elég sok vita volt már a maradásról vagy az átjelentkezésről.
a szándék nélkül, hogy ezeket újraéleszteném, közzéteszem a nyilatkozat megadásával kapcsolatosan bennem felmerülő érzéseket.
A magánnyugdíj-pénztári maradás (nyilatkozat) oka és hatása
Tapasztalatból mondva, három ilyen dolgot tudok megemlíteni:
1. tiltakozás
2. új szemléletmód felvállalása
3. alacsony kockázatú portfolió
1.
Tiltakozás a pökhendi és arrogáns stílussal szemben, amit a kormány a hatalmával visszaélve tanúsít. Azt gondolja, mindent megengedhet magának. A maradás ennek elutasítását is jelenti. Minél nagyobb a maradók száma, annál erősebb, kézzelfogható kritikát jelent a kormány számára.
2.
Új szemléletmód felvállalása (vagy ha már létezik ez a szemlélet, akkor annak megerősítése tettekkel is):
vagyis senki nem fog (tud) segíteni rajtunk, az embernek saját FELADATA, megteremteni az öregkori nyugalmát. Ebben az állam nem tud, és nem is fog segíteni. Szakítani kell azzal a tévhittel, hogy mindig támaszkodik valamire az ember. Szakítani kell azokkal az elvárásokkal, hogy majd az állam megadja, az államtól elvárom… stb.
Egyszerű életből vett példa segítségével ez olyan, mint a légtornász esete a védőhálóval.
Ha nincs védőháló (állami ígéret a nyugdíjra) sokkal keményebben és többet fog dolgozni, sokkal nagyobb odafigyeléssel, kvázi nagyobb öngondoskodással, mert nem szeretne leesni.
Ha van védőháló, akkor meglesz a hajlam az ellustulásra, a leeséstől való félelem nem válik hajtóerővé, jelentősen alacsonyabb a motiváció önmagunk megvédésére, mert arra ott van a védőháló (állam). Esetleg eszébe se jut, hogy mi lesz akkor, ha leesik (nyugdíjba megy).
Csakhogy ez a háló lyukas (szerintem mindenki sejti). És amikor az ember végül leesik (nyugdíjba megy) akkor szembesül ezzel, de esés közben már nincs lehetőség változtatni (marad a csalódás és a keserűsség)
3.
Az ember a magánnyugdíj-pénztár választásával egy alacsony kockázatú portfolióhoz jut, hiszen a helyzetén nem nagyon lehet rontani (alacsony a tér a lefelé mozgásra), viszont javulni javulhat az idő múlásával (nagyobb a tér a felfelé mozdulásra). Minél nagyobb a maradók száma annál nagyobb politikai súlyt és egyben nyomást is jelent. Meggyőződésem, hogy a következő kormányok valamelyike (de még lehet, hogy ez is) meg fogja adni az állami nyugdíjrészt a maradóknak is, mert ez a megkülönböztetés fenntartása nem egészséges, és társadalmi feszültségekhez vezet. Viszont az átlépőknek soha, senki nem fogja visszaadni azt az összeget, amiről ÖNKÉNT lemondtak, mert egyrészt nem lesz meg a pénz (felhasználásra kerül), másrészt nagyon kényelmes helyzet lesz az, hogy az állami bevételekben is jelentkezik a visszalépők utáni befizetés. Az önkéntességre hivatkozva semelyik új kormány nem fogja erőltetni ezt a dolgot.
Jöjjön a végére egy összeesküvés elmélet, miszerint már ez a kormány is megadhatja az állami nyugdíjjogosultságot:
Ha elég nagy (több százezer) lesz a maradók száma (de nem túl nagy, és nem is pár tízezer, mert akkor azok lesznek a hazaárulók, a mostani nyugdíjasok tönkretevői), a nyilatkozat határidejének letelte után „véletlenül” az Alkotmánybíróság megsemmisíti, na nem az egész törvényt, csak azt a paragrafust, miszerint nem jár az állami nyugdíj a maradóknak, ami ugye sérti az egyenlő elbánás elvét.
A kormány ennek fejet hajt, elfogadja sajnálkozva, de ezzel a rendszerváltás utáni legnagyobb lenyúlás megtörtént, hiszen az AB döntése megszünteti a társadalmi egyenlőtlenséget és igazságtalanságot, viszont az önként(!) visszalépők vagyona, és jövőbeni befizetései az államhoz kerülnek. Briliáns üzleti húzás lenne, ha nem az állam és az állam polgárai között történne meg (nem egyenlő erőviszonyok között). De ez csak elmélet!
Viszont ami megalapozza, hogy bármi változhat:
A minap hallottam a FIDESZ egyik vezető politológusától, hogy a kormány azért hoz törvényeket, hogy terelgesse, irányítsa a népet. Ha ezek a törvények nem tetszenek a szavazóknak, 4 év múlva leválthatják a kormányt, az új kormány meg majd új törvényeket hoz. Vagyis nincs kőbevésve semmilyen törvény (ennyit a jogbiztonságról), és 4 évig meg azt csinálunk, amit akarunk (ez az alapja a pökhendiségnek és az arroganciának), nem beszélve arról, hogy a kormány legfontosabb feladata talán nem az irányítás, hanem a köz szolgálata…
Ez a fajta uralkodó szemlélet az oka annak, hogy Magyarország újból nem tud élni a történelem adta lehetőséggel.
a szándék nélkül, hogy ezeket újraéleszteném, közzéteszem a nyilatkozat megadásával kapcsolatosan bennem felmerülő érzéseket.
