
Egy UNIÓT ne hasonlíts egy NEMZETÁLLAMHOZ.
bigyula 2018. 05. 11. 09:24
Előzmény: #983  pampa
#991
Felhívnám a figyelmedet, hogy Trianon már lejárt lemez. A II. Világháború alatt már eldőntötték a "nagyok", hogy mi legyen. Azaz, neked Teheránt, és Jaltát kellene támadni. :)
pampa 2018. 05. 11. 09:22
Előzmény: #988  bigyula
#990
Akkor az ENSZ ERŐSZAKKAL szakította el Koszovót Szerbiától:
bigyula 2018. 05. 11. 09:19
Előzmény: #985  pampa
#989
Már a Trianon előtti időkben is a magyar kisebbségi nemzet volt a történelmi Magyarország területén. Ha esetleg megtörténne amit akarsz, akkor még kisebb lenne az arány. Azaz, rabszolgák lennénk a Te fogalmaid szerint. Pont, mint az EU-ban.
bigyula 2018. 05. 11. 09:16
Előzmény: #987  pampa
#988
A politikai döntés is erőszak, ha nem egyezik bele minden fél.
pampa 2018. 05. 11. 09:15
Előzmény: törölt hozzászólás
#987
Az erőszak minden formáját el kell utasítani ennek a vitának a rendezése érdekében!
Politikai döntéssel kell visszaállítani az eredeti állapotot!
Törölt felhasználó 2018. 05. 11. 09:13
Törölt hozzászólás
#986
pampa 2018. 05. 11. 09:09
Előzmény: #984  bigyula
#985
Miért kellene ehhez háború?
.
Összeülnek azok akik döntöttek az elcsatolásról, azt megsemmisítik és visszaállítják az eredeti állapotot!
bigyula 2018. 05. 11. 08:59
Előzmény: #983  pampa
#984
Nocsak, nocsak. Háborút akarsz?
pampa 2018. 05. 11. 08:56
Előzmény: #982  sanya10
#983
Szovjetunió, Jugoszlávia,NSZK-NDK, Koszovó csak egy pár  esemény a közelmúltból a térségünkből.
.
Nem szabad hagyni, folyamatosan napi renden kell tartani. Lényegtelen, hogy az érintett területen az országok már megváltoztatták az etnikai arányokat, az ELCSATOLT TERÜLETET kérjük vissza!
sanya10 2018. 05. 11. 08:47
Előzmény: #978  pampa
#982
Szerintem kár ezen rágódni pampa, nem fog változni semmi, de kesereghetsz. Ne gondold, hogy nekem ez mindegy, de ez van.
pampa 2018. 05. 11. 08:21
Előzmény: #978  pampa
#981
"Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg."
.
Stanley Baldwin angol Miniszterelnök

Topik gazda

szivacs
szivacs
3 5 1

aktív fórumozók


friss hírek További hírek