Tisztelt Watson,
ha megengedi ismét kifejezem elismerésemet az Ön Genesis ügyben folytatott munkájával kapcsolatban. Erre később visszatérek.
A Nutex esetében az a borzasztó, hogy az ellenállás több esetben azért jól megfigyelhető, mivel a tényekre én (CJ) hivatkozom. A legszebb példa erre a BÉT, amelyet többször írásban kértem, hogy függesszék fel a kereskedést mindaddig, amíg értelmes válaszokat nem kapunk azokra a kérdésekre, amelyek automatikusan, maguktól értetődően a Nutex esetében felmerülnek. (Ide vág az az információ, hogy pl.: tértivevényes leveleim jöttek vissza a Telepes utcai címről azzal, hogy a címzett Nutex Nyrt „ismeretlen”, meg az osztalék kifizetésével kapcsolatos bizonytalanság is.)
Amióta ezt (a felfüggesztést) kérem, azóta a részvényár a tizedére-huszadára csökkent, elképzelem micsoda veszteséget okozva ezzel.
A Genesis esetében a probléma valóban az apportértékeléssel és annak horribilis méretével van. Én azt javasoltam (volna), hogy az apport értékét csökkentsék azzal a finanszírozási igénnyel, amelyet a „sittkupacok”-ból kinyerhető valóban értékes és hasznos bányászati anyagok diszkontált piaci értéke jelent(het). Ez az első hiba.
A másik hiba annyi volt, hogy, ha már 28 milliárdra értékelik a kitermelhető vagyont, akkor azt ne ezen az értéken apportálják, hanem az egytizedén-, huszadán, hogy ne hozzák saját magukat ebbe a teljesen értelmetlen és kezelhetetlen helyzetbe.
Azt, hogy a felszámoló álláspontját Hasid (Hasit?) ügyben pedig nem vették figyelembe, az egy olyan tárgyalástechnikai hiba volt, amelyre a legenyhébb szó az, hogy „amatőr”.
Az urak annak idején egyébként két alkalommal nekem is elmondták, mit tesznek és tettek, de meglepő módon nem kérdeztek sem előtte, sem közben, aztán utóbb sem. A helyzet egyébként a Rényi féle simli leválasztásával nem lenne reménytelen, valóban értékek vannak a bányában, de a profizmus ekkora üzlethez elengedhetetlen.
Őszinte híve
ha megengedi ismét kifejezem elismerésemet az Ön Genesis ügyben folytatott munkájával kapcsolatban. Erre később visszatérek.
A Nutex esetében az a borzasztó, hogy az ellenállás több esetben azért jól megfigyelhető, mivel a tényekre én (CJ) hivatkozom. A legszebb példa erre a BÉT, amelyet többször írásban kértem, hogy függesszék fel a kereskedést mindaddig, amíg értelmes válaszokat nem kapunk azokra a kérdésekre, amelyek automatikusan, maguktól értetődően a Nutex esetében felmerülnek. (Ide vág az az információ, hogy pl.: tértivevényes leveleim jöttek vissza a Telepes utcai címről azzal, hogy a címzett Nutex Nyrt „ismeretlen”, meg az osztalék kifizetésével kapcsolatos bizonytalanság is.)
Amióta ezt (a felfüggesztést) kérem, azóta a részvényár a tizedére-huszadára csökkent, elképzelem micsoda veszteséget okozva ezzel.
A Genesis esetében a probléma valóban az apportértékeléssel és annak horribilis méretével van. Én azt javasoltam (volna), hogy az apport értékét csökkentsék azzal a finanszírozási igénnyel, amelyet a „sittkupacok”-ból kinyerhető valóban értékes és hasznos bányászati anyagok diszkontált piaci értéke jelent(het). Ez az első hiba.
A másik hiba annyi volt, hogy, ha már 28 milliárdra értékelik a kitermelhető vagyont, akkor azt ne ezen az értéken apportálják, hanem az egytizedén-, huszadán, hogy ne hozzák saját magukat ebbe a teljesen értelmetlen és kezelhetetlen helyzetbe.
Azt, hogy a felszámoló álláspontját Hasid (Hasit?) ügyben pedig nem vették figyelembe, az egy olyan tárgyalástechnikai hiba volt, amelyre a legenyhébb szó az, hogy „amatőr”.
Az urak annak idején egyébként két alkalommal nekem is elmondták, mit tesznek és tettek, de meglepő módon nem kérdeztek sem előtte, sem közben, aztán utóbb sem. A helyzet egyébként a Rényi féle simli leválasztásával nem lenne reménytelen, valóban értékek vannak a bányában, de a profizmus ekkora üzlethez elengedhetetlen.
Őszinte híve
NUTEX: működik a Varázspálca, ugranak a spekulánsok