A magánnyugdíj-pénztári maradás (nyilatkozat) oka és hatása
Tapasztalatból mondva, három ilyen dolgot tudok megemlíteni:
1. tiltakozás
2. új szemléletmód felvállalása
3. alacsony kockázatú portfolió
1.
Tiltakozás a pökhendi és arrogáns stílussal szemben, amit a kormány a hatalmával visszaélve tanúsít. Azt gondolja, mindent megengedhet magának. A maradás ennek elutasítását is jelenti. Minél nagyobb a maradók száma, annál erősebb, kézzelfogható kritikát jelent a kormány számára.
2.
Új szemléletmód felvállalása (vagy ha már létezik ez a szemlélet, akkor annak megerősítése tettekkel is):
vagyis senki nem fog (tud) segíteni rajtunk, az embernek saját FELADATA, megteremteni az öregkori nyugalmát. Ebben az állam nem tud, és nem is fog segíteni. Szakítani kell azzal a tévhittel, hogy mindig támaszkodik valamire az ember. Szakítani kell azokkal az elvárásokkal, hogy majd az állam megadja, az államtól elvárom… stb.
Egyszerű életből vett példa segítségével ez olyan, mint a légtornász esete a védőhálóval.
Ha nincs védőháló (állami ígéret a nyugdíjra) sokkal keményebben és többet fog dolgozni, sokkal nagyobb odafigyeléssel, kvázi nagyobb öngondoskodással, mert nem szeretne leesni.
Ha van védőháló, akkor meglesz a hajlam az ellustulásra, a leeséstől való félelem nem válik hajtóerővé, jelentősen alacsonyabb a motiváció önmagunk megvédésére, mert arra ott van a védőháló (állam). Esetleg eszébe se jut, hogy mi lesz akkor, ha leesik (nyugdíjba megy).
Csakhogy ez a háló lyukas (szerintem mindenki sejti). És amikor az ember végül leesik (nyugdíjba megy) akkor szembesül ezzel, de esés közben már nincs lehetőség változtatni (marad a csalódás és a keserűsség)
3.
Az ember a magánnyugdíj-pénztár választásával egy alacsony kockázatú portfolióhoz jut, hiszen a helyzetén nem nagyon lehet rontani (alacsony a tér a lefelé mozgásra), viszont javulni javulhat az idő múlásával (nagyobb a tér a felfelé mozdulásra). Minél nagyobb a maradók száma annál nagyobb politikai súlyt és egyben nyomást is jelent. Meggyőződésem, hogy a következő kormányok valamelyike (de még lehet, hogy ez is) meg fogja adni az állami nyugdíjrészt a maradóknak is, mert ez a megkülönböztetés fenntartása nem egészséges, és társadalmi feszültségekhez vezet. Viszont az átlépőknek soha, senki nem fogja visszaadni azt az összeget, amiről ÖNKÉNT lemondtak, mert egyrészt nem lesz meg a pénz (felhasználásra kerül), másrészt nagyon kényelmes helyzet lesz az, hogy az állami bevételekben is jelentkezik a visszalépők utáni befizetés. Az önkéntességre hivatkozva semelyik új kormány nem fogja erőltetni ezt a dolgot.
Jöjjön a végére egy összeesküvés elmélet, miszerint már ez a kormány is megadhatja az állami nyugdíjjogosultságot:
Ha elég nagy (több százezer) lesz a maradók száma (de nem túl nagy, és nem is pár tízezer, mert akkor azok lesznek a hazaárulók, a mostani nyugdíjasok tönkretevői), a nyilatkozat határidejének letelte után „véletlenül” az Alkotmánybíróság megsemmisíti, na nem az egész törvényt, csak azt a paragrafust, miszerint nem jár az állami nyugdíj a maradóknak, ami ugye sérti az egyenlő elbánás elvét.
A kormány ennek fejet hajt, elfogadja sajnálkozva, de ezzel a rendszerváltás utáni legnagyobb lenyúlás megtörtént, hiszen az AB döntése megszünteti a társadalmi egyenlőtlenséget és igazságtalanságot, viszont az önként(!) visszalépők vagyona, és jövőbeni befizetései az államhoz kerülnek. Briliáns üzleti húzás lenne, ha nem az állam és az állam polgárai között történne meg (nem egyenlő erőviszonyok között). De ez csak elmélet!
Viszont ami megalapozza, hogy bármi változhat:
A minap hallottam a FIDESZ egyik vezető politológusától, hogy a kormány azért hoz törvényeket, hogy terelgesse, irányítsa a népet. Ha ezek a törvények nem tetszenek a szavazóknak, 4 év múlva leválthatják a kormányt, az új kormány meg majd új törvényeket hoz. Vagyis nincs kőbevésve semmilyen törvény (ennyit a jogbiztonságról), és 4 évig meg azt csinálunk, amit akarunk (ez az alapja a pökhendiségnek és az arroganciának), nem beszélve arról, hogy a kormány legfontosabb feladata talán nem az irányítás, hanem a köz szolgálata…
Ez a fajta uralkodó szemlélet az oka annak, hogy Magyarország újból nem tud élni a történelem adta lehetőséggel.
Fogolydilemmába kerültek a pénztártagok
Ugrás a cikkheza teljes cikk: http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=5&i=142395